A kelet-európai országok ott rontották el a rendszerváltást,hogy az állam nem kért tulajdonrészt a multiknál?

Ez pontosan így van. Konkrét példa: amikor a Volkswagen céget hozott létre Kínában, annak 40%-os társadalmi részesedés volt a feltétele. A kínaiak gyakorlatilag a saját terepükön verték meg a kapitalistákat. Beengedték a tőkét, de társadalmi részesedést szereztek benne. Így az állam jelen van ezeknek a vállalatoknak a döntéshozatalában, a társadalmi érdekeknek részesedése, képviselete van ezeknek a vállalatoknak az irányításában. Az állam résztulajdonosa ezeknek a cégeknek, az állam képviselői ott vannak ezeknek a cégeknek a vezetésében, és minden olyan döntést meg tudnak vétózni, ami szembe menne a társadalom érdekeivel. Emellett olyan döntéseket is ki tudnak eszközölni, ami viszont a társadalom érdekeit szolgálja. Meg tudják gátolni az elbocsátásokat, leépítéseket, ezeket a cégeket gyakorlatilag el sem lehet mozdítani Kínából, ezért engedhetnek meg maguknak több mint kétszer akkora társasági nyereségadót, mint ami Magyarországon van, mert nekik nem kell rettegniük attól, hogy ezek a cégek összecsomagolnak és lelépnek. Beengedték a tőkét, de társadalmi részesedést szereztek benne, így a társadalomnak jelenléte, képviselete van a döntések meghozatalában, így a döntéseknek is olyan irányt tudnak szabni, ami a társadalom érdekeit érvényesíti. Mára valóban lazítottak ezen, de ez volt Kína felemelkedésének a kulcsa.

Kelet-Európa ezzel szemben nagyon könnyen megadta magát a rendszerváltáskor. Itt az volt a mantra, hogy akkor lesz majd itt jó világ, ha teljesen kiszolgáltatjuk magunkat a multiknak. Feltétel nélkül beengedtük őket, és azon rettegünk, mikor lépnek le. Gyakorlatilag túszul ejtették az egész társadalmat, és vagy azt csináljuk, amit ők akarnak, vagy lelépnek. Ennek a függésnek, ennek a kiszolgáltatottságnak pontosan úgy lehetett volna elejét venni, ahogy Kína csinálta. Beengedni a tőkét, de társadalmi részesedéshez kötni azt. Így a magyar társadalomnak is lett volna részesedése, jelenléte, képviselete ezeknek a cégeknek a döntéshozatalában. De annyira elharapóztak a liberális nézetek ebben a régióban, hogy ez fel sem merült.

Kelet-Európának egységesen kellett volna fellépnie, egységes feltételekkel. Ehelyett mindenkit csak az érdekelt, hogy több működőtőkét vonzzon az országba, mint a többiek, és minél inkább bepucsítson a multiknak. Ahelyett, hogy a régió együttesen lépett volna fel - hogy senki se kerüljön versenyhátrányba, ellenben mindenki jól járjon -, mindenki igyekezett a másik alá licitálni, és egy ostoba, lefelé tartó szolgasági spirálba lovaltuk bele magunkat, és egymást. Ha a V4 nem merült volna ki a buta nacionalista melldöngetésben, és a melldöngetés mögötti szolgalelkűségben, az sokat lendített volna az egész régió helyzetén. De itt csak a neolib dogmák tomboltak, és persze a melldöngetés, amivel a szolgalelkűséget kellett palástolni.