Miért kell a túlfetisizált "Nyugati-tipusú" társadalmoban hinni?

#McClane nem ezt mondtam, csak, hogy ott is van bőven probléma.

Az meg, hogy szépre vannak festve a házak Ausztriában tök jó, de én attól tartok, hogy hamarosan háborúk lesznek, mégpedig azért, mert a világ nagy részére jellemző gazdasági rendszer túlhasználja a természeti alapjait. Ez nagyjából a Nyugat találmánya (még ha Kelet is kb. vakon követi a mintát), és a hatalom legtetején állók tartják ezen a pályán a világ egészét és ezért omlik össze ez a civilizáció. Úgyhogy eléggé meg kellene reformálni a nyugatot is, bármennyire lenyűgöz is a ház előtti kéttauttó. Egyébként hogy Buda külső részén milyen villák épülnek, azt is érdemes megnézni, az se olyan, mint Ózd, és hát amikor arról olvasni, hogy Ázsiában kb. rabszolgák gyártják a ruháinkat, telefonjainkat, stb., hogy nekünk olcsó legyen, és a cégek meg végtelenségig keressék magukat, akkor nekem vannak kétségeim, hogy a Nyugat szárnyalása valóban ilyen mindentől független csoda-e, vagy az csak a világméretű elosztás egyik serpenyője, és a nyomor a világ kevésbé sájni részén van a másikban.

Lássuk csak Amerikában New Yorkban hatalmas mértékű a bűnözés, az ottani gettók sokkal rosszabbak bármilyen budapesti helynél. Pesten csak ritkán megyek át az utca túloldalára ha valami olyan alak jön szembe, sokszor haza is sétálok sötétedés után, ezt New Yorkban nem mertem megtenni hanem taxiztam. Éjszaka teljesen más a város mint nappal, rossz értelemben.

Nekem az volt az érzésem hogy a legtöbben akik ott laknak az átlag munkásnegyedekben, nem szeretik a várost, csak a pénzért vannak ott.

Az ottani rendőrök is sokkal mogorvábbak, ha egy megállít akkor ott kb kuss és vigyázzállás van, nem úgy mint Mo-n ahol visszaszájalsz. Igazoltatásnál már sokszor úgy megy oda a rendőr hogy a pisztolytáskán a keze. Nem valami bizalomgerjesztő.

Ami pozitív volt ott a rengeteg féle ember, kultúra és láthatólag jól működő multikulturalizmus. Van a helynek egy cool lokálpatriotizmusa, ami inkább a közép és felső osztályban van jelen. A boltba amit vettem élelmiszerek sokkal jobb minőségűek voltak, mint Mo-n de kb egy árba vannak. Rengeteg féle rendezvény és program van, ott biztos nem fogsz unatkozni.

Ausztriában először Kismartonban voltam. Ami egyből feltűnt hogy nem láttam csikkeket a földön, nagyon szép és rendezett, de Bécs is ezerszer tisztább mint Budapest. A helyi osztrákok sokkal nyugodtabbak és kedvesebbek mint a magyarok, több vidám embert láttam. Ami nem tetszett hogy Bécs lassan kezdi elveszíteni osztrák jellegét, egyik helyről valami balkáni szerb zene szólt, a másikból valami török vagy arab, sok csuklyás burkás dementor volt, ettől függetlenül nem mondanám hogy veszélyesebb lenne mint Pest.

Összességében az a tapasztalatom hogy vannak Nyugaton olyan negatív dolgok amik Magyarországon nem léteznek, ez szokatlan lehet. Nagyon drága a lakhatás, ott is sokan élnek egyik napról a másikra vagy szegénységben, szerintem átlagban a közbiztonság rosszabb a nyugati városokban mint nálunk. NY-ban az átlag ember nem igazán nyaralgat, mert nincs rá pénze. Amerikában az emberek kb a szemetet zabálják, olcsó üdítőket, gyors kajákat, szerintem a magyarok egészségesebben étkeznek.

