Van esélyem bármi segítségre a magyar államtól, vagy költözzek el külföldre mosogatni?

25 éves nő vagyok, tavaly nyáron diplomáztam magyar-történelem szakos középiskolai tanárként, most felsősöket tanítok egy általános iskolában.

Szeretem a munkám, diákjaim is szeretnek engem, de sajnos a nettó 145 ezres fizetésem miatt így is a pályaelhagyáson gondolkozom. Próbálok magánórákat hirdetni, de a magyar meg a töri nem annyira keresettek, mint pl. a matek vagy egy idegennyelv. Sajnos a családomtól nem kérhetek segítséget, ők is nagyon rossz anyagi helyzetben vannak, bérelt lakásban élnek, megtakarításuk nincs, mert a két húgom még egyetemre jár és otthon laknak.

Én sajnos nem férek el ott (2 szobás az albérletük, 4-en laknak ott), így muszáj volt szobát bérlenem, ami rezsivel 75 ezret visz el kb, pedig kicsi szoba, nincs is jó állapotban a lakás és egy külső kerületben van. Lisztérzékeny vagyok, ami miatt étkezésre nagyon sokat kell költenem, mert a gluténmentes ételek mindig kétszer-háromszor annyiba kerülnek. Szóval ha kifizettem a lakhatást, rezsit, étkezést, meg bérletet, már max. 10-20 ezrem marad havonta, amiből meg kell oldanom mindent (tisztálkodószerek, telefon befizetés, internet, stb.)

Félretenni lehetetlen így, és ha most jönne egy nagyobb váratlan kiadás, képtelen lennék megoldani. Rettegek attól, hogy lebetegszem és az utcára kerülök.

Mindenki azt mondja, keressek magamnak pért, de csak a pénz miatt nem akarok olyannal lenni, akibe nem vagyok szerelmes. Ráadásul az ismerkedés sem lenne könnyű, egyrészt mert nem igazán vagyok csinos (anyagi okokból, nem futja többezres sminkeszközökre, fodrászra, stb.), másrészt pedig tudom magamról, hogy meddő vagyok egy korábbi betegségem miatt, vagyis hiába lenne férjem, mi elesnénk minden támogatástól, mert nem lehet gyerekem.

Nem tudom, így van-e értelme még küzdeni ebben az országban, vagy esélytelen emberhez méltó életet élni így, és inkább induljak el Londonba mosogatónak?