A szélsőjobboldali kormányok napjai megvannak számlálva?

A szélsőség nem jó. Szélsőséges az, aki azt hiszi, csak az ő ideológiája jó, és mindenki, aki mást gondol, az hülye. Ilyenből van bőven mindkét oldalon.

A kapitalizmussal kapcsolatban elég tájékozatlan vagy. A 2008-as válság se volt véletlen. Az a globális kapitalizmus, amiben most élünk, nem fenntartható.

A politikai oldalakkal kapcsolatban meg nem olyan egyszerűek a meghatározások. A balliberális oldal pl. nagyon szeret mindent szélsőjobboldalinak beállítani, ami tőlük jobbra van, de ez nem jelenti azt, hogy igazuk is van. Közben az ő oldalukon is vannak olyan dolgok, amik józan emberek számára elég szélsőségesnek tűnnek, de ők normálisnak gondolják.

A világ nem annyira egyszerű.

Próbálok teljesen objektívan reagálni a kérdésre és a leírásra, pusztán következtetésekkel, politikatudománnyal és politikafilozófiával.

"A szélsőjobboldali kormányok napjai megvannak számlálva?"

Nem hinném. Én úgy gondolom, hogy a pandémia, a globális felmelegedés, a sokszor nagyon feszes nemzetközi összeütközések, az ezek okozta gazdasági válságok, illetve egyebek miatt pont, hogy meg fog erősödni a szélsőbaloldal, a szélsőjobboldali, illetve a harmadikutasság. Hogy miért gondolom így? Mert a történelem ezt diktálta mindig. A rossz dolgokat követően növekedett meg ezen ideológiák követőinek aránya. Már az ókortól kezdve a radikálisabb nézetek többségben voltak a rossz állapotok alatt (pl. Rómában az anarchisztikus állapotok végére a monarchia kikiáltása és a köztársaság felszámolása cseppentette a pontot).

Egyébként szélsőbaloldal és szélsőjobboldal már a francia forradalom alatt is létezett, igaz, kicsit kezdetlegesen, harmadikutasságra pedig a kétpólusú politikai paletta megszilárdulása után közvetlenül is voltak példák, bizonyos filozófusok, művészek, tudósok körében. Szóval örökké létezni fognak, csakúgy, mint a mérsékelt, jobbközép, balközép és centrizmus is. Sőt, még mindezen fogalmak létezése előtt, már az ókorban, középkorban is voltak hasonló gondolatok.

"A világban azt látni, hogy a jobboldal hanyatlik, főleg a szélsőjobb, mivel azokban már nagyon beteg szélsőséges ideológiák vannak, amik nehezen emészthetők."

Összességében nem látható ilyen tendencia nemzetközi porondon (sem). Arról nem is beszélve, hogy a jobbközepet semmiféle szélsőség nem jellemző, sőt, sokszor balközép és centrista pártokkal közösen lépnek színre. Ezekre az ideológiákra pedig nem igazán mondtál példát, ebből adódóan nem is tudom kielemezni.

"Én hazánk kormányát is szélsőjobboldalinak tekintem, mivel megvalósítja mindazokat a szélsőséges eszméket, viselkedésformákat amik nagyon kártékonyak."

