Miért nem szerepel egyetlen, az áprilisi országgyűlési választáson induló párt programjában sem, hogy tenne valamit a nem kutyások védelme érdekében?

Tisztában vagyok vele, hogy rengeteg nagyon komoly problémával küzd az országunk (például: súlyos infláció, hatalmas államadósság, mindent átható korrupció, egyre növekvő jövedelmi különbségek, a társadalom széthúzása, háború a szomszéd országban stb.), ezért kérem, olyan válaszok ne is jöjjenek a kérdésre, hogy van a kérdésben megfogalmazottnál fontosabb gond is. Elfeledkezünk ugyanis egy olyan súlyos, társadalmi együttélési problémáról, amely a rendszerváltás óta évről-évre súlyosbodik: ez nem más, mint a kutyatartás, illetőleg a kutyatartók számának drasztikus növekedése.

[link]

A hivatkozott cikkben foglaltak szerint a tavalyi év második felére minden második magyar háztartás kutyatartó lett, amely miatt a kutyák száma Magyarországon meghaladta a hárommilliót. Ez rendkívül súlyos közösségi együttélési problémákhoz vezetett, ugyanakkor egyidejűleg tabutémává is vált, főként az állatbarát szervezetek „kutyalobbi” tevékenysége miatt. A nem kutyások védelme érdekében mindenképpen szigorúbb jogi szabályozottság lenne szükséges ilyen nagyarányú kutyatartásnál.

Véleményem szerint 3 fő területen lenne szükséges a jelenleginél szigorúbb törvényi szabályozás:

1. Kutyával való megjelenés közterületen.

A kedvtelésből tartott állatok tartásáról és forgalmazásáról szóló 41/2010. (II. 26.) Korm. rendelet 17.§ (1) bekezdése tartalmazza ugyan, hogy „Belterület közterületén - kivéve az ebek futtatására kijelölt területet - ebet csak pórázon lehet vezetni.”, ugyanakkor a gyakorlatban ezt kevés kutyás tartja be, mivel a hivatkozott jogszabály megszegésére vonatkozóan nem tartalmaz szankciót egyetlen más jogszabály sem, ezáltal a kutyások büntetlenül veszélyeztethetnek másokat és kelthetnek félelmet a közterületen szabadjára engedett kutyáikkal, szankcionálásra sajnos csak akkor kerülhet sor, ha már megtörtént a kutyatámadás. Nagy gondot jelent még a településeken, hogy a kutyások egész parkokat sajátítanak ki és kezelnek úgy, mint egy kutyafuttatót. Szükséges lenne a településeken olyan zöldterületi övezeteket kijelölni, ahová kutyával tilos lenne megjelenni. Súlyos kutyatartási probléma továbbá a mindent ellepő kutyaürülék, mivel a kutyatartók jelentős része még most sem szedi össze a kutyája után a végterméket. Ezeket jóval szigorúbban kellene szankcionálni, a rendelkezéseket többször megszegők számára akár a kutyatartás végleges megtiltása is szóba kerülhetne.

2. Kutya a lakóövezetekben

Rengeteg ember nyugalmát teszi tönkre nap, mint nap, akár évtizedeken át a környezetében tartott, egy-egy folyamatosan ugató kutya. A kutyák gazdái az ilyen eseteket rendszerint elintézik annyival, hogy „azért kutya, hogy ugasson”. A kutyaugatást elszenvedni kényszerülők rendkívül korlátozott lehetőségekkel rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy ne kelljen a folyamatos kutyaugatást eltűrniük. Létezik ugyan a település jegyzőjének hatáskörébe tartozó birtokvédelmi eljárás ilyen esetre, viszont a gyakorlat azt mutatja, hogy ez egy meglehetősen bürokratikus és csak kis százalékban valódi megoldást jelentő eljárás. A folyamatosan ugató kutyák gazdáival szemben mindenképpen a jelenleginél jóval szigorúbb szabályokat kellene alkotni és végső megoldásként alkalmazni kellene a kutya eltávolítását vagy – amerikai példát figyelembe véve – az állat műtéti úton történő elnémítását. Nagy problémát jelent még továbbá, hogy jelenleg a társasházak nem szabályozhatják a szervezeti- és működési szabályzataikban, hogy a társasházhoz tartozó lakásokban lehessen-e kutyát tartani. Véleményem szerint társasházak esetén lehetőséget kellene adni a lakóközösségeknek, hogy többségi szavazással megtilthassák a társasházhoz tartozó lakásokban a kutyatartást. Társasházak esetében egyébként a zavaró kutyaugatás mellett az is gyakori probléma, hogy a kutyák összepiszkítják a közös használatú területeket, lépcsőházakat.

3. Kutyatartók hozzájárulása közterhekhez

Nem tartom társadalmi szinten igazságosnak, hogy a kutyatartók a kutyatartásuk kapcsán semmilyen formában nem járulnak hozzá a közterhekhez, ezért szükségesnek tartanám az ebadó bevezetését. Az alkohol- és dohányipari termékek vételárát jövedéki adó terheli annak okán, hogy az ezeket fogyasztók nagyobb eséllyel szorulnak a jövőben egészségügyi ellátásra. Az üzemanyagok árában is jelentős jövedéki adó tartalom van a közúthálózat fenntartása érdekében. A kutyásokat viszont semmilyen többletfizetési kötelezettség sem terheli. Gondoljunk csak arra, hogy a kutyavizelet 100%-a tisztítatlanul szennyezi a vízbázisunkat. Ha hazánkban egy kutya naponta csak fél liter vizeletet ürít, akkor könnyen utánaszámolhatunk, hogy ez 3 millió kutyával számolva naponta 15 ezer hektoliter tisztítatlan kutyavizeletet jelent. Aki a műszakilag rendelkezésre álló közcsatornára nem köt rá, az talajterhelési díjat köteles fizetni a települések többségén, ugyanakkor a kutyák által a talajba szivároghat napi 15 ezer hektoliter kutyavizelet.

A kutyák által okozott támadások és káresemények kapcsán szükségesnek tartanám még, hogy a – a kötelező gépjármű felelősség-biztosításhoz hasonlóan – a kutyatartóknak kötelező kutyatartási felelősség-biztosítással kellejen rendelkezniük, amely a kutyák által okozott károk megtérítésére nyújtana fedezetet. A biztosítási díj összegébe – a baleseti adóhoz hasonlóan – be kellene építeni a központi költségvetést megillető kutyatámadási adót.