Ehhez mit szóltok?

Ha nem veszi meg, lesz másik licit, másik vevő.

Az árverések akkor "jók" ha sokan licitálnak, akkor felmegy az ár, és több marad a családnál.

Értsd: mivel a család nem fizetett a banknak, a kikiáltási ár annyi, amennyi a tartozásuk. Az a 3 milla most mind a banké, a családnak semmi nem jut.

Ez egyrészt szomorú.

Másrészt viszont ezért szoktak emberek licitálni banki ingatlanokra. Mert olcsóbb.

És az, aki egyedüliként licitált nagy eséllyel nem tudta, hogy egyedül van, vagy hogy ő nyer.

Szóval két lehetőség van:

Kockáztatott, és lehetőséggel, hogy olcsón vegyen ingatlant,feltéve, hogy nyer. (én is ezt tettem volna. Ha már árverésről van szó, amúgy se tud ellene tenni)

-vagy azért licitált, hogy legalább az irányár meglegyen, és a többi vevővel szemben felverje az árat, segítve ezzel a családot.

Ez sem zárható ki.

Nekem semmi bajom a dologgal.

A család nem fizette a hitelt, amit felvett, teljesrn normális, hogy elúszik a házuk.

Ugyanakkor azokról is megvan a véleményem, akik az így járt embereken nyerészkednek.

Ez a baj a kapitalizmussal, hogy van akinek arra nem futja, hogy tető kerüljön a feje fölé, míg mások a sokadik ingatlanukat veszik pusztán befektetésnek.

Nyilván nem etikus a polgármestertől, de a 4 gyerekkel szemben sem volt az, hogy ilyen nyomorba vállalták őket, ráadásul egészségi problémákkal. (a szívbetegség sokszor öröklődik is) Még 1 gyerek oké, becsúszik, vagy nagyon akarják, de 4... :(

Sajnos az élet ilyen, senkinek sem könnyű, mióta a lakhatás (ingatlan és albérletárak is) költsége sokszorosára emelkedett.

Kérdező, nagyon jól le van írva a cikkben a lényeg:

"A házat még 2007-ben vette Berki Mónika és akkori férje a korábbi német tulajdonosoktól. Az adásvételhez svájci frank alapú devizahitelt vettek fel. Először 11 ezer forint volt a havi törlesztőjük, ami a hitelválság idején felszökött 40 ezer forintra, ami már gondot okozott nekik, főleg, hogy pár év után el is váltak.

Az árverési jegyzőkönyv szerint összesen tízmillió forintos tartozás gyülemlett fel (ebben a vízdíjtartozások mellett a volt férj által felvett egyéb hitelek is benne vannak, illetve a 2,3 millió forintos gyerektartási díj, amit nem fizetett meg Mónikának)."

Vagyis ez egy évtizede húzódó ügy, még a devizahitellel akadtak törlesztési problémáik és utána a tartozásukat csak évről évre halmozták.

Amikor már ott volt az árverezésről a döntés akkor kezdtek azon gondolkodni, hogy talán nekik kéne kifizetni a tartozást és akkor megmaradna a házuk. Hát kinek másnak kellene kifizetnie?

Volt rá egy évtizedük, hogy vevőt keressenek a házra tisztességes áron és abból fizethették volna a tartozást meg kereshettek volna helyette más lakhatási megoldást. Nem tették meg. Mégis meddig kellene várnia annak akinek a pénzét használták?

Nekem közeli családtagjaim voltak hasonlóak, devizahitel nélkül hoztak össze hatalmas adósságot a lakásukra. Sok év pereskedés után az önkormányzat kifizette az adósságukat, nekik csak egy részét kellett kiváltaniuk egy újabb hitellel. De utána is tovább halmozták a tartozást és a 12 milliót érő lakásra összehoztak 5 milliónál magasabb tartozást újra, mire a sok év után ők is eljutottak az árverezésig.

de ekkor még volt sok hónapjuk arra, hogy vevőt keressenek és maguk eladják a lakást - meg is tették, 12 millióért kelt el piaci áron. Közel 8 hónappal később lett új tulajdonosa, mint hogy először kézhez kapták a határozatot arról, hogy el lesz árverezve a lakásuk.

Vagyis ez a család bármennyire is sajnálom őket a helyzetükért, de megoldhatta volna a problémát már évekkel ezelőtt - csak nem tették. Gondolom azt hitték még sokáig élhetnek úgy hogy más fizeti ki helyettük.