Mitől van ez a jelenség?

Erre alapvetően 3 lehetőség van.

1. Vírusrettegők és félnek a nyitástól.

2. Antiszociálisok, vagy csórók, akik amúgy sem élnek közösségi életet, és így, hogy mindenki erre van kényszerítve, kevésbé érzik magukat lúzernek.

3. Olyan ellenzékiek, akik a vírusnak szurkolnak, mert tudják, hogy a további zárás több gazdasági kárral és több elégedetlen szavazóval jár, ami feléjük billenti a mérleget. (Nem minden ellenzéki ilyen, akinek nem inge...)

Én nem vagyok kárörvendő, megértem, hogy sokaknak nehéz, de ti is értsetek meg, hogy nem vagyunk egyformák és valakinek így könnyebb. Például nekem.

- Magánjellegű okokból nagyon nehéz volt bejárnom a munkahelyemre és az otthoni munka megváltás.

- Amúgy sem vagyok egy társasági ember.

- Rengeteg időt és pénzt spórolok azzal, hogy nem kell közlekedni.

- Sokkal élhetőbb lett a város, nincsenek tömegek.

- Itthon lehetek a kényelmes otthonomban egész nap a szeretteimmel.

- Több készséget volt időm elsajátítani

Egyszóval a járvány előtti élet nekem nehezebb volt, most majdnem minden szempontból kényelmesebb.

Én igazából a járvány adta lehetőségeimet próbáltam kihasználni az elmúlt egy évben mint egyetemista, viszont a családi körülmények miatt nem minden úgy alakult ahogy szerettem volna.

A lényeg az hogy annak következtében hogy haza kellett költöznöm csúszok az egyetemi alapképzésemmel, másrészt kénytelen voltam ez miatt passzív félévet felvennem.

Amit viszont maximálisan kihasználtam azzal hogy az állam a Diákigazolványok érvényességi idejét egybe kötötte a járványhelyzettel. Ennek köszönhetően tudtam diákmunkára jelentkezni (mivel passzív félév alatt van jogviszonyod, de a diákot nem tudod érvényesíteni).

Számomra az lenne a tökéletes ha a nyitás/kijárási korlátozások vagy nevezzük rendkívüli helyzetnek június elejéig még kitart. Nyáron szeretném folytatni a TDK kutatásomat és ősztől már helyszíni oktatásban részt venni az egyetemi képzésben.

Várom a nyitást persze, de jelenleg előnyösebb számomra hogy fenn áll még a járványhelyzet.