Mi az oka, milyen magyarázat van arra,hogy az echte urbános emberek ennyire közömbösek,nemtörődöm stílusúak?

Ez csak természetes önvédelem. Ilyenkor az ember alappal feltételezi, hogy ha beavatkozik, akkor kést kap a hátába, és szerencséje van, ha csak a hátába.

Ha az érintett járókelők nem kigyúrt harcművészek voltak, akkor érthető a viselkedésük, és én is inkább menekülnék ilyen esetben. Ha kinyíratom magam, azzal nem segítettem.

Kérdező, ezt a mentalitást már évtizedek óta vizsgálják és nagyon sok szakember foglalkozott a témával.

Az egyik ilyen vizsgálat konklúziója az volt, hogy ahol sokan élnek együtt ott az egyén felelőssége eltűnik és mindenki úgy gondolja, hogy ez nem az ő dolga, nem szól bele, majd valaki más megoldja a dolgot.

Ennek van reális alapja is, hiszen ha nagyon sokan élnek egymás közelében akkor nem is ismerhetik egymást és teljesen félre is érthetik azt amit látnak, tapasztalnak. Ráadásul ilyen helyeken vannak emberek akiknek valóban ez is a feladatok, hogy ilyenkor beavatkozzanak - egy általad felhozott esetben joggal gondolhatják pl. hogy ők egyedül minek avatkozzanak be, csak őket is baj érheti miatta, a rendőrség pedig pont ezért van, hogy pár perc alatt ott legyen és segítsen.

Abban a vizsgálatban pl. egyértelműen látszott - videókat készítettek az emberek reakciójáról - hogy amikor sokan voltak az utcán akkor egy földre esett segítséget kérő ember mellett is simán elmentek a legtöbben, míg amikor az üres utcán volt hasonló eset és csak ők voltak a közelben akkor éppen fordítva, a legtöbben azonnal segítettek.

Saját tapasztalatom is az, hogy aki idegenek dolgába beleszól, AZ lesz utána akit megszólnak miatta egy ilyen városi helyen (kis településen meg kibeszélik, de az mindig jelen van akkor is ha nem szól bele). Én alapvetően olyan személyiség vagyok aki a körülötte levőknek is próbál segíteni ilyenféle esetekben. Volt már amikor egyedül rohantam segíteni (agyatlanul, gondolkodás nélkül) olyan fiúnak akit a társaságunkból kirántottak hogy megverjék, miközben alig 160 centis 50 kilós lány voltam, a velünk levő fiúk is csak bámultak és akkor jöttek amikor látták hogy én menten védeni a nálam nagyobb srácot a támadóitól. Utólag tudom, hogy hülyeség volt, de én ilyen vagyok - amúgy budapesti születésű. Nekem azt kellett megtanulnom, hogy ne szóljak bele mások dolgába, sokszor meg is kaptam éppen azoktól akinek segíteni akartam volna, hogy semmi közöm hozzá - és igazuk is van. Sok éves tapasztalat kellett már ahhoz hogy megtanuljam, nem mindig az a valóság ami látszik és nem is mindig az a helyes ha valaki rögtön ugrik és beavatkozik.