Honnan ered az a tévhit, szemlélet, hogy a hajléktalanok saját maguk tehetnek arról, hogy hajléktalanok?

Ez éppen olyan mint, hogy "a cigányok nem dolgoznak" vagy "a bölcsészdiplomával csak mekibe lehet menni dolgozni" egyik sem igaz, csak van némi igazság bennük.

A hajléktalanok között is van sok olyan, akit meg lehetett volna állítani a lejtőn pl. ha időben leszoknak az alkoholról vagy lett volna valaki, aki befogadja őket és mintegy neveli ey darabig. De nem mind, sajnos sok köztük mentális problémákkal küzd és alapból emiatt is esnek ki a munkából, vesztik el a kapcsolataikat is. pl. autisták, skizofrének sokan vannak a hajléktalanok között.

Akkor mégis ki tehet róla? Én miért nem vagyok hajléktalan? Szerintem mert:

- sokat dolgoztam

- takarékoskodtam, a pénzből lakást vetem

- nem lettem alkoholista,

- nem lettem kábszeres

Ha a hajléktalanok is betartották volna a fentieket, most nem lennének hajléktalanok.

Talán nem ismerik őket eléggé. Ki ismer hajléktalant...

Én azt nem értem, hogy oké, vannak okok, de sok hajléktalan állítólag dolgozik vagy tudna dolgozni, van keresete. Vagyis miért nem tud megfizetni egy utolsó, olcsó albérletet? Miért nincs benne annyi, hogy néha, legalább hetente lezuhanyzik, és nem büdösen száll fel a buszra?

A mentális betegség lehet, ok, nincsenek, akik segítenek, nincsenek rokonok, alkoholizmus, munkanélküliség, stb.

Mindezek után az Igénytelenség jut eszembe. A legtöbb embernek vannak igényei, nem akar hajléktalan lenni. De vannak, akiknek nincsenek.

Nagyon sokan állami gondozásból kerülnek utcára, mert kb. ahogy betöltik a 18-at, mehetnek is világot látni.

Nekem van egy ismerősöm, aki csak azért nem hajléktalan még, mert a bátyja házában lakhat, amíg ő úgy nem dönt, hogy nem teszi ki onnan. Nagyon szövevényes a történet, nem akarok belemenni. A lényeg, hogy ő is rengeteget dolgozott, a családi háttere is nagyon jó volt, csak sajnos olyanokkal került össze, akik állandóan lehúzták. Mostanra semmije nincs, havi 22.800 forint segélyből él, az egészsége teljesen tropán van, dolgozni sem tud már elmenni (alkalmi házhozelmenés meg nincs a környéken). Ő abból a szempontból tehet a sorsáról, hogy sosem tudott időben kapcsolni, így került egyre lejjebb. Ráadásul a saját apja is átverte; a testvérének egy csomó ingatlant ajándékozott, neki meg az örökségből csak a felhalmazott százmilliós hitelek maradtak, amit nyilván nem fogadott el, de így egy fillért nem kapott az apja halála után sem, míg a bátyja nagy vígan él Amerikában.

Szóval azért van, akivel nagyon elbán az élet, és így kerülnek kegyetlen helyzetbe. Viszont az is igaz sajnos, hogy a hajléktalanok nagy része valamilyen addikció miatt kerül az utcára, jellemzően az alkohol vagy a drog miatt.