Nyugat miért akarja a trendjeit (LMBTQ, BLM) kelet-Európára erőszakolni, amikor itt semmilyen relevanciája sincsen?

Egyébként el kellene olvasni, hogy Horvátok elégedettek voltak-e 68-as kiegyezéssel vagy sem. Mert sajnos nagyon is nem voltak elégedettek. Eleve nem akarták elfogadni azt, hogy Magyarországon belül egy korlátozott autonómiával rendelkező társország legyen, dalmácia és tengermellék nélkü, ők inkább trialista államot szerettek volna, vagy még inkább egy föderatív jellegű berendezkedést. Emiatt aztán az eredeti Szábort feloszlatták és egy magyaroknak tetsző összetételű Száborral elfogadták a törvényt.

Osztrák részeken némileg megvalósult a tartományi szintű önrendelkezés, hiszen minden tartománynak volt változó erőséggű belső parlamentje, legerősebb Galíciáé volt, ahol a lengyelek domináltak.

Magyarországon ezzel szemben Horvátországnak volt egy korlátozott autónómiája, többi nemzetiségnek nem. Holott Erdély is mindig is külön rész volt Magyarországon belül, például meglehetett volna tartani az autónómiájukat, úgy hogy mondjuk a Tordai országgyűlésen bevett 3 nemzetiség, és 4 vallás mellé belehett volna venni a Román Ortodox egyházat is. Talán akkor nem lett volna elszakadási törekvésük sem.

Szlovákoknak is lehetett volna adni területi autónómiát, sőt a Ruténoknak is. Zsidók és meg Németek meg erőteljesen magyarosodtak. Jó példa erre, hogy Trianon után is az elszakadt területen élő zsidóknak magyar nemzetiségi tudatuk volt. Annó egy templomban járó nő is mesélte, hogy az egyik testvére egy zsidó férfihez ment hozzá, aztán kivándoroltak Romániából nyugatra, és ha meghallották a magyar Himnuszt akkor együtt sírtak rajta...

Minden bizonyára te sokat tudsz a magyar paraszti társadalomról, például én a humánökológia szakon tanultam arról, hogy a Dózsa-féle lázadás után, például a parasztokat nem tekintették a nemzet részének, és ezt Werbőczy féle hármas könyvben rögzítették. Előtte azért meg voltak a kiváltságaik, meg jogaik.

Nézzük csak tovább, régebben a folyó árhullámait előnyükre fordították, például az Ártéri erdőkben a fákat beoltották különböző gyümölcsökkel, akkor a halakat úgy fogták el, hogy a kisebbek visszatudjanak menni a folyóba, a jövő évi utánpótlást biztosítva, a nagyobbakat kifogtak. Akkor az áradás biztosította némileg a talaj termékenységet.

Aztán 16-18. században a török hódoltság következtében, szétvertét az átérti és a fokgazdálkodást, de már előtte is túllegeltték bizonyos területeket a szarvasmarhákkal, mert hát nyugatnak ez kellett, az nem számított, hogy a bizonyos talajtípusok bizonyos dolgokra alkalmasak, és hogy ezt a tudást megörökölték az elődeiktől.

Aztán a Habsburgokkal beköszöntött a gabona piac, eleinte még újra felelevenítették az ártéri és fokgazdálkodást, mert annyira nem volt még akkoriban kelendő a gabona, mert viszonylag rosszminőségű volt, bizonyos időszakokban azért felvásárolták a magyar gabonákat, pl háborúk idején.

Aztán jött a XIX. század, és jött a folyószabályozás korszaka, és a földesurak illetve a parasztok által közösen használt birtokat, igen az ártéri erdőket kiírtották, a parasztok ugyan kaptak egy kicsinyke gazdaságtalan birtokot, de a többségét a nemesség szerezte meg, akik mindenhova monokultúrás búzatáblákat szántak.

A folyószabályozás is erre erősített rá, amivel több problémát is szültünk: egyrészt nem tudjuk megfelelően használni a vízmennyiséget, másrészt meg ha nincs víz akkor aszály van. A folyó körüli erdők régen megtartották a nedvességet, a búzatábla erre nem képes.

Nagyapám egy erdész fiaként látta meg a napvilágot 1915-ben Hajdúsámsomban, aztán onnan bekerült elemi után a református kollégium falai közé, ahol kántor-tanító lett, később a következő rendszerben iskolaigazgatóként ment nyugdíjba, a lánya, édesanyám is tanítónő lett.

Ja és egészen jó nyelvérzéke volt nagyapámnak, mert beszélt németül, de oroszul is megtanult 3 évnyi hadifogság után, ami után kötelezték őt, hogy alapszinten tanítsa őt, és beiratták őt egy orosz nyelvtanár képzésre.