Erre nem igazán tudok mit reagálni. Kezdjük Ádámnál és Évánál. Kezdjük a kályhánál. A szélsőség definíciója: Az ellentétes oldal nézeteivel együttműködésre való hajlandóság mértéke. Radikális: A változás mértéknek erőssége. Jobboldal: A politikai jobboldal halmazában rengeteg ideológia foglal helyet, ezen eszmerendszerek közös jellemzője, hogy a hagyományos rend útját képviselik. A fogalom a francia forradalom óta létezik, ugyanis a francia nemzeti konventben az ülés jobb oldalán ültek ezek a képviselők. Eredetileg ebbe a halmazba csak a konzervatívok, monarchisták, tradicionalisták és ezek fajtái voltak jelen. Ezek a fogalmak is ekkor még mást jelentettek. Akiket akkor konzervatívnak neveztek, ma már ultrakonzervatívnak, ultradextro-konzervatívnak, ultratradicionalistának nevezik. Az említett ideológiák később mérséklődtek, jobban elfogadták a polgáriasodást, az újításokat és akik ezzel nem értettek egyet kitolódtak a jobboldali spektrum szélére. Magyarán ők azok, akik sokszor a társadalmi rend, a status quo (latin), egy régebbi állapotát szeretnék visszaállítani. Egy ideológia minél inkább ragaszkodik a kizárólagos jobboldali politikához, annál közelebb kerül a szélsőséghez. A nacionalizmus ekkor még kifejezetten a baloldalhoz tartozott, később a baloldalon több ideológia a nemzetközi eszméket helyezte előtérbe, ezért a nacionalizmus a jobboldalra került át. Akkoriban még kimondottan reformnak számította a nacionalizmus, mivel a közös nyelv, közös kultúra, közös, független nemzetállam kérdése még nem volt általános. Viszont átkerülésével a nacionalizmus bizonyos fajtái, például az ultranacionalizmus (gyakran nemzeti sovinizmussal) együtt kikerült a jobboldal szélére. Szélsőjobboldali tehát mondjuk az ultrakonzervativizmus, az ultratradicionalizmus, az ultranacionalizmus, az ultradextro-konzervativizmus és bizonyos kérdésekben a jobboldali libertarianizmus egyes ágai (pl. az objektivizmus, konzervatív ágai), a neokonzervativizmus bizonyos ágai, a pinochetizmus és még megannyi más is idetartozik. Baloldal: Olyan politikai halmaz, melybe azon ideológiák tartoznak, melyeknek közös jellemvonásuk a régi társadalom alapokig történő megváltoztatása, a társadalom átszervezése. Ilyen törekvés például a társadalmi különbségek kiegyenlítése. A baloldalon belül is rengeteg irányvonal van, ezek az irányvonalak pedig szintén több eszmerendszert tartalmaznak. Nem feltétlenül progresszív nézetek kötődnek ide (pl. keresztény szocializmus, muszlim szocializmus, buddhista szocializmus és sok szélsőbaloldali eszme is tartalmaz konzervatívabb elemeket), de változást akarnak a fennálló társadalmi rendben, például akár a szociális érzékenység terén. A baloldal eredete is a francia forradalomig nyúlik vissza, ők voltak a forradalmárok eredetileg, tehát a baloldalon ültek a konventben. A baloldal halmazába tartozott a nacionalizmus, a szocializmus és a klasszikus liberalizmus is. Később a klasszikus liberalizmus a centrizmusba, jobbcentrumba tolódott. A balközép nem ragazkodik megrögzötten a baloldali értékekhez, például ilyen a szociáldemokratizmus. Szélsőbaloldali például a kommunizmus különböző fajtái, egyes saint-simonista és owenista elvek, a Morus-féle keresztényszocializmus, az anarchizmus és még rengeteg más is. Harmadikutsság: Olyan politikai halmaz, amely a jobb-bal megosztottság felett áll és nem ebből adódik a véleménye. Vesz át gyakran jobboldali és baloldali elemeket is. Ilyen például a legismertebbek közül a fasizmus összes ága is. A kompromisszum helyett a konfliktust pártolja és nagyon fontosnak tartja az elvet, az ideológiát. A centrizmus pedig a kettő paletta között van, általában a liberalizmus határozza meg elveiket. Fontos hogy gazdaságilag a jobboldal a piacgazdaságot, a baloldal a tervgazdaságot, a centrizmus a mérsékelt gazdaságot, a harmadik út pedig hasonlót, csak közgazdasági értelemben jelent, ilyen például a feudalizmus, a korporativizmus, a nemzetiszocializmus, a nemzeti szindikalizmus, a cserekereskedelem és még annyi más is.

Szóval semmiképpen nem lehet szélsőjobboldalinak tekinteni a jelenlegi magyar kormány eszméit. A definícióid pedig nem éppen helytállóak.

