A jobboldali "nemzeti-konzervatív" tábor legradikálisabb képviselői hogy tudnak együttélni ilyen mértékű kognitív disszonanciával?

Nekem nyilvánvalónak tűnik, hogy ezek az önjelölt politikai kultúrharcosok tiszta szívükből gyűlölik az ellenségeiket (tehát a liberálisokat, stb.). Ezek mellett viszont ők a "nagy keresztények", vagyis annak akarják szóban beállítani magukat és ezt be is mesélik maguknak, mondjuk a valóságban egy csimpánznak több köze van ezeknél a kereszténységhez. De én ezt nem értem: miért kell illúzióban élniük ezen a téren? Miért nem lesznek őszinték magukhoz és ismerik be, hogy NEM élnek Jézus tanításai szerint, mert a politikai fanatikus őrületük előbbre való? Mit kell azzal áltatniuk magukat, hogy ők a kereszténység "védelmezői" és Jézus számukra az elsődleges szellemi autoritás, amikor valójában a politika és aktuális propaganda hangoztatása az első számukra, Jézus pedig egy semmi az életükben? Ez érthetetlen számomra. Ha van itt ilyen ember, megkérdezem: miért nem vagy őszinte magadhoz és ismered be, hogy gyakorlatilag NINCS istened? Azaz de, van: az aktuális propaganda. Legalább ne lennének ilyen önámító képmutató álszentek ezek az emberek, ha már ekkora politikai fanatikusok....