A pedagógusok miért nem tanulnak váltanak pályát, ha már több pénzt akarnak?

> A pedagógusok miért nem tanulnak váltanak pályát, ha már több pénzt akarnak?

Egyrészt az nekünk, állampolgároknak nem lenne jó, ne akard ezt. Másrészt egy elhivatott pedagógus elsősorban tanítani szeretne, és másodsorban akar tisztességesen megélni belőle.

> Tessék szépen elmenni a gyártósorra, gyorsétterembe, Aldiba, Foodpandához, Wolthoz stb…

Aztán jön a következő generáció, aki nem tanult meg írni, olvasni? A fene tudja, nem érzem kecsegtető kilátásnak.

> Vagy lehet tanulni valami normális szakmát.

A pedagógus szakma normális szakma.

> A közszféra sosem fog jól fizetni, akkor sem ha fejreállnak.

Ezt a mantrát ismételgetve nem is fog. „A rabszolgák soha nem fognak szabadok lenni, akkor sem, ha fejre állnak.” „Egy gyereknek igenis 9–10 évesen már napi 8 órában dolgoznia kell, ezen akkor sem lehet változtatni, ha fejre állnak.” Amúgy ez is relatív. Nyugaton lehet, hogy egy tanár relatíve kevesebbet keres, mint egy hasonló szintű végzettséggel rendelkező a versenypiacon, de azért keres annyit, hogy ne kelljen azt nézegetnie, hogy melyik tej az olcsóbb.

> nem kötelező rabszolgának állni.

Én az ókori, középkori, újkori rabszolgákra gondoltam. A valódi rabszolgákra, ahol nem a rabszolga döntése volt az, hogy rabszolga lesz-e vagy sem. Ott is voltak, akik azt mantrázták, hogy ez a világ rendje, ezen nem lehet változtatni. Aztán kiderült, hogy lehetett.

> Hát ha minden tanár a gyártósoron lenne, akkor a kormánynak nem lenne más választása, mint többet fizetni. De amíg ücsörgönk a langyos pocsolyában, addig nincs változás.

Ezt nagyon nem kellene megvárni. Amúgy egy munkahely váltás a legtöbb embernek azért nehéz időszak. Ha egy tanár belekeseredik abba, hogy a társadalom nem becsüli a munkáját, és talál egy jobban fizető szakmát – ami amúgy nem nehéz, különösebben végzettség sem kell hozzá –, akkor nehezen fog visszamenni tanárnak. Amúgy is gond, hogy a tanárok átlag életkora növekszik, kevesebben választják a tanári szakmát, mint ahányan pár évtizeden belül nyugdíjba fognak menni.

> Vagy lehet tanulni valami normális szakmát. […]

> Lehet tanulni piacképes szakmát

Ha az általad felvázoltak felé haladt volna a világ, akkor nem, nem lehetne tanulni normális szakmát, sem piacképes szakmát. Mert a tanuláshoz tanár kell és tananyag, amit szintén tanárok állítanak össze. Pont ezért kulcsfontosságú az oktatás, és ennek megfelelő tekintélyének kellene lennie egy ideális társadalomban. Gazdasági növekedéshez tudás is kell, ahhoz meg oktatás, illetve minőségi tananyag. Nem véletlen, hogy az oktatás állami feladat, és létezik tankötelezettség. Ennek hiányában nem lehet egy fejlett társadalmat gazdaságot fenntartani.

> Senki sem fog pisztolyt az ember fejéhez, hogy közalkalmazott legyen.

Nem, de ha nincsenek közalkalmazottak, akkor összedől a rendszer. Valakinek ezt a feladatot is el kell látni. Szükség van rá. Ha viszont fontos, akkor legyen is megbecsültsége ennek is, részben anyagi, részben szellemi megbecsültsége.

> Akkor egye meg a kormány amit főzött

De nem a kormány fogja megenni, hanem az állampolgárok, a nép, te is, én is. A kormány maximum akkor fogja megenni, amit főzött, ha a hangulat forradalmivá válik. Az meg akkor fog, ha sokan nagyon kilátástalan helyzetbe kerülnek. Akár te vagy én. Sőt még akkor sem biztos, hogy nagyon rosszul járnak.

