Normális, hogy a választások óta lúzernek érzem magam amiért Magyarországon kell élnem miközben minden kortársam már külföldön éli az álmát? 😭

Ma úgy mentem be a munkahelyre, mint egy félkegyelmű a zártosztályra. Pedig szellemi munkakörben dolgozom, de így is cikinek éreztem az egész napot, hogy továbbra is ugyanazokkal az emberekkel kell egy légtérben lenni, akik közül sokan lehet megszavazták ezt a debil kormányt.

Amikor pedig belegondoltam, hogy rengeteg ismerősöm már rég Dániában/Ausztriában/Hollandiában/Angliában dolgozik menő munkahelyen miközben én a sokszázezres angol nyelvtanfolyamon még mindig az "in front of the little duck" mondatkiegészítős feladatokkal szenvedek akkor majdnem elsírtam magam! 31 vagyok már az agyam is alig fog. 😭😭😭😭😩😩😩😩

Sok évet sz**tam sok csuszással az egyetemen, de mégis mi a francnak...? Hogy a rohadt életbe van az, hogy egy épkézláb mondatot nem tudok még angolul se megérteni (nemhogy a német jajj istenem).

És akkor arra gondoltam, hogy míg én napról napra agyonstresszelem magam a 250 ezres fizetésemért a rég kint élő ismerőseim már németül énekelnek romkocsmás koncerteken Berlinben, Koppenhágában fagyiznak a csinos szőke barátnőikkel miközben én itt rohadok nulla nyelvtudással és szakmai tapasztalattal.

Ráadásul fél éve tartós beteg vagyok, szóval már kulimunkára (mosogatás, raktár) se mehetnék ki mert kell itthon a drága gyógyszeres kezelés.

Totálisan tönkrement az életem és itt fogok megrohadni ebben a félázsiai diktatúrában suttyó emberek között halkan meghunyászkodva miközben 12 évesen nem ilyen életről álmodtam. 😭 😥😖

Mondjatok valami bíztatót kérlek!