Ha háború Magyrországon, ti is bevonulnátok, nem?

Hát,ahogy a többiek is írták,nem kérdés,be kellene vonulni.

Igaz,most nincs sorkatonai kötelezettség,de háború esetén,főleg,ha mondjuk Magyarországot támadnák,szó nélkül bevezetnék.

Nem akarok senki feje fölött pálcát törni,megértem azokat is,akik szó nélkül rávágták kérdésedre a nemet.

Valóban,a háború a politikusok sakkjátéka,amiben mi,állampolgárok vagyunk a parasztok.Őértük(a politikusokért)én sem harcolnék,csak az a probléma,hogy ha háború lenne,az ellenség nem a politikusok házát gyújtaná fel,nem az ő asszonyaikat erőszakolnák meg,nem őket hurcolná ki az utcára,hogy főbe lője,hanem a ti anyáitokat,apáitokat,testvéreiteket,stb.Nos,őértük megfognám azt a fegyvert és szó nélkül lőnék minden ellenségre.

Persze,az megint más kérdés,hogy akár így,akár úgy,a politikusok csak nyernének ezen,egy magamfajta ember pedig valószínüleg vagy testileg,vagy lelkileg megsérülne,vagy meghalna,mert egy háború azért elég borzasztó tud lenni testközelből.

Hallottam néhány beszámolót az öregektől,akik átélték a háborút.Olyannal is beszéltem,aki megjárta a Don-kanyart.

Családi neve előtt szerepel a "Vitéz" név,mondván,hogy aki onnan hazajött,ennyit megérdemel,de ezek közül az öregek közül egy sem arról beszélt,hogy milyen felemelő érzés volt lőni a muszkákra 40-50 fokos hidegben(már,ha nem fagyott be a puska),látni elesni a társaikat,hó alól kikapart zuzmót enni,sétálni a papírcsizmában,...stb.

Volt,aki csak annyit mondott,hogy:"borzalmas".

Szóval,igen én fegyvert fognék a családomért,a szülőföldemért,de nem minden feltétel nélkül.