"A szélsőjobbos kormányokban a piacgazdaság is rosszul működik, mert túl nagy az állam befolyása."

Eleve szét kell választani a helytelen definíciók szerinti megállapításokat, a valósaktól. A szélsőjobboldali ideológiák egy része a szabad piacgazdaság, másik része pedig a harmadikutas gazdaság híve. Utóbbiak (pl. az ultradextro-konzervativizmus) általában a feudalizmust vagy hasonló monarchista gazdasági berendezkedést támogatnak. Előbbiek (pl. pinochetizmus, neokonzervativizmus) abszolút a monopolkapitalizmus, a piaci anarchiát, a lassez-faire gazdaságpolitikát, a gazdasági liberalizmust, a neoliberalizmust, a gazdasági neokonzervativizmust és hasonlókat támogatnak. A fentiekből következik, hogy egyáltalán nem lehet azt mondani, hogy ne működne jól a szélsőjobboldali rendszerekben a piacgazdaság.

A harmadikutasságban (amire gondolom, hogy te valahova abszolút máshova, talán a szélsőjobboldalba sorolod a közszájon terjedő butasággal együtt) eleve a harmadikutas gazdaság a preferált, de bizonyos ideológiák itt is tervgazdálkodók (pl. nemzeti bolsevizmus), vagy piacgazdálkodók (pl. az anarchizmus bizonyos fajtái). Tehát itt fel is van vállalva, hogy egy másik alternatívát keresnek általában. Ilyen lehet például az olasz fasiszták által preferált korporativizmus, a falangisták, metaxászisták, izraeli fasiszták és még sokak mások által is preferált nemzeti szindikalizmus és még sok más is.

"Nem teljesítmény alapon működik és ezért van kihalásra ítélve."

Ez helytelen megállapítás.

Eleve, a new deal által is támogatott állami beavatkozás nem tipikusan piacelvű gondolat. Másrészt, a közgazdasági tengely is hasonló, mint a politikai paletta. A szélsőség mondjuk a lassez-faire a jobboldalon, a baloldalon a marxi gazdaság, a közép pedig a mérsékelt gazdaság (a legtöbb országban ez van). Ha ehhez közelít egy eszme, miért lenne eredendően működésképtelen?

"A nyugati országokban a gazdaságot egy egészséges versenyszellem tartja működésben és az viszi előbbre is."

Ez sem mindenhol igaz. Eleve sok helyen el kezdett közelíteni a mutató a lassez-faire felé, máshol pedig mérsékelt gazdaság van.

"A kapitalizmus minden hibája ellenére is jól működik."

Ez egy szubjektív vélemény. Van aki egyetért vele, van aki nem. Érveket, illetve a téged erre a következtetésre motiváló tények közül nem nagyon írtál semmit.

"A Szovjet-Unió is abba bukott bele, hogy minden az állam kezében volt és ezzel gátat szabott minden téren a fejlődésnek."

Ez sem teljesen így van. Rengeteg világpolitikai, gazdasági és más világesemény együttes összeadódása okozta a CCCP bukását. A CCCP-ben tervgazdaság volt. Ennek is mint sok másnak voltak előnyei és hátrányai is. Viszont az nem teljesen helytálló, hogy teljes mértékben gátat szabna a fejlődésnek, pláne, hogy a baloldal egyik alapvető törekvése az eredeti, hagyományos rend megváltoztatása, a tervgazdaság (gazdasági balszárny) általában a politikai baloldalhoz köthető.

"Olyan közegben nem lehet fejlődni ahol mindent egy egységesített karhatalom mond meg."

A harmadikutas posztmodernizmus egyik alapvető eszméje a gyors fejlődés, modernizálás, technológiai és tudományos újítás. Az eszme maga általában antidemokratikus és a technokráciát támogatja, mint politikai rendszert. Vagyis a vezetőket szakértelmük alapján helyezik el, választások nélkül és nekik teljhatalmuk is lehet akár. Szóval ez sem teljesen igaz és az érvek sem szólnak mellette. Például bizonyos modernista, autokrata eszmék úgy hiszik, hogy a pártokrácia és a demokrácia, különösen a képviseleti gátat szabhat a fejlődésnek.

