Mi lesz így a COVID helyzettel?

#3. Akkor hogy lehet az, hogy Olaszországban, ahol eleinte nem vettek tudomást róla, márciusra összeomlott az egészségügy, és tízezrek haltak meg, ellátás már semmi nem volt?

Még egyszer: nem azt állítom, hogy ez mindenkire veszélyes, elég ha 100 ezer emberből csak 4-5 ezerre az, már az is megdöntheti az egészségügyet. Gondolom nem örülnél neki te sem, ha te mint egészséges ember váratlanul balesetet szenvednél, vagy valami alap betegséget elkapnál, és amiatt lenne bajod, hogy nem tudnak kezelni, mert a 20-30 ezer kovid kezelt miatt összeomlott az egészségügy, és rád már nem jutott orvos, ezért alap betegségnek is súlyos vége lesz. Ezért mondom, hogy nem egxszerű a helyzet. Ez nem arról szól, hogy érinti-e a társadalom jelentős részét vagy sem. Bőven elég, ha 5-10%-át hirtelen súlyosan érinti, az már megfektet egy erős egészségügyet is.

#7 nem érted a probléma lényegét. Én nem rettegek a vírustól, de itt nem is ez a probléma, hogy retteg-e valaki, vagy nem. Ha én nem is hinnék egyáltalán a létezésében, és úgy élnék, ahogy azelőtt attól még az eü összeomolhat, és ha nekem valami teljesen más bajom lenne, akkor is megszívnám, mert rám már nem maradna orvos a sok covidos végett. Szóval ezért nehéz a helyzet. Én gyanítom, hogy itt nincs jó megoldás egyáltalán.

Illetve a legelején lett volna egy elméleti, ami a gyakorlatban nem lehetetlen, de nagyon nehezen kivitelezhető lett volna. Mindenkinek jelezni, hogy vásároljon be 2-3 hétre elegendő élelmet, aztán egy adott időpontban teljesen lezárni egyszerre az egész vilàgot 2-3 hétre, max egy hónapra, és akkor a vírus teljesen eltűnt volna. Nyilván ennek vannak logisztikai korlátai, teljesen nem lehet leállni, csak olyan 80-90% körül (katonák, rendőrök, kórházi dolgozók kellettek volna akkor is) de akkor is ez sem állapot. Így ki tudja meddig kell ezt játszani.

És itt tényleg azt értsétek meg, hogy ez sem állapot, ami most megy, de az sem, ami akkor menne, ha mindenki mehetne bárhová. Egyszerűen azt érezni, hogy itt nincs jó megoldás. Így is valamennyire terjed a vírus, cserébe emberek mennek tönkre, ha rendesen élnénk, akkor meg az eü omlana össze, és minden más betegségnek súlyos következményei lennének, mert nem maradna kapacitás azokra. Szóval itt jelenleg tényleg egy patt helyzet alakult ki, semelyik megoldás nem jó, mindnek van valami hátránya.

Felmerülhet az is, hogy akkor aki fél, meg veszélyeztetett az maradjon otthon. Azért be lehet látni, hogy ez is képtelenség. Mindenkinek kell menni boltba, orvoshoz, ide-oda, meg másrészt honnan tudja valaki, hogy ő nem veszélyeztetett? Nekem is halt meg BIZONYÍTOTTAN covidos ismerősöm (azért emeltem ki, mert sokan azzal jönnek, hogy honnan tudni, hogy abban halt meg), akinek SEMMI krónikus betegsége nem volt. Erős, makk egészséges 48 éves ember volt, aki jó fizikummal rendelkezett és aktívan dolgozott. Mégis kétoldali tüdögyulladást kapott. Szóval nem tudni 100%-ban, kire veszélyes. Annyit nagyjából meg lehet 3setleg állapítani, hogy 40 év alatt nagyon kicsi az esélye, hogy belehalni, de a társadalom jelentős része nem 40 alatti. Az arányok fele-fele nagyjából, talán az elöregedés miatt kicsivel 40 felettiekből van több.

Szóval itt amikor fikázunk élből egy-egy intézkedést, és egy az egyben elvetünk egy nézőpontot, azt kellene megérteni, hogy mindkét esetnek megvannak a maga súlyos áldozatai. A jelenleginek a kisvállalkozások és a vendéglátóipari dolgozók, ezáltal a gazdaság, ha viszont megnyit, annak a veszélyeztetettek, és mindenki más, aki bármilyen beteg lesz, mert nem tud orvoshoz fordulni az összeomlott eü miatt.

Azt pedig szerintem is el kellene mindenkinek fogadni, hogy a vilàg külső hatások által is változik. Ahogy a háborúk után is változott, néha gazdasági, járványügyi hatások miatt is változhat. Most ez történik. Ez a nagy rohanás, az eluralkodott nemzetközi folyamatok ide vezettek. Be kell látni, hogy túl nagy volt a mozgás. Mindenki mindenfele ment, állandó rohanás stb. Az a baj, nem értem, sokan ezt miért nem veszik tudomásul, miért ragaszkodnak mindenáron ahhoz az élethez, ami 2020 előtt volt? Nem jelenti azt ez a változás, hogy innentől, ha egyszer vége lesz is a vírusnak, nem lesz többet közösségi élet. Egyszerűen csak nem világutazásokban, meg 100 ezres fesztiválokban kell gondolkodni. Volt élet akkor is, amimor ezek nem voltak, ez után is lesz. Lesznek kisebb helyi rendezvények, fogsz utazni szomszédos országokba, egyszer egyszer távolabbra is, csak már nem az lesz az általános probléma, hogy idén melyik tengerpartról érdemes pózolni instán. A lokális közösségi élet virágzása indulhat meg szerintem, amivel nincs is baj. Szorosabb közösségi élet jöhet helyi szinten. 2020 előtt azt láttam, hogy az emberek teljesen közömbösek voltak, mindenki rohant, a saját szükségletei kielégítésére vágyott, nem foglalkozott senki a másikkal. Itt történt egy változás, amit mindenkinek el kell tudnia fogadni, mert aki nem fogadja el, az is érzi a hatásait, tehát mindegy ha elfogadja.