Tegnap volt 76 éve a kitörés napja. Ebből az alkalomból nekünk csak a saját katonáinkra, vagy az itt harcoló német katonákra is hősökként kell emlékeznünk?

A megemlékezések java nem követi a témával foglalkozó sajnálatosan kevés történész nagyjából egybehangzó értelmezését, mert akkor a német parancsnok gyáva, katonailag értelmetlen döntése következtében elhulló vagy húszezer ember – oroszlánrészük német katona, a magyar honvédek ugyanis leginkább elszökdöstek, elbújtak a kitörés elől – értelmetlen és tragikus halálát siratnák.

Micsoda hősök

Az öngyilkosságot nem szokás hősiességnek nevezni. A történelemben persze nincsen ha, vagyis nem tudni, mennyien maradtak volna életben, ha megadják magukat.

A kitöréssel viszont alapot adtak a mészárláshoz, a gyűrű már olyannyira mélységi volt, hogy a 40 ezer katonából hétszáz bírt áttörni. A többi elpusztult, fogságba esett. Összehasonlításul: a partraszállásnál az Omaha-partszakaszon volt a leghevesebb a harc és a legtöbb áldozat, a sebesültekkel együtt nem volt ötezer az amerikaiaknak a veszteségük.

Saját katona nagyjából kétezer volt, a nyilasok kábé 2500-an, a többi német. Az orosz áldozatokról nincs pontos adat, de nagyon belehettek gurulva, mert a budai vár bevétele után az ott talált súlyos katonai sebesülteket lángszórókkal semmisítették meg.

A Széna térhez közel, a Retek utcában, halomban álltak a kitörő katonák tetemei, és torlódtak a kilőtt páncélosok. Ez az egység a régi Szt.János kórházig jutott, amit lebontottak:

[link]

A tény viszont az, hogy azok a német és magyar csapattöredékek, amelyek nem vettek részt a kitörésben, többé-kevésbé rendezett módon hadifogságba kerülhettek, és csak azokat a katonákat fenyegette a lemészárlás veszélye, akik súlyosan sebesültek voltak.

Ezzel szemben azoknak, akik a kitörés során estek fogságba, az esetek döntő részében nem volt kegyelem. A kitörés felszámolásában részt vevő szovjet hadosztályok jelentései nyíltan meg is írják, hogy több kitörő csoportot, amelyek létszáma akár több száz fős is volt, az utolsó szál emberig megsemmisítettek. Valójában tehát ez az akció nem volt más, mint egy felelőtlen agyaggalamb-lövészet.

Hát ha a néletekre hősökként tekintünk, akkor egyben tekinthetnénk ugyanígy az 1241-es mongol seregre, II. Szulejmán hadseregére is...

Ők is legalább akkora áldozatot hoztak Magyarország megszálálsáért, mint a németek.

Minden katonát, harcost a történelem folyamán tisztelet övezett, általában az ellenség katonáit is tisztelték, ezt nevezhetjük korszaktól és országtól függően lovagiasságnak, bushidónak, akárminek. Ebből a szempontból a katonák általánosságban hősök voltak. Őket tisztelni kell, mert lemondtak saját individuális létükről, az életükről a közösségükért, a nemzetükért. A kitörés napja az ilyen magyar hősökről szól, akik meghaltak értünk.

A baloldal összemossa őket a háborús bűnöket elkövetőkkel, ahogy a szovjet emlékművek is a hősi halottaknak állították, nem a nőket végigerőszakoló oroszoknak, amit meg szemmel láthatóan a jobboldali csőcselék képtelen felfogni a csökött agyukkal.

Mindenesetre, én nem vagyok rasszista, mindenkit egyformán utálok, úgyhogy ne bántsatok, köszi.