A gyerekesek nem érzik kellemetlennek hogy az emberek pénzéből őket támogatják?

40.

De a sza.os pelenládat gondolom nem egy 80 éves haverod fogja cserélni, a boltban nem a szenilis barátnöd fog kiszolgálni, a szürkehályogot is gondolom nem egy veled wgykorú bácsi operálja majd ugye?

#41.

Hanem majd a te gyereked?

Hidd el, nem ingyen csinálja majd, hanem fizetésért.

Azokból az adóforintokból, amiket 30+ éve befizettem.

És, ha rendesen végzi majd a melót, még tolok egy kis aprót is,a nekem járó "ingyenes" ellátásért.

Áh,amúgy nyugodj meg, szerintem nem fogja.

Valószínűleg előbb fog a szomszédom átjönni és pelenkát cserélni a szottyadt seggemen, mint az egészségügyi dolgozók.

Operálni meg valószínűleg az fog, akit magán eü -ben meg tudok majd fizetni.

Szerencsére ez sem a te gyereked gondja lesz.

Igaz, nem olcsó,de egy magánbiztosítás elég sok mindent fedez.

Hidd el nekem sem öröm, hogy erre is költenem kell,de nem igazán van más választásom.

Hidd el, pont les.zarnám, hogy mennyit költ rátok a kormány,ha tényleg lenne értelme.

Ha tényleg minden adókedvezményes, támogatott szülő olyan dolgozó embereket nevelne, amilyen én vagyok, akkor a szabadidőmben még gyermekfelügyeletet is vállalnék, hogy a szüleik ki tudjanak kapcsolódni.

[ma 12:20]: Az állami nyugdíjrendszer felosztó-kirovó jellegű. Tehát a mostani befizetéseinkből a mostani nyugdíjasoknak adnak nyugdíjat, nekünk pedig öregkorunkban az akkor aktív korúak befizetéseiből fognak nyugdíjat adni. Hogy mennyit, az persze függ a mostani befizetéseinktől, de nem azt kapjuk vissza.

A magánnyugdíjpénztári rendszer tőkefedezeti alapú, de könyörgöm, nézzük már meg, mi van mögötte. Befizeted a jövedelmed egy részét, abból tőkét képeznek, befektetik. Minden nagyobb nyugdíjbiztosító államkötvényeket (is) vásárol, válság idején (mint most) különösen nagy tömegben. Amikor ezeket öregkorodban realizálod, akkor megint csak azért tudod megtenni, mert a társadalom aktív korú (dolgozó) része odateszi mögé a fedezetet.

Konkrét példán, bugyuta számokkal. Oké, hogy félreraksz tízmillió forintot, a nyugdíjpénztárad pedig ügyesen forgatja, és fog érni harmincmilliót, amikor felveszed. Mihez kezdesz a harmincmillió forintoddal? Elmégy vele egy luxus hajóútra néhány hétre? A luxushajón a kapitány nem egy nyugdíjas trotty, és se a matrózok, se a pezsgőt felszolgáló pincérek nem használnak járókeretet. Ha sok van a munkaerőpiacon belőlük (akkor aktív és használható munkaerőből, akik kapitánynak, matróznak vagy pincérnek alkalmazhatók), akkor a luxusutazás kijön néhány millió forintból, befizetsz, megcsinálod, örülsz. Ha lényegesen kevesebb van belőlük (mert nincs elég aktív korú, vagy darabszámra van elég, de képzettség nem nagyon), akkor a luxusutazás mondjuk egymilliárd forintba fog kerülni. És akkor mit csinálsz? Mégy verni az asztalt a nyugdíjpénztáradhoz? Ők elzavarják a tatát, mert a tata pont azt kapta, ami a szerződésben volt, a szerződés nem tért ki rá, hogy mit fog érni a harmincmilliója, luxusutazást vagy egy félig megszáradt fánkot a sarki bisztróban.