"A történelem azt igazolja, hogy az ilyen rendszerek hosszabb távon nem életképesek."

Nem pontosan így van. Ha így lenne, akkor a történelem folyamán nem állnának fent szinte folyamatosan.

"sokan Kínát hozzák fel ellenpéldának, de Kína speciális helyzetben van, mivel a nyugat összeszerelő üzeme lett."

Eleve Kína a "kapitalista tervgazdaságot" hirdeti. Kína gazdasági nagyhatalom és sok nyugati hatalom adósa is Kínának, mivel az önálló gazdasági, ipari és tudományos útján a kormány stratégiái indították el, még akkor is, ha sokszor hátrányok is származtak belőle sajnos.

"Szerintem ma már mást jelent a bal és a jobb oldal mint a háború előtt. A "vörösek" már a jobboldalon vannak. Lásd: Kína, Oroszország."

Ez sem igaz így, ugyanis a háború nem igazán befolyásolt semmit közéleti síkon, a keleti és nyugati póluson, még a rengeteg átszervezés után sem. Kína és a maoizmus szélsőbaloldali, a mai Oroszország pedig a harmadikutasság és a jobboldal határán lebeg valahol, de vannak olyan pártok is, amik a harmadikutasságot és olyanok is, amelyek a baloldal és a harmadikutasság közötti űrt töltik ki, tehát ez eleve más tészta.

Nagyjából ennyi. Amiket írtam, nem bántásból írtam, hanem szilárd tények alapján vázoltam fel egy képet.

#8.

"az mhm az szelsojobb!!"

Nem tudom mire alapoztad ezt a kijelentésed. Persze nem baj, ha bizonyos politikai mozgalmak törekvéseit megpróbáljuk meghatározni, én is foglalkozom ezzel, viszont akkor illene érveket is csatolni mellé, mivel ennyi erővel akár egy szubjektív véleményt is simán tényként be lehet állítani.

"a szelsojobbnak leginkabb a fasiszta, naci eszmeken alapulo,ezeket hirdeto partokat nevezzuk,akiknel semmivel sem jobb a szelsobaloldali agyonkommunista!!"

