Miért lovallják bele magukat a politikába sokan, miért idegesítik fel magukat? Miért nem lehet boldogulni, feltalálni magát az embernek ma Magyarországon?

10! Foglaljuk össze! Mivel nem voltál képes a politikában alakító szerepet elérni, tehát ahogy írod is áldozatmentalitásod van -igen értém én, hogy másra írod, de rád igaz- így ahelyett, hogy még többet tennél beismered a vereséged, félreállsz és megracionalizálod, hogy neked ez igazság szerint nem is kell, és sokkal jobb így neked boldog együgyű dolgos kisemberként, aki nem foglalkozik napi szinten politikával.

Nem is tudtam például, hogy aki nem foglalkozik politikával annak nem kell adókat fizetnie, nem kell betartania a törvényeket, rendeleteket stb. Ja, de kell. Ergo nagyon belemászik mindenki magánéletébe a politika.

#11

Félreértés a köbön. :)

Attól még, hogy szavazati jogod van, nem alakítod a politikát. Ismerjük be.

Ha napi szinten foglalkoznék a politikával, akkor sem alakítanék rajta semmit. Kis szereplő vagyok ugyanis ahhoz. Adót kell fizetnem, de ez nem a magánéletem része, hanem a szakmai életemé.

A magánéletembe akkor mászna bele a politika, ha a szexuális szokásaimmal, a hobbijaimmal foglalkozna, a szabad mozgásomat korlátozná, és így tovább.

Tény, hogy most némileg belemászik a járványügyi korlátozások miatt, de ez átmeneti. Természetesen ha ez indokolatlanul tartós maradna, akkor lázadnék ellene, egyelőre nincs értelme.

Nem tekintem magamat áldozatnak, mert függetlenítem magamat - amennyire csak lehet - attól, hogy éppen ki van kormányoz. Attól én még szakmailag fejlődök, anyagilag gyarapodok, és magánéletileg jól érzem magam.

Aki erre nem képes, annak az életébe mászik bele a politika, és az áldozata a politikusoknak.

"Attól én még szakmailag fejlődök, anyagilag gyarapodok, és magánéletileg jól érzem magam."

Kivéve, ha:

- szakmailag ellehetetlenít a kormány, mert pl. elüldözi az iskolád (CEU), betiltja a szakod (gender), elveszi az üzleted (dohánybolt), kiforgat a vagyonodból a piac torzításával (hirdetések)

- magánéletileg ellehetetlenít a kormány, mert melegként nem veheted el a szerelmed, nem fogadhatsz örökbe, kitoloncolja a párod, szegregálja a gyereked, keresztény szellemiségben nevel... stb.

Addig nem avatkozik a magánéletedbe és szakmai fejlődésedbe, amíg szerencséd van és nem leszel célpont.

"szakmailag ellehetetlenít a kormány, mert pl. elüldözi az iskolád (CEU), betiltja a szakod (gender), elveszi az üzleted (dohánybolt), kiforgat a vagyonodból a piac torzításával (hirdetések)"

Nem tud. Nem vesz el minden lehetőséget előlem, mert annál sokkal szabadabb a gazdaság. Vannak persze veszélyeztetett területek, de aki egy lábon áll, az megszívhatja akármilyen kormány nélkül is.

"magánéletileg ellehetetlenít a kormány, mert melegként nem veheted el a szerelmed, nem fogadhatsz örökbe, kitoloncolja a párod, szegregálja a gyereked, keresztény szellemiségben nevel..."

A nevelésbe nem szól bele, mert annak java része otthon zajlik. A többinél vannak még gondok a szabadságjogok terén, de azért az ellehetetlenítéstől ez távol áll. Attól még, hogy papíron nem vagyok házas a társammal, lehet tökéletes magánéletem például.

"Addig nem avatkozik a magánéletedbe és szakmai fejlődésedbe, amíg szerencséd van és nem leszel célpont."

Nem szerencse kérdése, hanem választásé. Totális szabadság sohasem lesz, mert nincs olyan rendszer, ami mindenkinek jó. Ám függetlenítheted magadat a politikától egy bizonyos szintig.

