A választásokon miért a nyugdíjas korúak a legaktívabb szavazói réteg?

Tudnak valamit. Volt rá minimum 65 évük, hogy megtapasztalják.

A fiatal szavazó réteg pedig azt gondolja, van még ideje, hiszen sok választáson választhat még.

De persze mindenütt vannak "másként gondolkodók".

Mert egyszerűen egész nap otthon ülnek, nem csinálnak semmit, így a rádiót és tv-t nézve automatikusan belefolynak a politikába.

Ennyi az oka. Ha nem lenne tv és rádió, fele ennyien se mennének szavazni.

Azt én is várom, hogy alátámaszd a kérdésben szereplő állítást.

Ugyanis, a szavazáson résztvevők foglakozása nem adata a választásnak (olyan szinten sem, hogy kap-e nyugdíjat, illetve más ellátást), de még az éltkor meghatározásához szükséges születési év sem.

Ha tényszerű, hogy nagy számban vesznek részt a választáson, az amiatt lehet, hogy a választásra jogosultak jó 28%-a nyugdíjas, míg a különböző korcsoportokban (nem tudom, milyen korcsoporti besorolásokhoz viszonyítottad) lehetnek jóval kevesebben.

De ez nem aktivitási viszonyítás.

Ha tényszerű, hogy létszámuk magasabb arányában vesznek részt, annak lehet olyan oka is, hogy életük jó néhány évtizedében gyakorlatilag kötelező volt a szavazás. (Nem választás, mert jó időn át szó szerint csak egyetlen jelölt volt.)

Ha valaki délutánig nem szavazott, akkor rendőrök keresték érdeklődve, hogy kedves egészsége nem engedi szavazni menni, vagy netán elfelejtkezett róla? És felajánlották, hogy ha magától nem talál oda, elkísérik a szavazóhelyiségbe.

Magam is negyedszázadig voltam olyan választó, aki nem akart nem menni szavazni; és vannak tőlem sokkal idősebbek is.

Aztán azóta ki-ki másképp reagál. Van, aki, mint én, él vele, hogy nem noszogat hatóság, ha nem megyek. Van, akiben a kötelességérzet rögzült. Van olyan idős ismerősöm, aki komolyan aggódik, hogy bajom adódik amiatt, hogy nem megyek választani. Ő, biztos, ami biztos, megy.

#2 válaszod magyarázza, miért tartunk itt.

A politika az életed, akár tetszik ez, akár nem. Akár tudatában vagy, akár nem. A politika határozza meg a környezetedet, az életkörülményeidet, gyakran a lehetőségeidet is. Ha ez neked ráérés kérdése, az szomorú mindannyiunkra nézve.