Mi az oka,hogy régebben a pedagógusok,óvónők egyfajta "félistenek" voltak?

"Régebben a pedagógus volt a kizárólagos értelmiség?"

Sok helyen pl. kisebb falvakban, tanyás vidéken az írni-olvasni alig vagy nem tudók között egy általános iskolát majd gimnáziumot kijárt sőt ezek után még tovább tanuló ember volt az abszolút műveltség példaképe. De ez még sokkal később is hasonló volt a rendszerváltás előtt az diákoknak csak 10%-a ment felsőoktatásba, ma nagyjából 50% az arány, természetesen a diplomák értéke hatalmasat inflálódott.

Illetve a másik két "hatalmasat eső" munkakör a pedagógusok mellett a jogászoké és az orvosoké. Ma jogot bárki elvégezheti akár levelezőn is egy félév 250 ezer és máris hat év után jogász doktor vagy. Oké, az orvosi presztízsé még jobban tartja magát, de ma már ők sem egy elkülönült kaszt mint régen voltak. pl. harminc éve felénk botrány volt, hogy az egyik belgyógyász doktornő összejött egy villanyszerelővel, most hogy néz az ki!

Ma meg pl. van gyári melós ismerősöm, akinek rezidens a menyasszonya. (az más kérdés, hogy már frusztrálja, hogy mennyivel kevesebbet keres a csajnál)

"Régebben a pedagógus volt a kizárólagos értelmiség?"

Nem csak, nagyon sok más értelmiségi foglalkozás volt, ami egyébként mind jobban meg volt becsülve, mint ma.

Régen tudták, hogy a pedagógus egy milyen szép és milyen felelősségteljes hivatás. A gyereket otthon is úgy nevelték, hogy tiszteljék a tanárt, meg úgy egyáltalán a felnőtteket. Ma már ez nincs így. Halkan jegyzem meg: régen (nem a szocializmusban, hanem korábban) a pedagógus az általa tanított tantárgy valóban komoly ismerője és tudósa is volt ha lehet így mondani, tehát a tudása miatt is tisztelték. (Ma már ez a tudás sem mondható el sajnos, NAGY tisztelet a kivételnek.)