Mennyi igaz abból, hogy hormonblokkolókat adnak kiskorúaknak nemváltás céljából külföldön?

"A hormonblokkolás lényege pontosan az, hogy idöt szerezzen a gyereknek, és a családnak, és NE 12-13 évesen hozzanak életre szóló döntést."

Ez is életre szóló döntés. Ha ilyen komolyan beavatkozunk mesterségesen egy élőszervezet működésébe, annak simán lehet tartós hatása.

"Mivel ezeket a szereket különbözö egyéb orvosi indikációból már régóta alkalmazzák, tudjuk róluk, hogy nincsenek káros mellékhatásaik."

Csak annak nincs mellékhatása, aminek hatása sincs. Ha csak a közvetlen környezetemben számolom össze, hány ember van, akinek elvileg nem lehetett volna adott mellékhatása egy gyógyszertől, aztán mégis lett, akkor estig járathatom az agyam. De elég a saját esetemet venni, mivel depresszióval kezeltek, és sajnos az orvosok által elképzelt belső állapotomnak semmi köze nem volt ahhoz, ahogy valójában éreztem magam. Volt egy pont, amikor már nem értették, hogy mért reagálok úgy a gyógyszerre, ahogy, mert hogy az lehetetlen.

"Ami a klinikákat illeti, szerintem ha a te 5 évesed próbálná körömvágó ollóval levágni a kukiját, vagy a 8 évesed próbálna öngyilkos lenni, te is azt szeretnéd, hogy inkább tegnap fogadják a szakemberek."

Ha a gyerekem ezt csinálná, akkor tudnám, hogy súlyos pszichés betegségben szenved, mert épelméjű ember nem próbálja magát csonkítani vagy öngyilkosnak lenni. Természetesen vinném azonnal szakemberhez, csak hát azt nem tudom szakembernek tekinteni, aki olyan, politikai nyomásra kialakult orvosi álláspontot képvisel, ami szerint egy öncsonlítást vagy öngyilkosságot megkísérlő gyereknek nem a pszichéjét kell gyógyítani, hanem a kedvére tenni, és elfogadni, hogy az ő állítólagos lelke más nemű, mint amilyennek született.

"Tinédzserkorban amúgy is sokan válnak instabillá, a legjobb és legbiztonságosabb amit egy orvos ilyenkor tehet, gyakran a hormonblokkoló adása, amíg 100%-osan be nen bizonyosodik a transzneműség diagnózisa."

Pontosan az a probléma, hogy a kamaszok kifordulnak magukból, és egy csomó hülye változáson mennek át. Amíg ez le nem zajlik, nem szabad beavatkozni a szervezet működésébe. Ha már felnőtté válik, azt csinál magával, amit akar.

#31: igazad van, a tudományban valóban elképzelhető, hogy holnap sokkal jobban tudunk valamit, mint ahogy most gondoljuk. Ez az előnye. A megoldások a fejlődéssek egyre jobbak lesznek. Régen még nyílt műtétekkel dolgoztak a sebészek, ma már sok beavatkozás laparoszkópiával megoldható. Ettől le kell hülyézni azt az orvost, aki 30 éve az akkori legjobb eljárást használta? Nyilvánvalóan hiba lenne. A jövőben lehet nem kell a hormonblokkoló, mert egy beültetett chip fog segíteni. Ma viszont még nem áll rendelkezésünkre jobb eljárás. Gondos orvosi munka által kiszűrhetők az ismert mellékhatások, a hormonblokkolók hatása visszafordítható.

#32: "az a probléma, hogy a kamaszok kifordulnak magukból, és egy csomó hülye változáson mennek át"

Ezért van, hogy mind a mai napig a transzneműséget mutató gyerekeket előbb pszichológus és pszichiáter kell megvizsgálja. Az ő diagnózisuk alapján állítják fel a szükséges terápiát, személyre szabottan. Az orvosszakmai döntés során nem kérik ki ismeretlenek (pl. Gyk hozzászólók) véleményét, kizárólag a páciens valódi érdekeit tartják szem előtt.

"Amíg ez le nem zajlik, nem szabad beavatkozni a szervezet működésébe. Ha már felnőtté válik, azt csinál magával, amit akar"

Sajnos ez nem így működik, pedig tényleg egyszerűbb volna mindenkinek.

A probléma az, hogy egy magát transzneműnek érző tinédzser igen sérülékeny mentálisan. Gyakoriak az öngyilkossági kísérletek közöttük. Pontosan tudják, hogy ha kivárják a 18 éves kort, addigra teljesen kifejlődik a testük a pubertáskori hormonok hatására, visszafordíthatatlan változásokat okozva.

Ezek a változások pl. a klasszikus férfias test. Ezek után nagyon nehéz vagy lehetetlen lesz a kívánt nőies alkat elérése, sőt egész felnőttkorában ki lesz téve a taplóságra hajlamos emberek heccelésének is.