Viszont a topic eredetileg nem erről szól, hanem arról, hogy emberek felidegesítik magukat a pártpolitikán. Az pedig már 100%-ban az ő választásuk és döntésük eredménye.

"Nem tud. Nem vesz el minden lehetőséget előlem"

Nem az a kérdés, hogy mennyi lehetőséget hagy, egyáltalán nincs ott keresnivalója.

"A nevelésbe nem szól bele, mert annak java része otthon zajlik"

Az is elég, amit az utcán, tévében, iskolában kapsz. Már ha nevelhetsz, mert gyereket nem biztos, hogy örökbe fogadhatsz.

"Nem szerencse kérdése, hanem választásé."

Nem választhatod meg, hogy pl. cigánynak születsz. Az sem választás, amikor van egy évtizedek óta működő, családi dohányboltod és egyik napról a másikra elveszik ötvenéves korodban.

---

Alapvetően arról beszélsz, hogy van lehetőséged majdnem mindig, de nem a politika ellenszelében kéne élnünk. És visszatérve az eredeti kérdésre, ezért idegesítő a politika, mert élném az életem, erre nehezítik, nem hagyják.

Értelek és megértelek - de van értelme ezen duzzogni? Mert akkor Te engedted be a magánéletedbe a politikát.

Nekem is keresztbetesz néha a nagypolitika, de olykor az időjárás is. Lehet szidni őket - de felesleges, mert sajnos annyival nagyobbak nálunk, hogy valódi befolyásunk egyikre sincs.

"Attól még, hogy szavazati jogod van, nem alakítod a politikát. Ismerjük be."

Íme az újabb Homo Kádáricus. Sokan furcsállják, hogy a diktatúrák egyáltalán, hogy működnek? Úgy, hogy vannak olyanok mint te vagy a kérdező, akik besimulnak minden rendszerbe és megideologizálja, hogy ő ehhez kicsi, hogy alakítsa a világot, majd még mindezek ellenére, tehát miután kijelentitek, hogy minden a fejetek felett történik, és gyakorlatilag csak parancsvégrehajtók vagytok, még ilyen kisemberi konok daccal meg is akarják magyarázni, hogy ez nekik jó!!! És másnak is ezt kéne csinálnia! EZ szánalmas!

Ennyi, tehát ha valaki túl lusta, buta, gyáva ahhoz, hogy alakítsa a politikát, akkor legalább ne hazudjátok már magatoknak azt, hogy ez nektek jó! Mert nagyon nem az, csak a saját tehetetlenségedet racionalizálod meg, ez történik, és kitalálod, hogy a politikának nincs hatása a magánéletedre! Ez meg egy kegyes hazugság, a politika MINDENBEN OTT VAN, ami a társadalommal kapcsolatos, MINDENBEN!

Mellesleg jól mutatja a mindenbe belenyugvó hozzáállást, hogy "Attól még, hogy szavazati jogod van, nem alakítod a politikát." -ki a franc mondta, hogy a politika annyi, hogy szavazol? Már a gondolatmenet is rossz! A politika a közügyekkel való foglalkozás, nem az, hogy négyévente odavakarsz egy X-et valahova egy papírra.

én például kb. tíz éve nagyon komolyan belekerültem akkori lakhelyem politikájába, pedig nem csináltam semmit, csak elmentem pár önkormányzati képviselő fogadóórájára, és hoppá, máris lett súlya annak, amit mondok, mert a következő közgyűlésen az is napirendi pont lett, amiről én beszéltem, és ennyi! Máris alakítottam a politikát aktívan. Ja, hogy ehhez gondolkodni kell, el kell menni, értelmesen beszélni? Az sokaknak nem megy, és lusták/gyávák, ez oké, de ne legyél már rá büszke!

"Íme az újabb Homo Kádáricus. Sokan furcsállják, hogy a diktatúrák egyáltalán, hogy működnek? Úgy, hogy vannak olyanok mint te vagy a kérdező, akik besimulnak minden rendszerbe"

Magaddal vitatkozol. Olyan embernek festesz le, akire haragszol, és aztán megtámadsz érte. Jellemző jele ennek a többes szám használata.

