A Fidelitasban nem tudnak olvasni????

#9!

Ezzel a Tarlós által kivágatott fával csak egy gond van: Nem igaz.

"Egy olyan dologról beszélünk, ami megfordítható lenne, vagyis ha valaki nem akarja megfordítani a tendenciát, akkor igenis is részben tehet róla."

Értem én, hogy szerinted attól lesz valaki nagyon zöld, hogy kihirdeti a klímavészlekyzetet, majd 1.5 után kitalálja, hogy nem gondozza a közterületeket.

Elárulom neked, ezek semmin nem változtatnak. Legfeljebb az emberek nem tudnak kimenni ezekbe az elhanyagolt területekre.

"A fidesz noeliberális gazdaság politikája így részben hibás."

Ez egy gyönyörű freudi elszólás volt. Te is tudod, hogy hazugság, hogy a fidesz neo-liberális gazdaságpolitikát folytat, ezért a tudatalattid noe-liberálisnak írta. :)

#14

De.

#15

"majd 1.5 után kitalálja, hogy nem gondozza a közterületeket"

Mondjuk itt nem erről volt szó, de láthatóan nem sikerült felfognod, szóval nem próbálom meg elmagyarázni.

Írj, ha befejezted az általánost és akkor beszélünk újra. :)

"Legfeljebb az emberek nem tudnak kimenni ezekbe az elhanyagolt területekre."

De, nyugodtan nézz utána tudományos szakfolyóiratokban, hogy milyen jó és pozitív hatásai vannak ennek.

Azért mert hülye vagy, még nem lesz igazad.

"e is tudod, hogy hazugság, hogy a fidesz neo-liberális gazdaságpolitikát folytat"

Az ahogy a fidesz kiszolgáltatta az országot a multiknak, az definíció szerint neoliberális gazdaság politika megfelelője.

A multiknak alacsony az adójuk, illetve alacsonyak itt a bérek, így ez egy kedvező adóparadicsom a multiknak.

A rabszolgatörvény szintén a multiknak kedvez.

A fidesz tankönyvi példája a neo-liberalizmusnak.

Gyökereknek és tudatlanoknak másolnám be ide Bardóczy Sándor, Budapest főtájépítészének ide vágó facebook posztját a méhlegelőkről, amely projektet egyébként a Magyar Tudományos Akadémia, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Országos Magyar Méhészeti egyesület is támogat. (Nyilván kevésbé értenek a témához ezekben a szervezetekben, mint ti, kedves okos, intelligens, tájékozott kommentelők)

“Amikor belevágtunk a vadvirágos rét programba akkor még nem sejtettük, hogy az időjárás nem áll mellénk. Azaz tudtuk a kockázatot, de ilyen a növényekkel való foglalatosság: ember tervez, időjárás végez. A hatalmas esőzések miatt a FŐKERT (úgy, ahogy sok kerületi cég is a nem a főváros fenntartása alá tartozó zöldfelületeken) elmaradt a kaszálással: minél zöldebb egy adott kerület, annál inkább. Nehezen tudjuk elmagyarázni sokaknak, hogy nem mind méhlegelő, ahol most még nem érte utol magát a fűnyírás, a méhlegelőknek kijelölt területek a hatmillió m2 FŐKERT által gondozott gyepnek csak a 4,5%-át teszik ki, s ennél jóval nagyobb terület van a kerületek fennhatósága alatt.

Nincs virágzás, csak “gaz”, a méhek a vadvirágokat szeretik, nem a füvet, hogy lesz ebből méz? Ezeket sokan megjegyzik, kérdezik.

Nos, ha esik az eső és nem süt a nap, akkor sokkal kisebb a virágzás. Ami majd akkor indul be, ha már süt a nap. Ilyen a természet. Aztán ott van az a probléma is, hogy előre nem tudjuk, mi jön föl a kijelölt foltokon spontán. Több év átalakulási folyamata kell ahhoz egy szinte monokultúrásan vetett gyepen, “ökosivatagban”, hogy a szabadabban hagyott társulás elkezdjen színesedni. Mézet pedig nem célunk termelni. Habár például Koppenhága vagy Bécs már termel mézet is a városban, ráadásul ezt szociális kontextusban teszik, mi még messze nem tartunk ott, hogy ez felmerüljön. Méhek, és egyébb beporzó rovarok nem csak kaptárban, mesterséges körülmények között élnek. Nélkülük nincs beporzás, a beporzó rovarok nélkül pedig nincs termés. Ezeket a rovarokat az ipari mezőgazdálkodás drasztikusan írtja, a legnagyobb fajkihalás a rovarok között tapasztalható. Ezért emelte rengeteg nagyváros a pajzsára a városi méhlegelők témáját, mert paradox módon a város adhat ma mendéket sok helyen a külterületeken vegyszerrel tizedelt hasznos rovaroknak. Ezért született meg a Beporzók Napja is, környezetvédelmi mozgalomként.

