A magyar jobboldal (gondolok itt elsősorban a Fideszre) miért tartja fontosnak, hogy folyton ellenségeket keressen a magyar társadalmon belül?

Rövid távon hasznot hoz. Mozgosítja a saját táborát és eltereli a figyelmet a számára kínos dolgokról. Hosszú távon viszont káros. Nem csak a társadalom számára, de a Fideszre nézve is. A keménymagon kívül elidegeníti a mérsékeltebb szavazóit, új szavazókat pedig egyáltalán nem hoz, inkább csak növeli a szakadékot a két tábor közt végleg elzárva az átjárás lehetőségét.

Egyszerűen eljön az a pont, amikor egy magamfajta középosztálybeli (aki egyébként inkább haszonélvezője a rendszernek, mint vesztese) egyszerűen azt mondja, hogy nincs olyan opció, hogy Orbánra szavazzon, mert olyan messze van már tőle morálisan az egész Fidesz által teremtett Magyarország, hogy az már nem komfortos számára.

Hosszú távon egy kompromisszumkész politika sokkal kifizetődőbb, mert olyan konszolidált hátországot tudhat maga mögött, aminek támogatottsága messze túlmutat a saját szavazóbázisán.

Ezzel szemben a végletekig megosztott és permanens háborús helyzetben tartott Magyarországon van egy szűk, kb. 2,5 milliós kisebbség akinek komfortos a NER (ebből nem tudni, mennyien csak orrbefogva támogatják), és valamivel kevesebb ellenzéki, aki egyre kevésbé érzi magát jól az orbáni Magyarországon, és nincs semmi (sem krumpli sem pénzeső), amivel őket Orbán magához tudná édesgetni, illetve a maradék, a legnagyobb tábor amely apolitikus. Őket sem hiszem, hogy háborús jelszavakkal meg lehetne nyerni, mert ki akar folyamatos háborúban élni? Senki. Semmilyen emberi kapcsolat, legyen az barátság, párkapcsolat, házasság etc. nem működhet kompromisszumok nélkül folyamatos konfliktusokra épülve. Egy társadalom meg pláne nem. Orbán maga alatt vágja a fát.