Ők már gyerekként is az ellentétes nemi hormonokra vágynának, de kompromisszumként megoldás a hormonblokkoló is, amivel gond nélkül kitolható a végleges döntés ideje a 18 éves korra.

Ezután felnőttként joga van hormonterápiára, amennyiben még mindig ugyanúgy érez. Ha közben meggondolja magát, egész egyszerűen leállnak a hormonblokkolóval és magától folytatódik a saját hormon termelése.

"Ezért van, hogy mind a mai napig a transzneműséget mutató gyerekeket előbb pszichológus és pszichiáter kell megvizsgálja."

Nem a 32-es válaszoló vagyok, de hozzászolnék ehhez a részhez.

Amerikában interjúban 2 olyan fiatalt kérdeztek akik műtéten esetek át. Az egyik ha jól emlékszem 16 a másikuk 17 volt amikor belevágtak. Az egyik mondta, hogy ez egész folyamat alatt kétszer találkozott csak pszichológussal és így utólag nagyon bántja, mert úgy érzi, hogy nem készítették fel rendesen, senki sem tájékoztatta. A másik szerint is meglepően kevés figyelmet kapott az érzelmi, pszichés része, ez nála azért lett volna különösen fontos,mert depressziós gondjai voltak amik a műtét után méginkább felerősödtek.

Csak remélni merem, hogy legalább a kisebb gyerekekre jobban figyelnek és "csak" velük voltak ilyen felelőtlennek.

#34: Egy valós és aggasztó helyzetről írtál. De ennek nem a transzneműséghez van köze, hanem a botrányosan rossz amerikai egészségügyi rendszerhez. Nagy szerencse, hogy nálunk a társadalombiztosítási rendszer bevezetése miatt ez a probléma ismeretlen.

Az USA egészségügyi rendszere a mi általunk megszokotthoz gyökeresen eltér. Egy átlagos magyar azt sem tudná kifizetni, ha mentőt hívna a beindult szüléséhez vagy az eltört karját kellene megröntgenezni. Az ottani kórházak még biztosítás mellett is vagyonokat számláznak ki a pácienseknek.

Ennek van egy olyan szomorú következménye, hogy az átlagember nem feltétlen az orvosok ajánlása szerint jár el és igyekeznek minimalizálni az orvos-páciens találkozásokat is, hogy kevesebbet kelljen fizetni. Az orvosok kiválasztásában is jelentős szerepet játszik a költség figyelembevétele. Messzire menne jobban elmagyarázni a teljes képet, akit érdekel, nagyon sok információt találni az interneten.

Szóval amerikai példákat sokat fogsz találni, ahol az említett problémák miatt az orvosi szempontok helyett a pénz döntötte el az eljárás menetét, ezért vannak pl. olyan műtétek, amiket nem ténylegesen transznemű embereken végeztek, ezért utólag bánják a beavatkozást.

A kormánymédiában vissza szoktak élni azzal, hogy az átlag magyar ember nem ismeri ezeket a viszonyokat, és hamis módon úgy szokták tálalni nekik ezeket, mintha az EU-s társadalombiztosításhoz hasonló rendszerben történtek volna. Mintha a mi általunk ismert egészségügyi rendszerben csak úgy bejelentkezhetne valaki egy kórházba, hogy műtsék át, anélkül, hogy pszichológus, pszichiáter, nőgyógyász, endokrinológus, stb megerősítő diagnózisa rendelkezésre állna.

Kedves utolsó! Pontosan ezért célszerü minél fiatalabb korban szakemberhez fordulni, akkor nincs kapkodás. A 16-17 éves fiatal testalkata már szinte kifejlettnek tekinthetö, de legalábbis böven közelebb áll a felnött testalkathoz, mint a gyerekhez. Ha ezek a tinédzserek tényleg 16-17 évesen kerültek elöször orvoshoz, akkor valszeg ezért ugrottak bakot az orvosok, és inkább a tényleges fizikai változásra fektették a hangsúlyt a mentálhigiénia helyett, hogy „még mentsék, ami menthetö“. Még azt is meg merem kockáztatni, hogy ilyen idösen már nem lacafacáztak blokkolókkal, hiszen a lényegi változások (hang mélyülése, szörösödés, férfias testalkat) már lementek, ilyenkor már totál fölösleges blokkolni bármit. Ha a személyes véleményemet kérded, az ilyen esetekben, amikor márcsak 1-1,5 év van hátra a nagykorúságig, hagynám a gyógyszerezést a fenébe, és inkább a pszichoterápiára koncentrálnék, egybekötve mindenféle tanácsadással, mint öltözködés, hajviselet, mozgáskultúra, stb… Ezt is tanulni, és nagyon sokat tud dobni a megjelenésen.

A fiatalabb gyerekek esete más, ott mindenre sokkal több idö jut, és a kevésbé invazív hormonblokkolással még jó eredményeket lehet elérni.