Igaz, hogy a kötelező sorkatonaság intézménye, ahogy nálunk megvalósult, utólagosan értékelhető emberiségellenes bűncselekménynek is?

#40: Én úgy tudtam, hogy 5 év sitt járt a katonai szolgálat megtagadásáért. Öt év bányában is felmentés volt, több ismerősöm így kerülte el. (Én se a börtönt, se a bányát nem válalltam volna a katonaság helyett.)

Akinek olyan összeköttetései voltak, azokat egészségügyileg alkalmatlannak nyílvánítottak, a hazai pop-zene élmezőnyében kevés katonaviselt embert találni.

Akinek volt 2 gyereke, azt hamarabb leszerelték. Volt aki elintézte, hogy munkaszolgálatra vigyék, ott dolgozni kellett és kapott fizetést is.

Ha valakit felmentettek a szolgálat alól, annak katonaadót kellett fizetni egy ideig. Mindezek 90 előttre vonatkoznak, azután már olyat is ismertem, hogy orvosi papírt szerzett éjszakai ágybavizelésről, és azért mentették fel, könyebb volt elkerülni, hogy behívják az embert.

Az, hogy a börtönben dolgozni kellett, könnyítés volt, mert jobban ment az idő.

#39: "miért nem azon elmélkedtetek, de jó lenne a fegyverrel a kötsög őrmestert vagy a szemét parancsnokot kidekorálni?"

Mert nem voltak annyira köcsög vagy szemét feletteseink, de ha lettek volna sem akartam volna a Kék fény műsorában szerepelni, majd a következő 20 évet katonai börtönben tölteni.

"Ha meg rendes feletteseid voltak akkor is sz.r volt az a tudat, hogy vágod a centit és mégis lassan telik az idő ott bent."

Mondjuk én centit úgy nem vágtam, mint hagyományosan mások (konyakba áztatva, kézigránátmakettből lengetve), de amikor ott tartassz, örülsz, mert tudod, hogy már kevesebb mint 150 nap van a leszerelésig, és már egyre jobban lexarsz mindent, olyankor már nem nagyon pattogtatják az embert.

"Azt továbbra is tartom, ha tényleg komolyan vették volna, akkor mindenhol olyan kiképzésben részesítették volna az embert mint téged Debrecenben."

Az egy nagy légvédelmi kiképzőközpont volt, az ott kiképzettek elkerülve onnan éles szolgálatot teljesítettek lokátorosként (radaros légtérellenőrzés), rádiósként vagy rakétásként. Én a felsőfokú végzettségem alapján ún. tartalékostiszti képzésen vettem részt a híradósoknál (tkp. rádiósok), merőben más volt, mint egy honvéd élete, főleg 6 hónapos kiképzés után.

"Örülj neki hogy szerencséd volt ebben."

Örülök, de jobban múlott az ilyen egy kis "hátszélen", mint a szerencsén.

"Mennyire vették komolyan a büntetéseket, miért lehetett hadbíróság elé kerülni és azok mennyire voltak szigorúak? "

A kisebb büntetések (fenyítések) nem voltak túl komolyak, pár nap fogda járt érte vagy eltávozás megvonás pár hétre (de ismertem olyat is, akinek pár hónapra), esetleg lefokozás, ha volt valami rangja. Nálunk jellemző volt, hogy eltusolták még a komolyabb ügyeket is, pl. két társam elaludt örségben, először az volt, hogy ezért hadbíróság jár, azután megúszták 2 hét laktanyafogsággal (addig nem kaptak eltávozást vagy kimenőt).

Voltam ún. kommendás őrségben a helyőrségi fogdában, ott őrizték az előzetesben lévőket a tárgyalásig, kettőre emlékszem, az egyik fickó szintén elaludt egy vadászgép őrzése közben, a másik megerőszakolt egy 80 éves öregasszonyt. Nem tudom, mit kaptak érte, valszeg ők nem úszták meg a hadbíróságot, ahol állítólag a dupláját lehetett kapni annak amit egy polgári bíróság kiszab.

"Illetve mi volt ha nem vonultál be vagy nem mentél vissza a kimenődből? Tényleg azonnal megjelent otthonodban a rendőrség (vagy VÁP) és vittek vissza? "

Ha nem jelentél meg bevonuláson, kiment egy rendőrkocsi és előállítottak, nem tudom milyen szankcióval járt, de akkor is be kellett vonulni. (Volt aki tökrészegen vagy vállig érő hajjal jelent meg a bevonuláson, de azoknak is menni kellett.)

A kimenőből vagy jellemzőbben az eltávozásból (otthonról) való késésnek fokozatai voltak. Pár óra még csak fenyítést jelentett, 1 nap már komoly volt, akkor a parancsnok útbaindította a szolgálatvezetőt a katona lakhelyére, hogy kerítse elő. Ha nem találta, nem tudom hány óra múlva katonaszökevénynek minősült, és országos körözést adtak ki rá. A rendőrség nem foglalkoztak katonákkal, erre ott volt a VÁP vagyis a katonai rendészet, de ezek általában csak közterületeken, pályaudvarokon, a katonák számára tiltott kocsmák környékén, vagy bizonyos vonatokon járőröztek, nem hiszem, hogy otthon felkerestek volna valakit. (Rendőr egyébként nem igazoltathatott katonát, ezért volt, hogy néha egy rendőr és egy VÁP-os alkotott egy járőrpárt. Mielőtt azt gondolnád, hogy ezek csak a katonák csesztetésére léteztek, azt kell mondanom, hogy sokszor jogosan intézkedtek, pl. amikor bevonuló katonákat szállító különvonatra a rokonok láda söröket adtak fel az ablakon át a fiúknak.)

"Vagy ezt, hogy nem vonulnak be/mennek vissza, nem is merték megkockáztatni?"

Dehogy nem. Debrecenben egyszer végig kellett ülnünk egy hadbírósági tárgyalást a laktanyában egy fickó ügyében, aki 4 napig nem ment vissza eltávról, végül a barátnője (akinél bújkált, és aki szintén a katonaságnál volt polgári alkalmazott) rábeszélte, hogy önként jelentkezzen. A 4 napért kapott 4 hónap büntetőszázadot (ún. "futkosót") Nagyatádon, ami nem is számít bele a szolgálati időbe, tehát annyival később szerelt le. Le is volt törve rendesen ítélethírdetéskor, mert nem számított ennyire.

Ha van még kérdésed, kérdezz nyugottan, akár privátban is.