Ettől függetlenül sokkal több munkalehetőség van, az emberek pozitívak, udvariasabbak, nincs ez a toxikus pesszimista balkáni légkör, sokkal jobbak a fizetések, az élelmiszerek meg kb egy árba vannak és jobb minőséget kapsz.

#31?

Az orosz oligarchák és családjaik is a hanyatló nyugaton tengetik szerény életüket.

„IMF-adatok szerint, 145 bankválság, 208 monetáris összeomlás és 72 szuverén adósságválság volt 1970 és 2010 között. Ez összesen 425 rendszerszintű válságot jelent. […] E válságok a 180 IMF-tagország több mint háromnegyedét sújtották, sokat közülük több alkalommal. A krízisek számában tapasztalható csökkenés […] csekély vigasz. A kevesebb országra vonatkozó válság tényét ugyanis ellensúlyozza, hogy nagyobb méretű gazdaságokról van szó. A 2007–2008-as bankválságban érintett 23 ország – beleértve az Amerikai Egyesült Államokat, az Egyesült Királyságot és Németországot – a világ keresletének és kibocsájtásának megközelítőleg felét képviseli.

Ha egy autó, repülő, vagy szervezet rendelkezne ehhez hasonló teljesítménnyel, vajon nem volna általános felháborodás, hogy a tervezőket visszaküldjék a tervezőasztalhoz? […] Mindezek ellenére a monetárisrendszer esetében a felelős szervezeteknek (mint például bankoknak, központi bankoknak, illetve az IMF-nek) nemcsak, hogy nem sikerült előre látniuk vagy hatékonyan kezelniük a bajokat, de a rendszer status quojának semmiféle alternatívájára sem gondoltak soha. A megoldásuk változatlanul az, hogy amilyen hamar csak lehet, térjünk vissza a »normál« kerékvágásba – anélkül, hogy a rendszer struktúrájában bármilyen lényegi változtatásra sort kerítenénk.”

Bernard Lietaer [et al.]: Pénz és fenntarthatóság, 51.o.

Beugrott a Belga egyik száma, hogy milyen hatalmas reménység volt bennünk a rendszerváltás után:

"Csak pár év kell hozzá, hogy itt jólét legyen.

Kérem szépen, minden jobb lesz,

jobb lesz itt mindenkinek, kérem szépen.

Csak pár év és osztrák életszínvonal,

az lesz itten.

Jön a Kánaán, a nyugat-európai bérek,

jobb lesz minden."

Szerintem ezt az álmot még sokan megvalósíthatónak érzik. Lehet, hogy igazuk is van, nem tudom.

Én inkább azzal foglalkozom, amit a fenntarthatóságról író szerzők mondanak. S ezzel nem a Keletet állítom szembe, mint megoldást!

Pl. ilyeneket írnak: "Megpróbálhatnánk ezenkívül elutasítani azt az életstílust, amelynek a középpontjában a vásárlás áll. Nincs elegendő erőforrás és energia arra, hogy mindenki fényűző fogyasztóként élhessen. Ehelyett sok más módon javíthatnánk mindannyiunk életminőségét.

Az Egyesült Államok és sok más ország társadalma is régóta abban a hitben él, hogy az "életminőség" annyit jelent: keményebben dolgozni, többet fogyasztani, és meggazdagodni. De ha valóban ez tesz boldoggá bennünket, akkor miért olyan magas a stressz, a depresszió, a kábítószer-használat szintje? Mi lenne, ha a gazdaság úgy lenne kialakítva, hogy az emberek kevesebbet dolgozzanak, így több idejük jutna a barátságra, a kikapcsolódásra, a természetre, a művészetek gyakorlására és élvezetére? A kutatások szerint ezek a dolgok teszik valóban boldogabbá az embereket – ráadásul sokkal kevesebb energiát és természeti kincset igényelnek, mint a fogyasztói árucikkek szakadatlan előállítása." Naomi Klein: Hogyan változtassunk meg mindent?