Helyrehozhatóak valaha a szocializmus okozta károk?

A kommunisták elvették a nemesek földjeit, címeit, címereit, még a nevüket is módosítaniuk kellett. Az én őseim is nemesek voltak, kisnemesek, akikkel ezeket tették. Lefosztoták őket. A kárpótlási jegy vicc kategória volt.

Már csak ezek miatt sem vagyok baloldali. De ha valaki ezekkel az érvekkel akar rávenni, hogy a fideszre szavazzak, azt körberöhögöm. A széljobbot sem szeretem, a nemzeti szocialistákat, mert az őseimnek velük is meggyűlt a bajuk, azok sem voltak jobbak. Nemzetünk az elmúlt 200 évben valahogy mindig megtalálta a legrosszabb választási lehetőséget. Ez a mai napig így van. Nem, nem a vagyonon van a hangsúly. Hozzávághatsz egy bugrishoz milliárdokat, attól még bugris marad. Most már arisztokráciáról még beszélni is vicc, egy demokráciában, de még egy autokráciában is.

Újjáépítés és államosítás

A háborús pusztítások, a szovjet megszállás és a jóvátételi kötelezettségek következtében Magyarország gazdasága katasztrofális helyzetbe került: 1945 májusában az ipari termelés a háború előtti szint kevesebb, mint harmadára csökkent, a hivatalos élelmiszer fejadag az éhezést jelentette annak, aki kénytelen volt ezzel beérni. A pengő teljesen elértéktelenedett a világtörténelem legnagyobb mértékű inflációja során.

Saját erőforrásokra támaszkodva (árufelhalmozás, a jóvátételi szállítások átütemezése, bérek csökkentése), illetve a Nemzeti Bank amerikaiaktól visszakapott aranykészletét felhasználva 1946. augusztus elsején bevezették az új pénzt, a forintot. A gazdasági stabilizáció legfontosabb lépéseként sikeresen megfékezték az inflációt.

Ezt követhette az ország újjáépítése, melynek köszönhetően az infrastruktúrát felújították és elkezdődhetett a termelés is.

1946-ban államosították a szénbányákat és a fontosabb nagyüzemeket. 1947-ben bevezetett hároméves terv jelentős fejlesztéseket irányzott elő mind az iparban, mind a mezőgazdaságban. Végül az előre megszabott arány eltolódott az ipar javára. Ezzel a gazdaság szerkezetében mélyreható változás indult meg: az iparon belül a nehézipari termelés jelentősen növekedett, míg a könnyűipari ágazatok háttérbe szorultak.

A párizsi békeszerződések

Searchtool right.svg Bővebben: Párizsi békeszerződések

Az 1947. február 10-én aláírt párizsi béke visszaállította a trianoni határokat, valamint engedélyezte a szovjet csapatok Magyarországon való ideiglenes tartózkodását. Gazdasági vonatkozásban előírta, hogy 300 millió USA dollár értékű jóvátételt kell kifizetnie az országnak.

Rákosi-rendszer idején

Rákosiék a gazdasági szerkezet átalakítása során is a szovjet modellt másolták: a legfontosabb célnak a gyors iparosítást, főleg a nehézipar fejlesztését, illetve a mezőgazdaság kollektivizálását tartották.

Az iparfejlesztés követelményeit ötéves tervekben fogalmazták meg. A célokat a lehető leggyorsabban akarták teljesíteni, ezért a nemzeti jövedelem kirívóan magas hányadát fordították nehézipari beruházásokra. Ennek következtében az ipari termelés 1953-ra, az 1938-as háromszorosára növekedett, az életszínvonal azonban nem érte el a háború előtti szintet sem. 1951-ben átmenetileg újra be kellett vezetni a jegyrendszert.

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek, a téeszek szervezése azonban lassan haladt: a parasztság ellenállt, ragaszkodott földjéhez és önállóságához. 1953-ban a megművelt földterület kétharmada még mindig magángazdák kezében volt – több százezren viszont végleg felhagytak a gazdálkodással, s a nehéziparban vagy a nagy beruházások építkezésein segéd- vagy betanított munkásként dolgoztak. A mezőgazdasági termelés szintje nem érte el a világháború előttit; Magyarország a Rákosi-korszakban kenyérgabona és bor importjára kényszerült.[forrás?]

A Kádár-rendszer idején

A mezőgazdaság átszervezésekor határozottan végrehajtották a téeszesítést, de magántulajdonban hagyták a háztáji földeket, ahol a parasztság önmaga számára és piacra is tudott termelni. Ez a politika annyira sikeresnek bizonyult, hogy a háztájinak hamarosan kulcsszerepe lett az élelmiszerellátásban.

Az új gazdasági mechanizmus

Az 1960-as évek közepén kiderült, hogy az iparosítás addigi, csak a mennyiség fokozására törekvő modellje kezdi kimeríteni lehetőségeit, s olyan fejlődésre van szükség, amely a minőséget, a hatékonyságot és az eladhatóságot helyezi előtérbe. Ekkoriban több más szocialista országban, így a Szovjetunióban is sokat beszéltek a gazdasági változtatások szükségességéről, ezért a magyarországi vezetés – többéves előkészítés és vita után – 1966-ban nyilvánosságra hozta döntését, miszerint 1968. január elsejétől érvénybe lép az új gazdasági mechanizmus.