Városi méhlegelőt, biodiverz kiültetést két úton lehet kialakítani. Az egyik út célzott magvetéssel, talajelőkészítés után. Ez szinte azonnal nagy virágdíszhez vezet, majd ahogyan haladunk előre az időben, ez a virágdísz évek múlva elhalványul, a versengő fajok adott esetben kiszorítják egymást, bejönnek a társulásba nem virágdíszes, szélbeporzásos egyszikűek, amelyek élőhelyként szintén rendkívül értékesek, csak nem annyira díszesek. Az ilyen ültetések kis foltokon számos kerületben, kis- és középvárosban már elindultak több éve. Akkor ezekkel senkinek sem volt problémája, nem citáltak méhész véleményt politikai sajtóorgánumok. Nos nem a méhész véleményét kell erről megkérdezni, mert ott sem kaptárban tenyésztett méhek sertepertélnek a beporzásban. Itt az ökológusok véleménye a mérvadó. Egy problémája van ezeknek a kis kezdeményezéseknek: nagyon kicsi foltokon tudnak működni, mert nincs a hazai társulásokra, klímára, flórajárásokra, talajra, topológiára optimalizált ipari mennyiségű magkeverék. Vannak nagyon cuki kistermelők, arborétumi magbankok, ígéretes kísérletek (Pannon Breeding), de mennyiség az nincs.

Hogy érzékeltessem az elmaradást: ha bárki szeretne Angliában mondjuk egy Devon vagy Wessex környéki rétre jellemző magkeveréket venni a kertjébe, az felmegy a netre és rendel. Magyarországon a vadvirágos rét magkeveréket kiskereskedelmi forgalomban úgy lehet hozzájutni, hogy megveszi az ember a többnyire hollandot.

Miért nem jó ez? Az országban rengeteg olyan természetvédelmi területünk van (Budapesten belül is van jócskán), ahol a kaszálórét, legelő, az ott élő fajok és azok együttese minősül természeti értéknek. Ha nagy tömegben máshonnan származó virágmag keverékeket használnánk, akkor az ezekre a védett területekre ökológiai kockázatot jelentene. Nem egy honos társulást letaroló invazív növény vagy állatfaj származott már tudatos termesztésből. A virágmag gyűjtése a vadvirágos rétekről kaszálással történik, a kaszálékot szárítják, csépelik. Ennek következtében belekerül minden mag, ami az adott réten előfordul. Akár máshol, más klímazonális körülmények között jól elnyomott, kordában tartott, de nálunk aggresszíven terjedni képes fajok is. Ezért nagyon óvatosnak kell itt lenni, s nem spórolhatjuk meg azt, hogy mi magunk, a mi klímánknak, flóránknak megfelelő magkeveréket állítsunk elő. S ebben hatalmas a hátrányunk.

A budapesti kísérletezgetésnek ez az egyik remélt célja, megnézni mi jön föl, célzott kaszálással tompítani a nemszeretem, fajszegényítő fajok számát, célzott és jól időzített kaszálással begyűjteni a termőhelyileg, ökológiailag helyeset, s a következő évben rásegíteni a begyűjtött magokkal a fajszegényebb területek fejlődésébe. Amiből majd egyszer előállhat a Budapest magkeverék, amit bármelyik kiskert tulajdonos, vagy önkormányzati fenntartó is leemelhet a polcról, elvethet, s várhatja a virágözönt. Ez egy sziszifuszi munka, de pont fordítva épül fel, mint a magkeverékkel kialakított ágyás élete: itt a fajban szegény kiinduló állapotból jutunk el pár év alatt, ökológiai kockázat nélkül a fajgazdag rétekig, amott pedig az első években látványos virágözön szelídül vissza egy egyensúlyi állapotba. Az előbbit nagy területen vagyunk képesek ma megtenni, az utóbbinak viszont igen korlátozott a lehetséges volumene a kevés szaporítóanyag miatt. Az előbbi viszont nagyobb türelmet igényel a városlakótól, sok edukációt tőlünk és semennyire sem kedvez neki a politikai tematizálás.

Van ebben a kísérletsorban olyan mozzanat is, amikor a kijelölt folton más jön fel, mint amire számítottunk, miközben más helyszíneken meg nem várt értékekre bukkanunk. Például ez történt a Bocskai úton is, ahol a korábbi útépítés miatt annyira zavart lett a gyepterület, hogy túl sok volt benne az invazív faj, túl kevés az érték. Ezért is hozta a FŐKERT vezetősége múlt héten azt a döntést, hogy ott felszámolja a kísérleti helyszínt, és átteszi a Hunyadi út elválasztó sávjába, ahol viszont sokkal bíztatóbb növények kerültek elő és tele volt beporzóval. Ilyen korrekciók továbbra is lesznek, hiszen mind a főváros, mind pedig a hozzánk hamarosan csatlakozó MTA monitorozza a kijelölt foltok fejlődését, alakulását. Ez ugyanis izgalmas, ilyen nem volt, ez az ökológusoknak aranybánya.

Egy valami hiányzik ehhez: a társadalmi türelem. Reméljük, hogy amint a zöldfelületfenntartók utolérik magukat a monszun utáni kaszálásban, és lekaszálják mindazt, ami mindig is intenzív kaszálásra volt kijelölt, akkor ez a türelem is megjön. A fotó két napja készült az egyik hallatlanul ígéretes vadvirágos rétünkön.“