Miért volt jó a kommunizmus ?

Nem kellett gondolkodni. A (párt)központból megmondták merre az arra, és mi az ember véleménye. Megmondták ki az ellenség és ki ellen harcolunk.

Cserébe mindenkinek volt munkája, a bank kamatot fizetett a betétek után és 3%-os hitelt lehetett felvenni lakásvásárlásra. Hatósági áras volt minden lényeges élelmiszer és a közművek is.

Szóval úgy képzeld el mint az orbánista illiberalizmust, csak a zászlón a keresztet helyettesítsd vörös csillaggal és sarló-kapaláccsal.

#22 Valójában csak azért van ez az érzet, hogy akkor biztosabb volt az élet - mert régen volt és mindazt ami rossz ezzel kapcsolódott, azt meg már régen elfelejtették az emberek.

Valóban teljesen más ma az élet - de akkor nem csak ebben volt kötöttebb, hogy volt kijelölt életszínvonal, hanem minden másban is az állam jelölte ki az életünket és minden időpillanatban ott is voltak a besúgókon keresztül, ha bárki változtatni akart. Lehet, hogy nem kellett amiatt aggódni, hogy ki tudod-e fizetni a számlákat, de igenis aggódni kellett amiatt hogy kinek mit mondasz, mert ha rossz ember is hallotta és jelentette, akkor elestél a jobb munkától, fizetésemeléstől, netán gyereked a továbbtanulástól, családod az útlevéltől.

Tizenhármasnak üzenem hogy az anyám mesélte hogy a szülei tisztességesen dolgoztak, öt gyermeket neveltek, mindennap volt enni, a baromfi udvar tele volt minden jószággal, a bankkönyvben meg ott csücsült a megtakarítás, ami nem kis összeg volt.

Volt kulturális élet, hétvégén a család, barátok együtt szórakoztak, fizetéskor még mindig volt az előző fizuból annyi hogy jó pár napig tudjanak élni. Csak azok éheztek akik nem dolgoztak, vagy akik elitták a pénzt.

Ez Szlovákiában volt, a mai felvidék területén. Nem tudom Magyarországon milyenek voltak a körülmények.

A szocializmus kényelmes volt azoknak az embereknek, akik amúgy sem akartak tenni azért, hogy jobb legyen nekik. Ezért a nosztalgia iránya.

A liberalizmusnak meg nincs köze a kommunizmushoz bármit is mondanak a narancskommunista propagandában.

#24 Anyukád nagyon szépen kifényesítette az akkori időket. A lényeget kihagyta, hogy nem volt mire költened a pénzedet.

Ha a mai fizetésekből sem tudnál vásárolni, mert csak párféle élelmiszer lenne a boltokban, a helyi termelőtől vennéd a piacon a zöldséget, tojást, tejet vagy magad termelnéd meg a kertedben, mint anyukádék is bizonyosan, ha baromfit is tartottak, te vágod le a csirkét, a disznót és nem tudsz a ruhák között válogatni éppen úgy, ahogyan egy autóra 5-8 évet kell várnod akkor is ha meg van rá a pénzed, emellett maximum rádiót és tévét vehetsz vagy mosógépet - tárcsásat, akkor ma is "jól" lehet élni 5 gyerekkel, tisztességesen dolgozva bárhol.

#23: Igazat megvallva én nem éltem abban a korszakban, így csak az idősebbek beszámolóit ismerem amiben tagadhatatlanul van nosztalgia faktor.

Az igaz, hogy aki valami nagyot akart alkotni és sokra akarta vinni azt próbálta kigáncsolni a Párt(amennyiben nem valami tűrt vagy támogatott dolgot csinált). De a kisigényű ember, aki megelégedett azzal, hogy nem kell nélkülözni és néha van alkalma szórakozni az lehetett elégedett is. Nagyszüleim pont ilyen kisigényű emberek. Bár nem voltak kommunisták egyáltalán, de gyakorta nosztalgiáznak még mindig.

#29

Na de itt a baj, nem lehet mindenki kisigényű, van, aki többre vágyik annál, amit az a rendszer nyújt és az érthetően korlátolva érzi magát.