A Magyar Pszichológiai Társaság szakmai állásfoglalása a gyermekvédelmi törvényről szerinted mennyire politikai indíttatású?

„Mondok egy érdekes dolgot, én saját magam is biszexuális vagyok, és magasról lesz*rom, hogy házasodhatok-e nővel vagy sem.”

Hát ne házasodj nővel. Problem solved.

Ez olyan, mint hogy én például nem szeretek utazni, ennek ellenére, ha a kormány kitalálná, hogy lezárja az országhatárokat, mert CSAK (most nem a Covid-helyzetre gondolok), és csak akkor utazgathatsz külföldre, ha Fidesz-párttag vagy, természetesen tiltakoznék. Annak ellenére, hogy nem élek ezzel a lehetőséggel. Vagy: nincs vörös hajam, de ha hirtelen hoznának egy törvényt, hogy mostantól minden vörös hajú egyén legyen köteles eltakarni a haját, azon kiakadnék. Pedig végülis a vörös hajúak a kisebbség, lehet, hogy sokaknak nem is lenne probléma befesteniük a hajukat mondjuk barnára – ennek ellenére remélem érted, miért probléma egy ilyen törvény.

A heteroszexuálisok között is van, aki cikinek tartja házasodni, van, aki szerint ízléstelen – ez egyéni szociális probléma, rád és a párodra tartozik, az állam feladata csupán annyi, hogy biztosítsa számotokra is a jogegyenlőséget. Ezután pedig te eldöntöd, hogy melyik hagyományok fontosak a számodra, melyikek nem, hogyan kívánod ezeket a saját életedre alkalmazni.

Keresztény kulturális hagyomány az is, hogy házasság előtt nincs együttélés, viszont valamilyen okból kifolyólag ezzel nem igazán szeret a társadalom többsége foglalkozni. Vannak persze tiltakozó vallásos emberek, de még ők vannak fanatikusnak bélyegezve.

Összegezve: államot és egyházat szétválasztottuk, az egyház továbbra is szabadon dönthet arról, milyen tulajdonságok alapján nem adja áldását két ember házasságára, de az államnak feladata biztosítani a jogegyenlőséget.

„Az interszexualitás pedig egy szindróma, ahol az érintett mindig inkább az egyik nemhez tartozik, csak egy genetikai hiba miatt lett egy másik nemi szerve is. Tehát úgy helyes, ha azt mondjuk, pl. interszex férfi vagy interszex nő.”

„Ha szerinted a nem és a szexuális orientáció igenis társadalmi konstrukció, akkor belátod azt is, hogy a gyerekeket rá lehet nevelni a homoszexualitásra.”

Nem, ez a két dolog nem következik egymásból semmilyen módon.

Azt nem igazán lehet megváltoztatni, hogy az ember kihez/mihez/milyen nemi szervhez vonzódik. A társadalmi konstrukció alatt azt kell érteni, hogy mi emberek ebből valamiért nagy ügyet csináltunk. Egyrészt, különböző magatartásmintákat és princípiumokat, szokásokat rendeltünk ahhoz, hogy valaki milyen neműnek tartja magát. Kisebb mértékben, de ugyanez történt a szexuális orientációval is: nem pusztán biológiai, de társadalmi jelenségként is kezeljük, másképp kezelünk egy heteroszexuális párt, mint egy homoszexuálist. Elvárjuk mindenkitől, hogy helyezze be magát egy dobozba, hogy ő milyen szexualitást vall a magáénak, találja ki, hogy ő most éppen a férfiakhoz, vagy a nőkhöz vonzódik, esetleg mindkettőhöz, és azokhoz milyen szinten…

Élhetnénk egy olyan világban is, ahol annak, hogy te éppen milyen nemhez vonzódsz, nincs nagyobb jelentősége annál, hogy te pl. milyen testalkathoz vagy hajszínhez vonzódsz inkább: érdekes fun fact, de nem képezi az identitásod alapját, de még csak egy kicsi részét sem. Természetesen abban a világban is lennének, akik csak a férfiakhoz vagy csak a nőkhöz vonzódnak, de nem kapna a dolog ekkora jelentőséget. A társadalmi konstrukció nem azt jelenti, hogy a társadalom alakítja ki a vonzódást, hanem az, hogy ez identitást képez.

„Ki a fészkes fenét érdekel az, hogy mit gondol a homofób Marika néni?”

Bírom ezt az ultraliberális hozzáállást, de sajnos a valóságban nagyon is felelősek vagyunk társadalmi szinten egymás életéért.

Azzal kezdve, hogy lehet, hogy Marika néninek lesz egy meleg gyereke, akinek a pszichéjét módszeresen tönkre fogja vágni azzal, hogy nap mint nap kifejti, hogy aberráltnak tartja, pszichológushoz viszi, imádkozik a gyógyulásáért, szégyelli az ismerősei előtt, vagy akár ki is dobja a házból. Folytatva azzal, hogy Marika néni baromi könnyen fanatizálható az ostobaságából kifolyólag, és lehet, hogy ma még megelégszik azzal, hogy húzza a száját a folyosón, de ha ezt az ostobaságból származó gyűlöletét elkezdi szítani a politikai lobbi, akkor azt fogja követelni, hogy veszítsd el az állásodat, távolítsanak el a gyerekek közeléből, ne mehess utcára stb. Az igazság az, hogy sajnos-nem sajnos, a társadalom nagy része elég retardált és könnyen menipulálható, ezt a történelem már több soron bebizonyította nekünk. Igen, manapság divatos a liberalizmus, és az emberekbe vetett feltétlen hit, de ebben véleményem szerint a konzervatív oldalnak van igaza.

