Miért olyan finnyás a magyar társadalom, ha radikális változásokról esik szó?

Szinte mindenki nyafog, hogy ez meg az mennyire nem jó az országgal, a gazdasággal, az anyagiakkal meg mindennel.

De ha végre valakik előállnak radikális(nak tűnő) változtatások igényével, ötletekkel, javaslatokkal, akkor azt hurrogják le ahelyett, hogy támogatnák azokat, pl. utálják a politikusokat, de helyette nem kell vissza a királyság, mert annyira idejétmúlt meg drága meg nincs hatalma/túl sok hatalma van (ehhez képest Európa boldogabbik fele jórészt monarchia); revízió sem kell, mert minél nagyobb az ország, annál szegényebb lesz, meg különben is minek a területek (érdekes, de szomszédaink és mások miért nem így gondolják?); a Mi Hazánk Mozgalom is csak populista és cigányellenes a szólamaival (mondják ezt azok, akik jó messze élnek a cigányoktól); kár a magyar vállalatokért meg márkákért, de azokat nem veszem, mert drágák és a kínai olcsóbb; de jó volt a Kádár-rendszerben, ezért kell a ballibekre/Fideszre szavazni (közben meg egyik sem éppen szociális érzékenységéről híres)... stb.

Végül is akarja őszintén a magyar társadalom a jó értelemben vett változásokat, a fejlődést vagy inkább csak panaszkodni szeret, de annyira elpuhult már, hogy a cselekvést mástól várja?