A példa persze túlzó (és baromi gagyi, ennél sokkal mélyebb közgazdasági összefüggésekről van szó, csak nehezebb elmondani, hogy ha kevesebb mérnök-informatikus lesz, akkor miért fog kevesebbet érni a magánnyugdíjpénztárban felhalmozott vagyonod). De azt kell felfogni, hogy ha magánnyugdíjpénztári tagként komoly összegeket teszel félre öregkorodra, akkor is elemi érdeked, hogy a nálad 20-40-60 évvel fiatalabb generációkban elég sok és elég jól képzett ember termelje a GDP-t. Különben marad a sarki bisztróban a félig megszáradt fánk, mint egy élet munkájának gyümölcse.

Persze azok a társadalmak is elélnek, ahol nincs a gyermeket nevelők felé transzfer a gyermeket nem nevelőktől. Csak éppen nem olyan színvonalon. A sikeres társadalmak sok transzferrel működnek (és ebből a gyermeknevelés támogatása csak egy, fel lehetne tenni a kérdéseket: a rokkantak nem szégyellik-e, hogy...; a nyugdíjasok nem szégyellik-e, hogy...; az állami gondozott gyerekek nem szégyellik-e hogy..., pedig például a rokkantak segítése még csak nem is annyira közgazdasági optimalizálás, csak szimpla humánum, még ha költséges is). És lehet arról vitát nyitni, és kell is, hogy ahol sok a transzfer, ott ez melegágya a korrupciónak, meg hogy hogyan lehetne a transzfereket hatékonyabbá tenni. De hogy pusztán léteznek, azon, azt gondolom, nincs mit szégyenkezni, tipikusan arról szólnak, hogy egy jobb társadalom legyünk, mint nélkülük lennénk.

#43

Kedves tőled, hogy vetted a fáradságot, hogy ezt így leírtad.

Tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy az én befizetéseim a mai nyugdíjasok, köztük a szüleim nyugdíjára fordítják.

Függetlenül attól, hogy mindketten egész életükben tisztességesen, adót fizetve dolgoztak, tehát nem az én befizetésemen eltartottak.

Ha ez a rendszer működne, nem is zavarna itt senki gyerekének a támogatása.

Szerintem épp elég gazdasági elemzés van bárki számára elérhető közelségben, hogy ne kelljen hosszasan taglalni,a mai csok-os gyerekek nem fognak itt olyan nyugdíjat termelni senkinek, amiért hálásak lehetünk.

Ha szerencsénk van, talán az nem hal éhen tőlük, aki gondoskodni tud majd magáról.

Erre meg nagyanyám mondta mindig, hogy a "majd"- ból nem lehet kenyeret venni.

Mindenki annyit vállaljon magára, felelősséget, gyereket, tökmindegy, amit elbír.

Sokkal felelősségteljesebb emberek lennének.

[ma 13:31]: "(...) a szüleim nyugdíjára fordítják.

Függetlenül attól, hogy mindketten egész életükben tisztességesen, adót fizetve dolgoztak, tehát nem az én befizetésemen eltartottak."

- Az adózás ugye a szocialista rendszerben nagyon másképp volt, de nyilván nem ez a lényege annak, amit írtál, hanem hogy a szüleid tisztességesen végigdolgozták az életüket. És ezért nem tudsz rájuk úgy gondolni, mint olyanokra, akik a társadalom kegyéből és eltartásából tudnak most megélni. Az én igazságérzetemet is bántja ez a nézőpont (az én szüleim még pár évig, nem sokáig, aktívak), de sajnos ez a közgazdasági, piaci realitás. Tényleg nem tudom, mit dolgoztak a szüleid, elhiszem, hogy értéket teremtettek, de majdnem biztos vagyok benne, hogy az az érték, amit teremtettek, ott és akkor volt érték, ma már anyagilag nem értelmezhető (az én még egyetlen élő nagyszülőm - persze már évtizedek óta nyugdíjas - egy pékségben dolgozott, már mind elfogyott, amit ő akkor megtermelt; egy írónak, ha sikeres, nyilván újra és újra kiadhatják a könyveit, tehát piacilag a visszavonulása-nyugdíjazása után is lehet értéke).