Pedig nem erről van szó. Egyszerűen felmértem az erőviszonyokat, és nem veszek részt olyan küzdelemben, amiben nincs esélyem.

2006-ban még az utcára vittem a bőrömet, rohangáltam a rendőrök elől, de mára meguntam. Semmi sem változik, szavazhatsz erre, és szavazhatsz arra.

"a politika MINDENBEN OTT VAN, ami a társadalommal kapcsolatos, MINDENBEN!"

Attól neked / nekünk nem kell napi szinten pörögni rajta. Leszarom, hogy kit mit mond, mivel sározza a másikat, mit javasol, stb.

Te gyávaságnak nevezed - oké, tartsd annak, én meg priorizálok.

A lepontozás meg egész egyszerűen szánalmas. Indulatból sem vitatkozni, sem politizálni nem célszerű.

18! Nem vitatkozom, -pláne magammal- csak kimondom, ami igaz. Abban igazad van, hogy haragszom a fajtádra, igen ha nem lenne ennyi lusta "csakaezérdekelmileszotthonvacsira" szintű választópolgár még a végén működne a demokrácia. De nem működik -rendesen- mert nem akarjuk, hogy működjön. Nem követeljük meg, hogy működjön aztán meg csodálkozunk ha a politikusok szarnak a fejünkre, de megtehetik mert ameddig a többség számára annyit jelent a politika, hogy négyévente ikszel egyet, addig senki sem fogja őket komolyan felelősségre vonni, egyezerűen nincs miért betartani, amit ígértek, ha egyszer senki sem vonja őket felelősségre, vagy éppen ellenkezőleg lehet úgyis nyerni, hogy nem ígérsz semmit lásd. Fidesz, mert anélkül is megválasztják őket.

"Egyszerűen felmértem az erőviszonyokat, és nem veszek részt olyan küzdelemben, amiben nincs esélyem."

A politikához nem kell diploma, ez nem nyílt szívműtét, hogy "nincs esélyed jól csinálni" mert nem vagy szívsebész, ehhez tényleg csak akarat kell, meg persze idő, és meg tudnál lepődni, hogy mi mindenben tudod érvényesíteni az akaratodat. 2006-ban sem a rendőrök elől kellett volna szaladgálni, na mindegy.

"Attól neked / nekünk nem kell napi szinten pörögni rajta. Leszarom, hogy kit mit mond, mivel sározza a másikat, mit javasol, stb."

Szard, de akkor meg ne csodálkozz rajta, hogy te egész életedben csak vezetett leszel és mások át fognak gázolni rajtad, mert az Ő vagy a MI akaratunk teljesül nem a tiéd.

Nevezhetjük lustaságnak is, egy biztos nem valami pozitív, amit képviselsz.

"A lepontozás meg egész egyszerűen szánalmas. Indulatból sem vitatkozni, sem politizálni nem célszerű."

Pont téged érdekel a lepontozás? Nem úgy volt, hogy veled bárki megcsinálhat bármit? Mert ezt mondod, akkor a lepontozás se zavarjon.

"2006-ban sem a rendőrök elől kellett volna szaladgálni, na mindegy."

Te mit tettél volna?

"egész életedben csak vezetett leszel és mások át fognak gázolni rajtad, mert az Ő vagy a MI akaratunk teljesül nem a tiéd."

Egy fenét. Én szépen élem a világomat, politikától függetlenül. Nagyon kevés helyen tudnak nekem már igazán keresztbe tenni.

Mégpedig éppen azért alakítottam így a dolgaimat, mert nem lehet megbízni a magyar politikusokban. Sokáig próbáltam, sajnos ez a következtetésem.

Kényszeríteni pedig nehéz őket, valódi eszköz híján.

"Pont téged érdekel a lepontozás? Nem úgy volt, hogy veled bárki megcsinálhat bármit? Mert ezt mondod, akkor a lepontozás se zavarjon."

Nos én például azt képviselem, hogy tiszteletben tartom a másik véleményét. Nem feltétlenül értek vele egyet, de nem döngölöm érte a sárga földbe.

Akkor sem, ha éppen indulatot váltott ki belőlem.