A balliberálisok miért nem tartják fontosnak Trianont, a magyarságot és miért gúnyolódnak folyton azokkal, akiknek fáj Trianon?

Egyrészt nem lehet mindenkit egy kalap alá venni.

Másrészt eltelt 100 év. Praktikusan mit lehet kezdeni Trianonnal? Elképzelhető a határok módosítása, hacsak nincs egy újabb világháború? (Az utóbbi esetben meg egyáltalán nem biztos, hogy mi járnánk jól, az eddigi történelmi tapasztalatok alapján.)

1. A liberalizmus nem baloldali eszme

2. Az, hogy valaki liberális az nem határozza meg, hogy az illető hogyan gondolkodik a trianoni békediktátumról.

Vannak olyan magyar liberálisok, akik fontosnak tartják a magyarságukat, nem is kevesen.

A trianoni békediktátum pedig nyilvánvalóan hátrányos döntés volt a magyarok számára. Teljesen jogos róla pl évente egyszer megemlékezni, akár a 48-as forradalom és szabadságharcról vagy éppen 56-ról. Azok pl. nem fájnak? Nekem pl. az fáj a legjobban, ahogy az elmúlt 30 évben rombolják az országot, ez éri t személyesen a legjobban.

Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy nem visszacsinálható a trianoni döntés, ami, több, mint 100 éves. Ezért hőbörögni, hogy vesszen trianon abszolút röhejes.

Ez nem jelenti azt, hogy az ország határai soha többé nem változnak, sőt, szinte biztos, hogy fognak. De az, hogy melyik irányba az csak rajtunk múlik. És ahogy most állunk...hát nem túl jók a kilátások.

Én három okból nem vagyok oda a trianonon való merengésért.

1: Ma már nem segít ha a szomszédainkkal vitatkozunk, csak jobban kitolunk mindenkivel. A magyarországon élőkkel és a külhoniakkal egyaránt.

2: Sok esetben nem a valódi problémákat hozza fel, nem a szétszakított családokat stb, hanem a hatalom elvesztését.

Teljesen elsiklik például a mindig is külön országrész horvátország jogos kiválása, vagy a teljesen nem magyar lakta területek érthető elvágyódásán, hiszen az elcsatolt területek nagyrésze mégse nagyrészt magyar lakta volt addigra.

3: sok történelmi ferdítés tartozik hozzá

Valamint magyarország akármennyire az első világháború áldozataként emlékszik magára, mégis csak a mi királyunk robbantotta ki a háborút. Sajnos a belső megosztottság ami azt az időszakot övezte nyilván tovább erősítette azt hogy az ország szétessen, hiszen 3 rendszerváltást sikerült eszközölni alig egy éven belül.

Elfelejtjük hogy az ezeréves magyarország csak mégse volt olyan ezer éves egység, hiszen az 16 század(török hódoltság) óta az ország se egységes se független nem volt, csupán 1867(kiegyezés) óta(például erdély egész addig nem volt az ország része), ami fél évszázad sincs.

Az első 3 válaszadó szépen elmondta, amihez én azt tenném hozzá, ha neked fáj trianon, keresd fel pszichiáteredet. Valami komoly mentális problémád lehet.

Aztán próbálj meg nem idelizált magyarságtudatodból magyarázni hétköznapi dolgokat, mert az folyamatosan rossz útra fog vinni. Kb úgy, mint amikor szakácskönyvvel magyaráznád a buszmenetrendet.

Végül gondolj bele, csak háborúval küzdhetnénk a te hőn szeretett területeidért, amiben persze minket küldenél előre. Aztán a románok jól elpicsáznának minket.

Nem tudom, tanítják-e még a szakmunkásképződben, de a románok ahányszor nekiindultak, Budapestet még mindig bevették.

Végül egy költői kérdés: ugyan ha nyernénk is, mit kezdenénk annyi román paraszttal?

[link]

"Több oldalról fordultak hozzám képviselõtársaim, hogy a mai napon emlékezzünk meg a számunkra oly tragikus trianoni béke 70. évfordulójáról egyperces néma felállással. Kérem képviselõtársaimat, álljunk fel! (Egyperces néma felállás, a FIDESZ képviselõi kivonulnak.) Köszönöm szépen."

Kérdező ezt te nem gondolhatod saját elgondolástól vezérelve, ezt bebeszélték neked. A Trianonhoz való viszonyulás intelligencia kérdése és nem pártpolitikai. A fontosság jelentésének értése úgyszintén. A gúnyolódás hasonlóan primitív emberektől (nem pártpolitikai alapon!) szintén előfordul ugyan, de itt alapvetően arról van szó, hogy akik gúnyolódásnak érzik, pusztán nem értik, a másik mit mond, legtöbbször oda se figyelnek rá.

Ezen túl, egy dolog egy eseményt (Trianont) hibásnak, sőt tragikusnak tartani, és más dolog visszacsinálni akarni. Utóbbi ugyanis lehetetlen, és nem azért, mert nem engedik. Hanem mert alapvetően mások a viszonyok. Csak példálózva, ha Erdély összes magyarját megkérdeznéd, és mindenki őszintén válaszolna, mit gondolsz, mi lenne az eredmény? Gondolnád, mindenki ide akar tartozni. Nos a fele se.

Trianon tulajdonképpen mindig megosztó téma volt a magyar társadalomban, a Horthy-korszakban sem értettek egyet egymással a jobb- és baloldaliak abban, hogy kiket kiáltsanak ki bűnbaknak vagy mennyit akarjanak visszaszerezni a területekből. Az egyik az ezeréves államiság visszaállítására törekedett, a másik etnikai alapon szerette volna rendezni a kérdést, de mint tudjuk egyik sem sikerült.

Azóta eltelt 100 év, az elcsatolt területek demográfiai térképe teljesen megváltozott, szóval semmi valós esély nincs a revizióra, mint a két világháború közt. Igazából sok érzelmet megmozgató téma ez és nyilván a szomszédos országok nemzetépítése szempontjából kulcsfontosságú volt, szóval nehezen lesz majd egységes megítélése ennek a döntésnek valaha is.

A legfontosabb ma is velünkélő hozadéka az, hogy még mindig vannak határontúli magyarok, akik abszolút az áldozatai ennek az egésznek, nem a jobb- vagy jobboldal. Velük szemben lenne szükség egy emberségesebb hangnemre és nem politikai célokra felhasználni az ügyüket (Fidesz vs DK), de ez illuzió a jelen politikai helyzetben.