Ez eleve egy tájékozatlanságból fakadó fogalmi tévedés. A jobboldal és baloldal kifejezés a francia forradalomban alakult ki, hogyan azt már írtam is. Ez viszont nem jelenti azt, hogy előtte nem lettek volna a későbbi oldalakhoz hasonló nézeteket gyakorlók, sőt, bizonyos eszmék az ő elveikből alakultak ki. Az elnevezések abból fakadnak, hogy az adott nézeteket, ideológiákat képviselő személyek melyik oldalán ültek a nemzeti konventnek. A jobb oldalon ültek azok a képviselők, akik a hagyományos, fennálló társadalmi rendet képviselték, tehát támogatták az akkori status quo-t, a monarchiát, annak is sokszor az abszolutista formáját, a nemességet, papságot, általában a feudalista gazdasági berendezkedést és még megannyi más dolgot is, illetve szinte mindig forradalomellenesek voltak. Ők voltak a korabeli konzervatívok, monarchisták. Ezzel szemben az ülés bal oldalán ültek azok a képviselők, akik az akkor fennálló társadalmi rend gyökeres megváltoztatását szerették volna elérni. Ők voltak a korabeli nacionalisták, szocialisták és klasszikus liberálisok. Később a népek tavaszával ez a politikatudományi felosztás jelent meg mindenhol. Később a baloldalon inkább a nemzetközi nézetek kezdtek dominálni, amiért a nacionalizmus a jobboldalra tolódott. Később a jobboldalon szakadás következett be. Sok gondolkodó támogatta a polgáriasodó világot, a gazdasági, társadalmi és politikai reformokat, azonban a tradicionális értékek, a későbbi hagyományos rend megtartása mellett álltak, sokan viszont továbbra is a régi, francia forradalom alatti, jobboldali értékekhez ragaszkodtak. Utóbbiak kitolódtak a jobboldal szélére. Őket nevezzük mai szavakkal ultrakonzervatívoknak, ultradextro-konzervatívoknak, ultratradicionalistáknak, illetve a nacionalizmus jobbra pártolásával az ultranacionalisták is idekerültek, valamint később, a politikai neokonzervativizmus, a jobboldali libertarianizmus egyes szélsőséges elemei is, valamint a pinochetizmus is és megannyi más is idekerült. Első hármat nevezik a szélsőbaloldaliak "reakciósoknak". A baloldalon a szélsőség egy kicsit másként alakult ki. Igazából a baloldal színén feltűntek olyan filozófusok, akik a kizárólagos baloldali értékrendet hangsúlyozták, ezen elvek pedig a baloldal szélére tolódtak ki. Tehát elmondhatjuk, hogy szélsőségesnek azon ideológiákat és politikai eszmerendszereket tekinthetünk, amelyek elutasítják az ellentétes oldallal történő bárminemű együttműködést. Tehát semmi köze a ,,városi legendákhoz", amik szerint azt jelentené, hogy ,,mennyire szeretné az adott elvet megvalósítani". Ez úgy ahogy van helytelen megfogalmazás. A két oldal közé ékelődött be, amolyan a ,,mérleg nyelvéhez" hasonlóan a centrizmus, ami általában a liberális, két oldal közötti, mind a kettő másik oldal szélsőségétől mentes, szabadelvű nézeteket tartalmaz, néha apró elhajlásokkal. Ide tartozik például a konzervatív liberalizmus (jobbcentrum), a szociálliberalizmus/reformliberalizmus (balcentrum), modern liberalizmus (politikai közép) stb. A centristák a patkópalettát használják, amelynek a közepén a centrizmus, két oldalán a baloldal és jobboldal, két alján a szélsőbaloldal és szélsőjobboldal, vele szemben pedig a harmadikutasság helyezkedik el. Szerintük valami minél távolabb (lentebb) van tőlük, az annál rosszabb. Később a két nagy pólus kialakulása adott kezdőlöketet a harmadikutasság kialakulásának, ami az egypólusú palettán helyezkedik el. Vagyis ez egy olyan politikai oldal, amely a jobb-bal megosztottság felett áll, merít mind a két oldal elveiből elemeket, fontosnak tartja az ideológiát és az elvet, kompromisszum helyett a konfliktust pártolja. Közös jellemzője, hogy azt állítja, mind a kizárólagos jobboldal (mind gazdasági, mind társadalmi, mind politikai szemszögből), mind a kizárólagos baloldal elfogadhatatlan, a centrizmust pedig túlságosan mérsékeltnek, gyakran "elvtelennek" tartja, ezért egy harmadik útra, alternatívára van szükség, ebből adódóan sok esetben a fasizmushoz hasonló eszméket helyezik el politikatudományban, azonban a képlet nem ilyen egyszerű, ugyanis sok eszme is helyet foglal itt. Idetartoznak a fasizmus különböző