Szerintetek hogyan fogjàtok bírni a munkát 70 évesen?

Passz, bár én is arra készülök, hogy dolgozok valamennyit, mivel viszonylag későn lépek ki a munkaerőpiacra, 31 éves leszek, mire megkapom a mesterdiplomát, és bár az engem képletesen megkövezőknek mondhatnám, hogy de hát van 2 szakmám is, meg alapdiplomám, de a COVID jelentősen megnehezítette az életemet. Most éppen egy hosszútávú külföldi önkéntességben veszek részt, amiért kapok pénzt, plusz utána még erasmus szakmai gyakorlatra is kimennék, meg egy 2 hónapos külföldi csoportos önkéntességre, amit az ESC megenged.

Na szóval nagyapám pl falusi iskolaigazgató volt, és még azt hiszem 70 év felett is kicsivel is dolgozott mint orosz nyelvtanár, a falusi általános iskolában, részben azért mert ő volt ott egyedül ott, mikor mások elmentek szülési szabadságra, aztán mivel dohányzott, plusz egy eléggé vízes szolgálati házban élt, így ezt befejezte, max kertészkedni járt ki, de végül leadták születésem után nem sokkal a házat 1991-92 körül.

Ő eddig bírta, viszont utána még élt 88 éves koráig. Ha most azt kódolom be magam, hogy évente 1 évvel kitolódik az ő általa örökölt géneknek köszönhetően életkor, amibe azért lehet valami, mivel dédim 87 éves volt mikor nőgyógyászati rák elvitte, bár fiatalon féloldalára lebénult agyvérzést miatt, de ezt meg a rákot leszámítva, élt és felnevelte még özvegyként is nagyapámat.

Anyum csak csípőficamos és gyermekbénuláson esett át, de 18 éves korától tanított, és 55 évesen ment nyugdíjba, egyébként pont utána ment csípőműtétre, szóval még kijárhatott volna tanítani, de a visszatérő oda szaró új alkesz igazgató előbb olyan helyzetett teremtett, hogy a vele jól együttműködő Nagyszalontáról elszármazott kolléganőjével jól megbomlasztották az addigi párosukat, ő volt az osztályfönők, anyum meg napközis, és gyengébb csoportot kapták, de mégis sok mindenben felzárkóztatták ezen tanulókat. Őt pl 68 évesen kérdezgetem, hogy visszatérne-e tanítani és azt mondta, hogy nem, mert őt megviselte, ahogy elküldték. Viszont ezt leszámítva, nagyon jól él, özvegy, ugyanis édesapámat 15 éves koromban elvesztettük, ő 57 éves volt.Viszont azt gondolom, hogy én valahogy a anyai ágot örököltem, mert hát eléggé szívós vagyok és mindenbe beleállok, meg mindig kiadom magamból a negatív dolgokat, amire apám nem volt képes.

70 évesen sok mindent csinálhatok, ha mesterképzés után mondjuk PhD-re mennék, az plusz 4-5 évet jelentene nekem, de kicsit elgondolkodtam azon, hogy most kellene nekem tudományos karrier, avagy sem, vagy tanuljak 3. szakmát is, és mondjuk legyek ilyen bio fűszer és gyógynövény gazdálkodó, vagy pedig informatikát tanuljak, és mondjuk 10 év alatt félreteszek annyit, hogy később már csak lábamat logatva kelljen élnem, és bármit megengedhetek magamnak.

A másik kérdés, hogy kiért dolgozzak? Azért, hogy legyen nyugdíjam? Ha x ideig nem tudtam összeszedni annyit, hogy tisztességesen megéljek nyugdíjasként, akkor utána munkával kiegészítve jobb lesz?

Ha viszont azt gondolom, hogy mondjuk megtudok annyit takarítani önmagamra nézve, hogy ha már beteg leszek, esetlen, törékeny, mások gondozására ráleszek szorulva, akkor lehet, hogy azt is be kell kalkulálnom, hogy milyen idősek otthonába menjek. Lehet ellennék másokkal, de lehet nem.

Amúgy azt eltudom képzelni, mint sok esetben látok, hogy mint 27 éves korom után, még párszor elmenjek forgatni mint statiszta, egész jó volna, kapnék kaját, pénzt is, társaságban is lennék, nem unatkoznék.

A másik, hogy meleg vagyok, és hát nincs könnyű természetem, szeretnék párt is, de az se jön össze, lehet nem olyan a habitusom, vagy mert szerencsétlen vagyok a szerelemben. Lesz-e gyerekem? Néha egész jól elvagyok a kicsikkel, néha meg azt érzem, hogy nem vagyok kompatibilis velük, talán jó lennék mint meleg nagybácsi, 3 bátyám gyerekire vigyázva, hétvégente, mondjuk 3 hétvégére, de hogy bírnék-e többet nem tudom...

Én nem vagyok se túl pesszimista, se túl optimista. Nem hiszek abban, hogy feltétel nélküli alapjövedelem lesz valaha is bevezetve, de abban sem, hogy a nyugdíj rendszer nem lesz pénzelhető a jövő automatizáltsági fokán.

Valamiért csak a két végletet hallom az emberektől, valaki szerint már most vagy a közel jövőben lehetne feltétel nélküli alapjövedelmet bevezetni. Mások szerint meg az állam nem tudja majd miből kifizetni a nyugdíjakat a jövőben. A legérdekesebb, hogy sokan érvelnek mind a kettő mellett egyszerre, észre se véve, hogy ellentmondanak maguknak.

Én a kettő vélemény közé helyezném magam. Persze, csak az aktívan dolgozók nyugdíj befizetéseiből nem lehet fedezni egy egyre elöregedő társadalom nyugdíjait. De az egyre növekvő automatizáció és termelékenység mellett igenis kell, hogy legyen majd annyi többletbevétele az államnak, hogy fedezze azt.