Különösen sikeresnek bizonyult a reform a mezőgazdaságban. A téeszek és állami gazdaságok nagyüzemeit jól kiegészítették a korlátozások jó részétől megszabadított, a munkaigényes tevékenységeket végző háztáji- és kisegítő gazdaságok. 1970-es években a magyar mezőgazdaság megközelítette, bizonyos területeken el is érte a világszínvonalat.

A gazdaság fejlesztésére a reformoknál könnyebb útnak bizonyult a hitelfelvétel a nemzetközi pénzpiacon. A hetvenes években különösen kedvező feltételekkel vett fel az ország hiteleket, így Magyarország külföldi adóssága a tízszeresére nőtt. Hamarosan azonban kiderült: hosszú távon a hitelek és a kamatok törlesztése túlságosan megterheli a költségvetést.

A hetvenes években, az olajárrobbanás idején a magyarországi politikusok azt hangoztatták, hogy „a világgazdaság kedvezőtlen hatásai nem gyűrűznek be hozzánk”. Az évtized végére azonban kiderült, hogy a bizakodásnak nincs alapja. A Szovjetunió egyre kevésbé tudta olcsó olajjal ellátni a magyar gazdaságot, a világpiaci árakon vett olaj pedig súlyos gazdasági terhet jelentett. Nem azonnal, de a gazdaság minden ágában éreztette hatását.

1981-ben – a fenyegető pénzügyi összeomlás elkerülése érdekében – Kádár még olyan, a szovjetek neheztelését kiváltó lépésekre is vállalkozott, mint Magyarország beléptetése a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba. Az átmeneti javulást azonban csak olyan átfogó reformokkal lehetett volna tartóssá tenni, amelyek a rendszer legfontosabb vívmányait, vagyis a viszonylagos magas életszínvonalat és a teljes foglalkoztatottságot negatívan érintették volna. Mivel ezt a politikai vezetés megengedhetetlennek tartotta, a nyolcvanas évek derekán ismét válságos helyzetbe került a magyar gazdaság.

A rendszer válsága

Az 1980-as évek második felében az ország egyre súlyosodó politikai, társadalmi és gazdasági válságot élt át. A gazdaságban az állami tulajdonban levő vállalatok túlsúlya csökkent - a holding jellegű széttagolások ellenére, mint például a MEDICOR-nál. A kisvállalkozások szerepe az állami korlátozások (pl. vállalati különadó) ellenére növekedett. Az állami tulajdon túlsúlya és a Kádár-rendszer gazdaságpolitikájának alapkövét jelentő teljes foglalkoztatottság nem volt fenntartható. A gazdasági jogalkotás és az 1989-es alkotmányreform elősegítette a piacgazdaságra való áttérés megkezdését.

Amúgy az egész nevetséges, nem azért fog kialakulni magyar nagyvállalat, mert a nemesség visszakapja a vagyonát. Nélkülük is van Videotan, Gattyán Group, MPF Holding, Bonafarm, Gránit-Pólus csoport, Jász-Plasztik.

Azért a szocializmus kinevelt rengeteg olyan embert, akik megállják a helyüket a kapitalista világba és sikeres üzlet vagy szakemberek, lásd Németh Miklóst, Csányi Sándor, Demján Sándor, ezen kívül vannak olyanok, akik a mai világban lettek sikeresek, mint Gattyán György, Bojár Gábor, Árvai Péter, Somlai-Fischer Ádám.

#7.: "Nélkülük is van Videotan, Gattyán Group, MPF Holding, Bonafarm, Gránit-Pólus csoport, Jász-Plasztik."

VideotOn van még, igen - úgy, ahogy: lehet még kapni pl. Videoton TV-t az üzletekben?

A többi itt felsorolt vállalatról meg alig hallani valamit; ilyen néven, hogy "MPF Holding" azt sem tudni, hogy magyar-e meg hogy mivel foglakozik.

Igen, a szocializmus idején is voltak nagyvállalataink, csak éppen a KGST egyszerre volt áldás és átok, és úgy látszik, inkább utóbbi. Nameg főleg az elvtársak odafenn, akik megakadályozták a fejlesztéseket meg a haszon visszaforgatását.

A rendszerváltás után meg olyanok kezébe került pl. a Videoton is, mint ez a Széles Gábor, akinek fontosabb a haszon a zsebbe, mint az eredeti profil megtartása, fejlesztése. Mohó, haszonleső alakok kezébe kerültek ezek a cégek, vagy éppen külföldiekébe, akik felszámolták, hogy ne legyen konkurenciájuk.

És sajnos ebben minden kormányunk bűnös Antalléktól kezdve egészen a mostaniig. Egyik sem védte meg állami kézbe vétellel vagy védővámokkal őket.

"VideotOn van még, igen - úgy, ahogy: lehet még kapni pl. Videoton TV-t az üzletekben?"

Nem és akkor mi van? 190 milliárd forintos éves árbevétel szerinted a semmiből termelődik?

Nokia mobiltelefont sem nagyon látsz az embereknél attól még is az elmúlt negyedévbe több, mint 5 milliárd(kb 1 800 milliárd forintos) eurós árbevételt ért el.