ágai, az anarchizmus egyes ágai, a posztmodernizmus, a konzervatív forradalom, bizonyos szocialista gondolatok (pl.: egye vallásos szocialista irányzatok, illetve a porosz szocializmus is), a futurizmus, a nemzeti bolsevizmus és még megannyi más is. Tehát eleve helytelen a fasizmust a szélsőjobboldalra helyezni. Fontos, hogy közgazdaságtani kérdésekben a baloldalra a tervgazdaságot, a jobboldalra a piacgazdaságot, a harmadik útra, szintén a harmadik utat képviselő gazdasági iskolákat, a centrizmusba pedig a mérsékelt gazdaságot helyezzük, amely bár nem következik közvetlen a politikai elhelyezkedésből, gyakran összefüggésben áll vele, de nem mindig. A politikai szélsőjobboldali ultradextro-konzervatívok, például gyakran a harmadikutas feudalizmust képviselik, illetve bizonyos szélsőbaloldali eszmék a szintén harmadikutas cserekereskedelmet. Szintén helytelen a fasizmust és a nácizmust szinonimaként használni. A fasizmusról is rengeteget lehetne beszélni, ahogy az eddig érintett témákról is, azonban szeretnék most inkább rövid és lényegre törő lenni. Az első fasiszta a korábban szociáldemokrata, baloldali Benito Mussolini volt. Az első világháborúban sok szocdem párt feladta az internacionalizmust és a saját nemzetüket kezdték el támogatni. Mussolini később úgy fogalmazott, hogy az internacionalizmus végleg megbukott és ennél sokkal előnyösebb és erősebb, az egy nemzethez tartozó társadalmi osztályok szolidaritása és ezáltal arra következtetett, hogy sok szocialista célt csak nemzeti és jobboldali elemek alapjával lehet megvalósítani. Később lejegyezte nézeteit, miszerint minden embernek vannak baloldali és jobboldali gondolatai, csak a mérték nem mindenkinél egyforma. Ez a korban nagy újdonság volt, mivel az Olasz Nemzeti Fasiszta Párt volt az első a világon, ami ilyen nézeteket vallott, ez persze nem jelenti azt, hogy előtte ne lettek volna hasonlóan gondolkodó filozófusok, művészek, tudósok. Sőt, ők kimondottan hatottak is az ekkor kialakuló nézetekre. Őket gyűjtőnéven prefasisztáknak nevezzük. Később a világon szerte el kezdett terjedni az olaszok sikere és sorra alakultak a hasonló pártok, újabbnál újabb ideológiákkal és eszmékkel. Németországban a nemzetiszocializmus több ága, Magyarországon a hungarizmus, Spanyolországban a falangizmus, Romániában a légonarizmus, Argentínában a peronizmus, Oroszországban (vagyis a CCCP-ben) az orosz fasizmus, Izraelben (vagyis a revizionista cionista zsidók körében és a Palesztinai Mandátum területén pl. Lehi) a zsidó fasizmus, Brazíliában az integralizmus, az Egyesült Államokban a William Dudley Pelley elveihez hasonló fasizmusok, Nagy-Britanniában a brit fasizmus, Japánban a Sova fasizmus, Indiában Szubhasz Csandra Bosze és körének elvei, Görögországban a metaxászizmus, Ausztriában az ausztrofasizmus és még sorolhatnám a végtelenségig. Ezen eszméknek közös jellemzője a harmadikutas politika, a nacionalizmus, a hagyományos értékek konzervatív védelme (sokszor a vallásos értékek támogatása), ezzel együtt a modernizmus és a fejlesztések erőteljes támogatása, a militarizmus, a szocializmus (de nem a marxi), a szociális érzékenység, általában a demokráciára alternatíva kínálása, legtöbbször a harmadikutas gazdaságpolitika és még mondhatnék egy csomó jellemzőt. Ezek közül az eszmék közül egy a nemzetiszocializmus és annak is csak az egyik ága a hitlerizmus. Ott van például, a szintén nemzetiszocialista irányzat a strasszerizmus, ami élesen szembemegy Hitler rendszerével. Egyébként a nácizmus inkább egy gúnynév, olyasmi, mint a "libsi", vagy mint a "komcsi". A szó maga a nemzetiszocializmus német nevének, első két szótagjának, német kezdőbetűiből áll. "Nationalsozialismus", enne első két szótagja: "Nati", amit magyarul nácinak ejtünk. A kommunizmus szintén nem annyira egyszerű ideológia, ahogy a fasizmus sem. Rengeteg eszmerendszert tömörít magába, például maoizmus, sztálinizmus, leninizmus, marxizmus, polpotizmus, dzsucseizmus, szogunizmus, tanácskommunizmus, titoizmus, kádárizmus, anarcho-kommunizmus és még sok más is, de már a két főág, a reformkommunizmus és a klasszikus kommunizmus is sok eszmét tömörít magába.