Márki-Zay Péter is olyan nagyvonalúan segítené a bajba jutott devizahiteleseket, mint Dobrev Klára?

1. Az elsétálási jogot már rég be kellett volna vezetni. 2008-ban, a credit crunch (pénzügyi válság) idején sokan éltek volna vele.

Az 5. válaszoló szomszédja még ma is élne az elsétálási joggal, ha létezne, persze fontos azt is észrevenni, hogy ettől még nem kerülne ugyanabba a jogi és ténybeli helyzetbe, mint amelyben akkor lenne ha a bank eleve tisztességes lett volna.

2. A korrekt újraszámolás nagyon szép elmélet, csak az a baj vele, hogy a korrekt elszámolás mindenki szemében mást jelent. Nekem például 2016 óta tart a perem és úgy tűnik, hogy még a bírók között, sincs egyetérteés a korrekt elszámolás kérdésében. A mi bírónk számára szimpatikus a Kúria Konzultációs testületének 2019.06.20-án kelt állásfoglalásának II. metódusa. Szerintem ez egy peren kívüli egyezségnél korrekt elszámolás lehetne.

3. Ez is jó elképzelés, csak az nem mindegy, hogy meddig.

Támpont lehet, hogy a bíróság erre irányuló kérelemre a per jogerős elbírálásáig fel szokta felfüggeszteni a végrehajtást. Ez támpont lehet, tehát a korrekt elszámolás végéig illene felfüggeszti a végrehajtást, továbbá nagyon fontos, hogy a felmondott szerződéseket is élővé kell tenni. Kásler Árpád az élő példa arra, hogy a DH törvények óriási mulasztása az volt, hogy a jogalkotó elmulasztotta a szerzősések felmondását és a végrehajtási eljrásokat nem változtatta meg. Kásler Árpádnak a tőketartozása kb. 33%-al csökkant a tisztességtelen egyoldalú kamat és költségemelés elhagyása után. Ő azonban mégsem került abba a helyzetbe, mintha eleve tisztességesen számolt volna a bank, hiszen 33%-al kisebb törlesztórészlet még megfizethető maradt volna Árpád számára, így nem dőlt volna be, így nem mondta volna fel a szerződést a bank, és nem lenne most végrehajtási eljárás alatt.

Én javasolnám, hogy a 2014. évi XL. törvény (DH2) 37. § bekezdéseit töröljék, ha a jelenlegi Fidesz kormány addig nem tenné meg.

Ez a szabály szemben áll a 93/13 EGK irányelvnek.

E szabály szerint a bíróság minden devizahitelestől -elutasítás tehe mellett- megköveteli, hogy amennyiben a bíróságtól kéri a szerződés érvénytelenségének a megállapítását, akkor egyúttal kérje a szerződésnek az érvényessé-, vagy a hatályossá nyilvánítását is.

A devizahiteleseknek azonban objektíve nem érdekük sem az érvényessé nyilvánítás, sem a hatályossá nyilvánítás. Az Európai Bíróság szerint e lehetőségek feltételekhez kötöttek és csak kivételes esetben alkalmazhatná a bíróság, azonban a hazai Kúria és a jogalkotó egymásal összefonódva e kivételes szabályból főszabályt csináltak.