MZP is el akarja adni a korházakat, mint az SZDSZ-MSZP?

#10

Márki-Zayt nem érdekli a kisember sorsa. Őt csak az érdekli, hogy a gazdagoknak minél jobb legyen.

No, akkor! Én egy olyan rodhadt országban élek, ahol feles az állami és a magán ellátás. Ez azt jelenti, hogy az a profitorientált, sátánista multi, ahol dolgozok, ad nékem egy eü csomagot, amit gyakorlatilag komplex műtéteket leszámitva, szinte mindere tudok használni a tüdőszűréstől kezdve a fogászati ellátáson át az egészséges férfi/nő programon keresztül, szinte mindenre. És a legszebb az egészben, hogy akár a magyar családomat is tudom erre regisztrálni és még csak plus fizetni se kell érte.

Ezt úgy tudod elérni, hogy a szolgáltatónál regisztrálsz a kiválasztandó vizsgálatra, megadod, hogy hol, mikor. Te odamész az adott időpontra és a pontos időpntkor nyilik az ajtó és várnak. Nincs várakozás a rendelőben. Nincs fél éves sor egy rohadt CT vizsgálatra, viszont vannak korrekt és felkészült orvosok. Ami meg komolyabb beavatkozást igényel, ott meg ad a doki egy ajánlólevelet, hogy neked erre és erre van szükséged, amivel felhivod az ajánlott korházat, aki meg a lehető leghamarabb ad neked időpontot, mivel ott van a kezedben, hogy neked ez JÁR! Annyira el vagytok otthon veszve ebben az állami varázsgombában, hogy közben.

Qvára látszik otthon, hogy mennyire jó, hogy állami kézben van minden, főleg, amikor csak össze-vissza maszatolva, titkolózva lehet egyben tartani a rendszert, vagy még azt sem.

Ez egy hazugság amit a fidesz propagandistái terjesztenek.

Fidesz akar egyébként magánegészségügyet nem az ellenzék.

Mit tesz ma Orbán Viktor pártja? Szűk két éve még csak annyit bátorkodtunk mondani, hogy korszakhatárhoz értünk, a Fideszt választásokon még meg lehet verni, de a rendszer lényegében leválthatatlan. Az alábbiakból kiderül, hogy mára ennél erősebb mondatok is indokoltak.

A kabinet beindította ugyanis a maga „spontán” privatizációs gőzhengerét, épp hosszú távú gazdasági befolyássá szilárdítja a politikai hatalmát. Sőt: a Covid-járvány örve alatt létfontosságú közfeladatokat szervez ki az állam alól.

Mesterségesen szűkíti azon kérdések számát, amelyekről egy parlamenti választáson dönteni lehet – vagyis valójában a demokratikus voksolás tétjét csökkenti. Hogy akkor is hatalmon maradjon, ha esetleg már nincs kormányon.

I. Az ország alapinfrastruktúráját, nemzeti közműveit, létfontosságú vagy stratégiai hálózatait érintő cégfelvásárlások támogatása

Miért baj, ha egy gazdag ember cégeket vásárol? Ez a kapitalizmus, nem? Nem kellene inkább örülni annak, hogy nemzeti elkötelezettségű üzleti mogulok fontos érdekeltségeket vesznek át – gyakran külföldi multiktól –, s ők lesznek a magyarok legfőbb munkáltatói? Ilyen kérdéseket kap az ember, ha a „Ne lopj!”-parancsot ismerő, lelkifurdalásos fideszesekkel, kereszténydemokratákkal beszélget. A problémánk mindössze annyi, hogy ezek az óriásvállalkozók többnyire nem azért lettek úgynevezett nemzeti nagytőkések, mert eleve „nemzetiek” és saját versenytapasztalatokon, világpiacon megedződött „nagytőkések” voltak, hanem, mert Orbán Viktor rájuk mutatott.

Tehát nem a tehetség meg a teljesítmény tört utat magának. Valami/valaki egészen más. Konkrétan: a főnök akarata és a „rendszerszintű korrupció” – mely kifejezést lehet utálni, de ettől még igaz.

Bizonyíthatóan az történik ugyanis, hogy míg az építőipar normál szereplőinél hagyományosan 2-5 százalékos a profitráta, addig az állami munkákon gyarapodó Mészáros Lőrinc-, Szíjj László- és Gipsz Jakab-féle cégek 10-20-30 százalékos bevételarányos nyereséget produkálnak

(úgy, hogy közben szüntelen költenek egyéb felvásárlásokra, focira, médiafinanszírozásra, luxusra). Sajnos az ilyesfajta, évről évre ismétlődő adatok önmagukban igazolják a – tényleges verseny hiányából fakadó – monopoljáradék létét, kevésbé elegánsan: a féktelen pénzkimentést. Meg azt, hogy az állam vezetői és a közbeszerzések legfőbb nyertesei lényegében egy tulajdonosi körként működnek – lásd Orbán Viktort a Mészáros Lőrinc által is intenzíven használt repülőgépen vagy Szijjártó Pétert Szíjj László offshore-jachtjának fedélzetén.

