Miért állítanak fel sokan hamis dilemmákat az oktatási rendszer kapcsán?
A PISA-teszt eredményeit figyelvén újból előkerült a magyar oktatási rendszer,mint téma a magyar sajtó szegmenseiben. Rendre olvassuk azt az általánosnak vélt igazságot,hogy a probléma magva,hogy ismereteket is kívánunk átadni a diákoknak és nem helyezünk hangsúlyt a készségekre. Ez természetesen részint igaz. A probléma véleményem szerint az abszolutizálással van. Miért kellene választanunk a tudás és a készségfejlesztés közül? A két megközelítés EGYÜTTES integrálásával lehetne sokat elérni. Miért kellene kilöknünk a lexikális tudást(Nyugaton is inkább átalakították)? A kifejezés amúgy is elég pejoratív,ami kár. Miért ne lehetne érdekes a diák számára a lexikális tudás? Úgy kell a nebulókat bevezetni egy-egy diszciplínába,hogy érdekes és megfogható legyen,utána rá lehet feküdni a mélyebb elméletre és a problémamegoldásra. A gondok tehát módszertaniak,tanárszinten jelentkeznek. Miért elképzelhetetlen tehát ötvözni a készségfejlesztést/problémamegoldást a megfelelően alapos ismeretátadással?(ami lehetőve tesz minket az interneten való eligazodásra,ha már a lexikalitás ellenes érveknél járunk)
Mi a véleményed a kérdeskörről? Valóban bináris változó a megoldás?
Válaszokat előre is köszönöm!
Nem a lexikális tudással van probléma, hanem azzal, hogy a lexikális tudást úgy akarják átadni, mintha mindenki kis tudós lenne, minden területen kiemelkedő képességekkel. Aki meg nem, az el van könyvelve hülyegyereknek, pedig mondjuk kitűnő asztalos lenne, ha lennének olyan tantárgyak, ahol ő is sikeres lehetne. A magolást már említették, egy fiatal leginkább gyakorlati példákból tanulna, de ma ebből van egy iskolában a legkevesebb.
Szóval képességek szerinti differenciálás és gyakorlatiasság, ez a két gyenge terület a mai iskolákban.
Ami meg teljesen hiányzik: a tanultak kritikus értelmezése, érvelés, meggyőzés, csapatmunka.
2 es vagyok.
Az alap lexikális tudás KELL! különben nincsen mire építeni.
A gond ott van hogy semmilyen más oktatás nincs mint edd meg a könyveket borítóstól és itt ki is fújt.
Én se emlékszem rá Budapest ostroma hány napig tartott 1944-45 közt de amúgy is lényegtelen.
Viszont a kritikus, kreatív, innovatív, gondolkodást már 1-4. osztályos korba kigyilkolják a gyerekből.
Állami tanterv amitől nem lehet eltérni és néhány bátor tanárt leszámítva nem is mernek.
Alapvető dolgokat nem tanítanak meg az iskolába, viszont rengeteg felesleges tananyagot megkövetelnek.
Ez mint egyik válaszoló is mondta "nem politika", de! az!
Amíg az oktatást lakatosok meg kosárfonók irányítják addig ez nem is fog változni. Nem nézem le a kétkezi melóst de atomerőművet se egy fodrásszal terveztetünk meg.......
Amíg nem érdek hogy az oktatás magas színvonalú legyen addig nincs miről beszélni sajnos.....
Szerintem jó úton jársz kérdező, de szerintem a mai oktatással foglalkozó kutatók sem akartak ettől távol esni, csak a lexikális tudás felhalmozását rábízták a gyerekek érdeklődési körére. Külföldön (már amennyire én tudom Finnországban és a briteknél például) rengeteg iskolán kívüli foglalkozási lehetőség van, amerre orintelhatják a diákok a tudásukat úgy nagy általánosságban.
A mi rendszerünk több szempontból rossz. Ezt tantárgyanként fel lehetne sorolni.