> Utána majd megbecsülik a közalkalmazottakat.

Van erre más út és mód is. Ha a társadalom – te meg én – megbecsülné a tanári szakmát – és nem nevezné közvetett módon „nem rendes” szakmának –, akkor a kormány is kénytelen lenne ezt a megbecsülést ha más nem, legalább elbábozni, különben a népszerűsége rovására menne a dolog.

> Lehet tanulni piacképes szakmát

Erre még hadd térjek kicsit vissza. Vannak olyan tevékenységek, amik piaci alapon remekül működnek. Ha valaki pénzszerzés céljából süt kenyeret, lesz aki megveszi. Viszont vannak olyan dolgok, amik piaci alapon ilyen-olyan okok miatt nem működtethetők, nem tarthatók fenn, mégis nagyon fontosak. Az egészségügy ilyen. Egy 30 éves egészséges ember inkább másra költi a pénzt, mintsem fizessen egy kórház fenntartásáért. „Miért fizessek orvosoknak, hát nem vagyok én beteg.” Aztán ha 50 évesen beteg lesz, akkor meg nem lesz pénze azt a hatalmas összeget kifizetni, amennyibe a kezelése kerülne tokkal-vonóval. (Ez amúgy korunkban némileg változik, ahogy az emberek kicsit egészségtudatosabbá válnak. De még mindig csak egy szűk réteg, nem széles tömegek.)

Vagy ilyen a közlekedési infrastruktúra. Nem fogsz mesterembert fogadni, hogy itt van 100 000 Ft, foltozzon be néhány kátyút az M1-esen, vagy javítson meg egy jelzőlámpát 8 sarokkal arrébb. Ha megkérdezik, Józsi bácsi azt fogja mondani, hogy ő nem fizet a háza előtti út leaszfaltozásáért, mert nincs autója, neki jó így is. Aztán csodálkozik, hogy miért kerül x%-kal többe a kenyér a sarki boltban, mert hát a kenyérszállító autó viszont a háza előtt megy el, az autó gyorsabban amortizálódik, lassabban megy, stb. Mert Józsi bácsi nem látja át a világ működését ilyen mélységig.

Az oktatás is ilyen. Ha nem lenne kötelező és sokat kellene fizetni érte, akkor lehet sok szegényebb család megspórolná ezt a költséget. Ja, hogy aztán emiatt fog a dédunoka is ugyanabban a nyomorban élni, meg emiatt lesz gazdasági szempontból az ország a béka feneke alatt, addig már nem lát rá a döntésére.

És itt jön az állam, aminek az egyik fő feladata pont ez. Ha van valami, ami nagyon a társadalom érdekét szolgálja, de a társadalmat alkotó emberek önmaguktól valamiért elmulasztanak ezzel foglalkozni, ezt finanszírozni, akkor megszervezi ezt a tevékenységet, és kikényszeríti – adók formájában – az emberekből ennek az anyagi fedezetét. Mi adunk be az adónkból elég sokat minderre, állam bácsi, tessék ezzel jól sáfárkodni.

Mindenesetre az, hogy egy szakma piacképes-e vagy sem, az nem igazán mond el semmit a szakma fontosságáról.

A kérdés, hogy a gyerekeknek mi lenne a jó megoldás - és ezáltal a jövő társadalmának.

Ha elmennek a tanárok, az nem lenne jó nekik.

#10-nek:

A százalékod alapján úgy tűnik, hogy elég sok itt a szűklátókörű ember.

Ez nem a pénzről szól, hanem a megbecsülésről. Amíg hirdetményben keresnek nyelvvizsgával tanárt bruttó 209.000-ért, alatta pedig ugyanaz az iskola keres takarítót is bruttó 200.000-ért, addig ez a tanárok megalázása.

És senkinek nem kell kiforgatnia a szavaimat. Nem a segédmunkásokat támadom, hanem a tanárok becsületének helyreállítását szorgalmazom!