Persze az állam nem csak építőipari keretek között segítheti az eredeti tőkefelhalmozást; néha olyan politikai-gazdasági újítások is hozzájárulnak a folyamathoz, mint a Rogán–Habony-érdekkör által menedzselt letelepedésikötvény-biznisz. S hogy mit kezdenek a semmiből teremtett „Mészáros Lőrincek” az így-úgy megszerzett tíz- és százmilliárdokkal? A pénzek egy része egzotikus adóparadicsomi cégekbe, illetve titokzatos, tulajdonosrejtegető magántőkealapokba kerül – a Fidesz legnagyobb dicsőségére, amely egykor nem győzte ostorozni a „komcsi” offshore-lovagokat. Ezekre az átláthatatlan pénzalapokra gigantikus tőzsdei vállalatok épülnek, melyek aztán újabb uniós, állami és nemzeti banki injekciók, baráti hitelek segítségével bővítgetik portfóliójukat. E bővítgetés az utóbbi egy-két évben szintet lépett: a NER-elit ugyanis az ország alapinfrastruktúráját, nemzeti közműveit, létfontosságú hálózatait vette célba. Noha bő két hónapja már készítettünk egy leltárt a „hazavitt” stratégiai ágazatokról, felsorolásszerűen ismét ideírjuk a lényeget – mivel azóta radikálisan bővült a portfolió.

• Ami az energetikai szerzeményeket illeti, Mészáros Lőrinc Opus Global Nyrt. nevű gömböce mára teljesen benyelte hazánk legnagyobb vezetékes földgázelosztóját, az ország felét kiszolgáló Tigáz Zrt.-t. Ugyancsak a felcsúti milliárdos magántőkealapján „nyugvó” Opus viszi az észak-keleti régió villamosenergia-ellátásáért felelős Titász Zrt.-t. Közben az Orbán–Erdoğan-szövetség személyi biztosítékaként működő Adnan Polat épp irdatlan méretű, 1000 megawattos napelempark-hálózatot épít; ez a Paksi Atomerőmű kapacitástömegének felét jelenti. S nem mellékesen: nemrég Habony Árpád miniszterelnöki főtanácsadó és az őt hitelező Tombor András köreihez került – egy máltai offshore-érdekeltség takarásában – a főváros távhőigényének közel 60 százalékát biztosító Budapesti Erőmű Zrt.

• Mészáros Lőrinc és társai a pénzintézeti szektort is átrendezik. Már működik az általuk ellenőrzött MKB és Takarékbank, valamint az állami Budapest Bank kormányzati szintről diktált fúziójával létrejött Magyar Bankholding. Az érintett társaságok egyelőre saját brandjeik alatt üzemelnek, de már látszik az ország – OTP utáni – második legnagyobb bankcsoportjának „teste”: a maga 6800 milliárd forint mérlegfőösszegével, 3600 milliárdos ügyfélhitelével, 4500 milliárdos betétállományával, 900 fiókjával, több mint 1,9 millió lakossági és mintegy 30 ezer kkv-ügyfelével.

• A NER informatikai és telekommunikációs divízióját a balos előéletű, majd a Mészáros Lőrinc-féle magántőkealapos „mocsárból” önállósult Jászai Gellért igazgatja a 4iG Nyrt.-n keresztül. E társaság sorra nyeri a központi informatikai tendereket, kis túlzással már „egy életre” összedrótozza magát a hatalommal. Fejlődése előtt a határ a csillagos ég, pontosabban a világűr: Jászai és az állami Antenna Hungária Zrt. ugyanis közösen határozta el, hogy pályára állítja és üzemeltetni kívánja hazánk első kereskedelmi, kormányzati és tudományos feladatokra is alkalmas műholdját. Továbbá a 4iG épp a minap állapodott meg arról, hogy felvásárolja Magyarország egyik vezető távközlési szolgáltatóját, a Digi Csoportot, és elég nyilvánvaló, hogy következő célpontja a – már most is Antenna Hungária-résztulajdonú – Telenor lehet. Kérdés persze, a többségi cégbirtokos eladja-e a portékát.

Summa summarum: a kormányzat, illetve az adófizetők őrült energiákat és pénzeszközöket fordítanak arra, hogy a régi helyett új magántulajdonosa legyen kulcsfontosságú erőművi, banki és távközlési cégeknek.

Perverz privatizációval van dolgunk, ahol a vevő mindennemű kockázatát átvállalja az állam – például azzal, hogy túlárazott építőipari tendereken érdemtelen forráshoz segíti a felcsúti típusú „vállalkozókat” –, majd az üzlet hasznaiból végül épp a „köz” részesül legkevésbé.

Ennek a modellnek körülbelül annyi értelme van, mint a vakcinabeszerzéseknél a kínai és a magyar állam közé beékelni egy nevenincs kft.-t. Azaz a nép szempontjából semennyi, a NER-kompatibilis „intézők” pénztárcája felől viszont rengeteg. És persze a hatalom nemcsak a létfontosságú, az ország alapinfrastruktúráját adó ágazatokat igyekszik a fenti módszerrel monopolizáltatni, átalakítani, hanem a többi stratégiai szektort is. Például a médiapiacot, ahol lényegben már csak az interneten van igazi hír- és véleményverseny – a tévék, rádiók, napi- és hetilapok között egyre kevésbé. Vagy a szállodaipart; itt a kormányzat az igénylők fél százalékához csatornázta a vissza nem térítendő turisztikai százmilliárdok kétharmadát. Továbbá a vasútgyártást, amely két egység köré szerveződik: a Habony–Tombor duó emberei – orosz partnerükkel – a Dunakeszi Járműjavítót magánosították, Mészáros Lőrinc pedig a svájci Stadler Rail Grouppal lépett koalícióra. És persze a profi labdarúgás is a nemzetstratégiai erőtér része; a magyar első osztályú focibajnokság 12-es keretének háromnegyede egyértelműen Fidesz-közeli csapat – mindössze a Budafok, a Paks és az Újpest tekinthető valamennyire függetlennek a hatalom csúcsaitól.