Történelem: annyira szerettem volna a hadvezérek stratégiái és cselei mögé látni, de ezekből csak helyszínek és évszámok azok, amiket megtanítanak. Egyedül a trójai falovat és Hannibal kirándulását az alpokon keresztül tanítják, és lehet hogy már nem emlékszem az évszámukra, de köréjük tudok építeni egy bekezdést, tárgyalást és befejezést. És ezzel a legtöbben így vagyunk még szerintem.
Angol: Kifejezetten egy olyan tantárgy, ahol a készség fontosabb a lexikális tudásnál. Ehelyett két hetente egy új igeidőt próbálnak beleerőszakolni a diákok fejébe, mert jövőhéten röpdolgozat a szószedetből és a nyelvtanból. Aztán 1 évvel később a következő osztályban újra meg kell tanítani ugyanazokat az igeidőket és szavakat, mert a dolgozat megírása után már ki is szállt a fejükből és ezért őszintén nem is tudom hibáztatni őket.
És ezt még egyébként tudnám folytatni, csak nyilván nem erre kiváncsiak itt most páran. Ami valódi probléma hogy túl kevés és szűretlen tanár van az oktatási rendszerünkben, nőnek az egy tanárra jutó diákok száma és ezért standardizálódnak a tanítási folyamatok, amikből önhibájukon kívül is egy csak követelményeket ismerő rendszert alkotnak. És hogy tartani tudják a tempót és jól oda is b''sznak néhány oldal házifeladatot a nebulónak, miután ő is adott esetben 8 órát tisztességesen rászánt az életéből az iskolára. És nem számít, hogy az a néhány oldal házi soknak számít e, vagy milyen nehéz, rohadt frusztráló a szabadidejét erre áldozni és/vagy szankcióban részesülni, ha nem csinálta meg.
Élne még Vekerdy Tamás nagyon jókat tudna hozzáfűzni a témához, de maradjunk annyiban, hogy egyáltalán nem lehetetlen amit elérni szeretnél kérdező, csak erőforrást és "akciótervet" nem készítettek még elő hozzá.
#11:Csatlakoznék. A magyar oktatási rendszer keretei közt valamelyest hátrányt szenvednek a differenciáláson alapuló módszerek. Az asztalos példát annyiban kritizálnám,hogy bizonyos oktatási intézményekben a tanulás az elsődleges(pl:gimnázium),így ha oda megy,akkor annak megfelelően fogják értékelni. Tehát korábban kellene kideríteni,hogy mi érdekli,s nem gimnáziumba paszírozni,hanem szakközépiskolába.
#13:Egyetértek. Valójában én is a tanárokról beszélek,s onnan kívánom levezetni a problémákat. Nem lehet kijelenteni,hogy a magyar iskolák nem tartalmaznak megfelelő mennyiségű gyakorlati példát. Tanárfüggő erősen a kérdés(természetesen a szűretlen tanárok miatt standardizálódnak módszerek,ahogy említetted). Az én kémiatanárom például a szilíciumnál megtanította a pn átmenetet(kiemelte,hogy nem kéri számon,mert érdekesség),ami egyáltalán nem volt része a tananyagnak,mégis megfogható volt,ami az informatika fizikai alapjait illeti. Azzal is mélységesen egyetértek,hogy változatos iskolán kívüli foglalkozások kereteket érdemes lenne biztosítani a tudás orientálása érdekében.
Ami meg teljesen hiányzik: a tanultak kritikus értelmezése, érvelés, meggyőzés, csapatmunka.
Nincs rá idő. Túl nagyok az osztályok, a tanároknak pedig túl sok időt kell az iskolában tölteniük ahhoz, hogy rendesen kidolgozzanak feladatokat csapatmunkára. Nem tudják megtanítani a tanulókat, hogy kell viselkedni a munkahelyen. Nem ritka a 30 fölötti osztálylétszám; ez túl sok ahhoz, hogy egymás előtt vitázzanak a tanulók.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!