Tehát még egyszer, ez egy nagyon fura helyzet, mert az ember elemi igazságérzetét bántja, de ilyen az élet, a világ, az akármi. Az oroszlán, amelyik már nem tud vadászni, rövid úton elpusztul, a falka nem tesz neki félre, akkor se, ha az öreg, úgymond, egész aktív életét végigdolgozta, tisztességgel vadászott és kereste az ivóhelyet. Az ember ebből kiemelkedik, egyénileg vannak érzéseink a szüleink iránt, össztársadalmilag pedig az előző generáció iránt, felelősséget érzünk értük, el akarjuk őket tartani.

"Ha ez a rendszer működne, nem is zavarna itt senki gyerekének a támogatása."

- Ez a rendszer működik! Nyilván van rajta javítanivaló, akár azt is lehet rá mondani, hogy pocsékul működik, de az ember (a fejlett társadalmakban) tipikusan nem hal éhen úgy, mint a fent említett oroszlán, mert a társadalom eltartja.

"Szerintem épp elég gazdasági elemzés van bárki számára elérhető közelségben, hogy ne kelljen hosszasan taglalni,a mai csok-os gyerekek nem fognak itt olyan nyugdíjat termelni senkinek, amiért hálásak lehetünk."

- Minden ma elérhető gazdasági elemzés nagyon sötét képet fest. Könnyen lehet, hogy csak fele olyan életszínvonalad lesz (meg nekem is), mint a szüleinknek. De ha már nem halunk éhen, mint a fenti oroszlán, akkor az a mostani (csokos vagy nem csokos, mindegy) gyerekek majdani munkájának a következménye lesz, akár hálásak leszünk érte, akár nem.

És nem kell emiatt leborulni előttük, meg minden. Annyit írtam, még amikor először megszólaltam, hogy ha a kérdezőt dühíti a transzfer, akkor gondoljon bele, hogy öregkorában fogja előnyét élvezni a mostani (és mindenkori, ez nem egy politikai kortesbeszéd, nekem eléggé tele a hócipőm a kormánnyal) családtámogatási rendszereknek, mert ez a dolgok rendje. Dühöngeni amúgy se érdemes, csak megrövidíti ez életet (és ezért ha az ember sokat teszi, lehet, hogy tényleg nem éri el, hogy a Balaton mellett süttesse a hasát a mai gyerekek kontójára :D).

#37

"Azt a semmi kis adót"

Na ebből látszik, hogy életedben nem volt tisztességes adózott jövedelmed. Még egy sima, nem szakképzett minimálbéres is befizet annyit, mint egy közmunkás nettója.

Plusz a munkáltató által fizetett járulékok.

Aztán a leadózott kisjövedelemből még áfa és egyebek, ha ingatlan, gépjármű egyéb van a nevén.

Szóval alsó hangon egy százas havonta a szegényebb rétegektől.

Viszonyítás kérdése, hogy ez sok vagy kevés.

Aki fizeti, annak semmi esetre sem kevés.

Neked viszont még ennyi sincs saját erőből, ha úgy érzed, kevés amit az állam ad.

Farhát family.

Hát, kár ezt itt magyarázni😂.

A gyerektelenek semilyen érvet nem értenek és nem fogadnak el, tele vannak gyűlölettel és frusztrációval.

Sajnos ki kell ábrándítsalak benneteket: itt ez a rendszer van! Sosem lesz itt olyan kormány (Dk, lmp, momentum, párbeszéd és hasonlók) ami a ti malmotokra hajtaná a vizet. Vagy megszoksz, vagy megszöksz😂.

Lehet itt hőbörögni, csak felesleges és hasztalan. Családpolitikája mindig, minden kormánynak volt és lesz, de ti, elfuserált incelek, meg macskás nők, mindig is a végén lesztek😂