A magyar kormány mikor fog végre poszthumusz kegyelmet adni a megölt magyar boszorkányoknak?

Nem mindegy, hogy boszorkánynak vagy méregkeverő gyilkos szektásnak nevezzük őket?

Miből gondolod, hogy ártatlanok voltak?

“Könyves Kálmán – aki a későbbi krónikákban olvasható jellemzés szerint súlyos testi hibákkal küzdött, ellenben korának egyik legműveltebb uralkodója volt – 1110 tájékán keletkezett törvénykönyvének 57. számú cikkelyében olvasható az alábbi mondat: „De strygis vero quae non sunt, nulla amplius quastio fiat”. Ezt számos történész és író úgy értelmezte, mint „Boszorkányokkal szemben, akik nincsenek, semmiféle kereset ne legyen”, vagyis a bölcs király betiltotta a boszorkánypereket, ugyanis nem hitt a boszorkányok létezésében.

Ez azonban alapvető tévedés, a középkorban ugyanis többféle boszorkányban, démonban és hasonló természetfeletti lényekben hittek az emberek, az idézett passzus pedig nem a hagyományosan értett, „rendes” boszorkányokat, hanem az ún. strigákat említi. A strigák a kereszténység előtti időkből származó mitológiai lények, egyfajta vámpírok, akik repkedve az emberek vérét szívják, vagy állat alakját öltve kísértik az alvókat, olykor meg is eszik pórul járt áldozatukat. Az ő létezésüket jóval Kálmánt megelőzően több keresztény uralkodó is tagadta, köztük Rothár longobárd király 643-ban és Nagy Károly frank császár 787-ben.

Az efféle átváltozásokra nem képes, ugyanakkor gonosz varázslatokat végző, a termést megrontó, tehenek tejét elapasztó, általában nőnemű boszorkányokat a korabeli hivatalos nyelv maleficáknak és veneficáknak nevezte, és létezésüket egyáltalán nem tagadták. Kálmán király törvénykönyve egyértelműen kimondja: „a bűbájosokat a főesperes meg az ispán emberei keressék fel és vigyék a törvény eleibe”.

Magyarországon valóban kevesebb boszorkánypert rendeztek, mint másutt Európában – írja Hahner Péter történész –, ritkább volt a végrehajtott halálos ítélet és az egyház sem vállalt szerepet a perekben, ennek okait azonban még nem sikerült tisztázni.”

Szarkeverő, gonosz portékák mindig voltak, akik megkeserítették, ilyen-olyan érdekből mások életét. Vagy ahogy az első írja, mindenféle szektafajzatok, mint most a fényevők és társaik.

.

VÖRÖS RÉBÉK

"Vörös Rébék általment a

Keskeny pallón s elrepült -" *

Tollászkodni, már mint varju,

Egy jegenyefára űlt.

Akinek azt mondja: kár!

Nagy baj éri és nagy kár:

Hess, madár!

Ő volt az, ki addig főzte

Pörge Dani bocskorát,

Míg elvette a Sinkóék

Cifra lányát, a Terát.

De most bezzeg bánja már,

Váltig hajtja: kár volt, kár!

Hess, madár!

Pörgé Dani most őbenne

Ha elbotlik se köszön,

S ha ott kapja, kibuktatja

Orrával a küszöbön.

Pedig titkon oda jár,

Szép asszonynak mondja: kár!

Hess, madár!

Cifra asszony színes szóra

Tetteti, hogy mit se hajt:

"Kend meg köztünk ne csináljon

Háborodást, házi bajt,

Nem vagyok én csapodár."

Rebi néni mondja: kár!

Hess, madár!

Másszor is jön, hoz fehér pénzt,

Piros kendőt s egyebet:

"Nesze, lyányom? e mézes bor

Erősítse a szived:

Szépnek úgy nem tenni kár!"

- "Hadd jöjjön hát a kasznár."

Hess, madár!

Háborúság, házi patvar

Attól kezdve van elég;

De nem hallik a szomszédba:

Pörge Dani tűri még.

A bölcső is ott van már:

Künn egy varju mondja: kár!

Hess, madár!

"Asszony, ördög! vidd apádnak

Haza ezt a gyermeket -

Ne! a varjut (hol a puskám?)

Útra meglövöm neked."

Varju azt se mondja: kár!

El sem is rebbenti már:

"Hess, madár!

Híre terjed a helységben: .

"Tudjátok, mi az eset?

Pörge Dani egy varjút lőtt

S Rebi néni leesett!"

Rebi lelke nem vón' kár:

De, mint varju, visszajár

Hess, madár!

Gyilkost a törvény nyomozza;

Szegény Dani mit tegyen?

Útnak indul, bujdosásnak,

Keskeny pallón átmegyen.

Szembe jött rá a kasznár.

Varju elkiáltja: kár!

Hess, madár!

Keskeny a palló kettőnek:

Nem térhet ki a Dani;

Egy billentés: lent a vízben

Nagyot csobban valami.

Sok eső volt: mély az ár.

Varju látja, mondja: kár!

Hess, madár!

Bujdosónak kín az élte;

Reszket, ha levél zörög:

Felvont sárkányt vesz kezébe,

Hajtja éh: "megállj, görög!"

Varjú mind' kiséri: "kár!...

Fennakadsz te, szép betyár!"

"Hess, madár!"

"Most ebédre, hollók, varjak

Seregestül, aki van!

De szemét ne bántsa senki:

Azzal elbánok magam."

Fekete volt; mint bogár:

Asszony ott sír: "mégis kár!

Hess, madár!"

Vörös Rébék általment a

Keskeny pallón: most repűl;

Egy varjúból a másikba

Száll a lelke, vég ne'kül

S kinek ő azt mondja: kár!

Nagy baj éri és nagy kár.

Hess, madár!

(1877 szept. 26)

3-asból is kitűnik, hogy neked hiába szeretne az ember az értelmedre hatni, Kérdező.

Műveletlen és korlátolt vagy.

Ráadásul kereszténygyűlölő.

Az éhenhalasztott kisgyerek fényevő szektatag

szüleit is máglyán kellett volna elégetni, hogy érezzék a fény általi törődő ölelést.