„Az értelmiségiek 99%a valószínűleg nem homofób, a tanulatlanabb réteg pedig nemhogy el sem fogja olvasni ezt a nyilatkoztatot, hanem el sem jut hozzá, úgyhogy ez az egész csak egy felesleges hisztéria.”

Álomvilágban élsz. Örülök, hogy téged senki nem bántott a biszexualitásod miatt, de tudd, hogy kiemelkedően szerencsés helyzetben vagy a mai Magyarországon. Az értelmiség nem csak a belpesti, liberális elitből áll, hanem van egy számot tevő konzervatív (vagy önmagát konzervatívnak tartó), vallásos (vagy magát vallásosnak tartó) homofób réteg. Igen, rájuk nem annyira jellemző, hogy kidobják a gyereket az utcára, de az igen, hogy mondjuk családi eseményeken nem látják szívesen a párod, fél évig gyászolnak, néha megemlítik, hogy a pokolban fogsz megégni, ilyesmik. Ez is homofóbia, nem csak az agyonverés.

És lehet azt mondani, hogy téged ez nem érdekelne, ez vagy azt jelenti, hogy nagyon jó családod volt (tehát elképzelni se tudod a helyzetet, hogy téged kitagadjanak), vagy nagyon rossz (tehát elképzelni se tudod a helyzetet, hogy valakit szerető családban is érhet bántás). Kicsi empátia. Más emberek nem te vagy, más tapasztalatokkal rendelkeznek, és igen, borzasztóan fájdalmas lehet, ha az a személy, aki egész életedben feltétel nélkül szeretett, egyszer csak kitesz az utcára egy teljesen hétköznapi dolog miatt. Nem tudod kontrollálni, hogy hogyan reagálj erre, milyen pszichológiai problémák alakuljanak ki emiatt.

Arról nem is beszélve, hogy egy 18 éves gyereknek, akit a szülei frissen kiraknak, nem csak a dolgok érzelmi, de gyakorlati részével is meg kell küzdeniük. Végzettség nélkül, lakás nélkül azért nem olyan könnyű normális életet élni.

„A homoszexualitás egyébként nem normális”

Mármint hol és milyen értelemben?

Biológiai értelemben melegnek lenni tök normális. Társadalmi értelemben helyzetfüggő: nyilván egy arab országban nem normális, nyugati országokban viszont nem tekintjük devianciának. Szerencsére, ha lassan is, Magyarország is ebbe az irányba halad. Egy ideális világ ideális társadalmában teljesen normális lenne melegnek lenni, mi pedig a gyerekneveléssel arra törekszünk, hogy a jövő generációja minél közelebb kerüljön az ideális társadalomhoz.

A gyerekek pedig találkoznak homoszexuálisokkal a mindennapi életben, így értelemszerű, hogy a mesékbe is be fognak kerülni. Az fogja őket összezavarni, ha a szülő elhallgatja a témát, nem beszél róla, sőt, kerüli a dolgot, így a gyerekben ki fog alakulni egy kép, hogy melegnek lenni = rossz, kerülendő. Remélem, nem kell magyaráznom, hogy ez miért lesz káros hatással a pszichés egészségükre.

„Szerintem a többségnek amúgy nincs problémája a melegekkel, én sem az alapján ítélek meg embereket, hogy milyen a szexuális orientációjuk.”

A homofóbia nem azt jelenti, hogy feltétlenül ez alapján ítélsz meg embereket. Az egy szélsőséges formája, nyilván rossz, de ugyanúgy homofóbia az is, ha valamilyen szexualitást alacsonyabb vagy magasabb rendűnek tartasz, és állami szinten más szabályozásokat hoznál rá, másként tekintesz rá (holott két érett személy beleegyezéses kapcsolatáról beszélünk).

Ilyen értelemben te nem látsz tisztán, hiszen magad is homofób vagy (igen, attól, hogy biszex vagy, lehetsz homofób).

„Komoly szakmai kritika érkezett:”

Interjú EGY DARAB pszichológussal. Egy köztudottan propagandaoldalon. Nem, drágám, a szakmai állásfoglalás egészen mást jelent. Egy-két kókler minden szakmában akad.

„Az interszexualitás pedig egy szindróma, ahol az érintett mindig inkább az egyik nemhez tartozik, csak egy genetikai hiba miatt lett egy másik nemi szerve is. Tehát úgy helyes, ha azt mondjuk, pl. interszex férfi vagy interszex nő.”

Ide végül nem sikerült bemásolni a válaszomat, de nagyjából egyet értek a 17-tel. Persze, bele lehet passzírozni mindenkit egy bináris rendszerbe, csak ez esetben nincs ennek logikus alapja, csupán világnézeti.

Tehát: ha 8 tulajdonságból 8 A, akkor valaki A. Ha mind a 8 B, akkor egyértelműen B. Lehet itt azt méricskélni, hogy ha a te rendszeredbe csak A és B fér bele, akkor a köztes eseteket is soroljuk be valamelyikhez, még akkor is, ha az illető nagyban különbözik az A vagy a B csoporttól és sose fogja magát oda tartozónak érezni. Vagy létrehozhatunk ezeknek az embereknek egy külön kategóriát, amibe születésüktől kezdve masszívan beletartoznak, nem kell identitásproblémákkal küzdeniük, nem csonkítják meg őket (mint ahogy az gyakorlat az interszexuálisok esetében).