Miért van vajon az a jelenség, hogy akik a legnagyobb változásokat követelték az egészségügyben most ők vannak a legjobban felháborodva?

Tegnap megszavazták az új szigorított TB törvényt. Nem valami embercentrikus, sőt az a csoda, hogy eddig közfelháborodást nem keltett. Viszont a másik része a dolognak meg az, hogy a legtöbben meg elvárnánk, hogy a kórházak a betegellátáson túl a kényelmi ellátások tekintetében is haladjanak a korral. Őszintén a legtöbben otthoni körülményeket szeretnének nem titkoltan a kórházakban, sőt egy szállodai szintű szolgáltatás szintjén szeretnék mind az ellátás, mind a személyzet színvonala részéről. Na most a kormány meghallotta ezeket a kívánságokat és tett lépéseket e felé bevételnövelő oldalon. Érdekesek vagyunk mi is emberek nem? Sajnos úgy nem várható el a mi általunk áhított színvonal, hogy teszem azt otthon éldegélünk, semmit sem fizetünk és ha véletlenül bekerülünk pl. délután 4-kor a kórházba este ott is ugyanolyan színvonalon nézhessük pl. a kedvenc tv-sorozatunkat, meccset stb. vagy ugyanúgy internetezhessünk mintha otthon lennénk. Sajnos plussz források nélkül ez nem fog menni nem? Akkor ha nem akarunk rááldozni semmit, akkor meg viszont tudomásul kell venni, hogy lesz ami lesz odabent velünk, nem szabad néznünk, hogy az időnket mivel töltjük hanem fogadjuk el, hogy ez egy kényszerpihenő. Melyik a jobb, mert szerintem az előbbi még ha áldozni is kell rá.