A nyugati államok miért mindig a magyarok ellenségeivel szimpatizáltak a történelem során?

Mert folyton hadat üzentünk nekik valamiért, totál értelmetlenül.

1. Az első világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia államalkotó részeként robbantottuk ki a világháborút, sógorékkal összekapaszkodva.

2. A második világháborúban Hitker oldalára állva szálltunk harcba Nagy-Britannia, az Amerikai Egyesült Államok, Franciország és szövetségeseik ellen.

3. A hidegháborúban a szocialista több országaival együtt, szovjet oldalon vettünk részt, az Amerikai Egyesült Államokkal, Franciaországgal, Nagy-Britanniával, Nyugat-Németországgal, stb. szembeni fegyverkezési versenyben.

4. Az orbánista hatalomátvétel után most Putyin legjobb EU-s barátai lettünk, Oroszország trójai falova az EU-ban és keleti nyitást hirdetünk, üzengetünk Brüsszelnek, stb.

Szóval mi oka volna szeretni a Nyugatnak egy kis tíz milliós népet, amely folyton megtámadja, hadat üzen neki, szabadságharcol ellene, üzenget és elárulja, ahol csak lehet???

Nos Kérdező, a nagypolitika boszorkánykonyhájában egy kis nép léte vagy nem léte nem sokat nyom a latban.

A sokkal nagyobb Lengyelország és Finnország mellett se álltak ki. Ha Oroszország most rohanna meg minket, azt is szó nélkül lenyelnék. A jueszéj is, a NÁTÓ is. Mert szerintük még a fegyveres béke is jobb a háborúnál.

A második válaszadó válaszát kissé kiigazítanám, ha nem probléma:

1: Az első világháborúban nem volt választásunk, osztrák uralkodónk volt, a magyaroknak a legkevésbé se volt szívügye Ferenc Ferdinánd halála, sőt, szerintem szisszentek a pezsgők itt-ott, amikor megtörtént.

A másik pedig: A Monarchia nem a nyugatnak, hanem Szerbiának üzent hadat, Szerbiát pedig bevédte Oroszország. Németország volt, aki a franciáknak és a briteknek nekiment, mert neki voltak területi követelései ezekkel az államokkal szemben, a Monarchiának köze nem volt az angolokhoz, franciákhoz.

2: A második világháborúban Magyarország semlegességet deklarált, Teleki kimondottan kereste a kapcsolatot a nyugati hatalmakkal, mert tudta, hogy a németek elveszítik a háborút. Hitlernek viszont kellettek a Duna-Tisza-közi kőolaj- és földgázmezők, az élelmiszeriparról nem is szólva, lerohant minket, és bábkormányt rakott az ország élére.

3: A hidegháborúban végig szovjet uralom volt, Magyarországnak semmiféle önálló döntési jogköre nem volt, még örülhettünk, hogy nem váltunk SZU tagállammá. A SZU pont ezért volt ilyen engedékeny velünk szemben még a forradalom után is: mi voltunk az ütköző a nyugati hatalmaknál, és nagyon nem szerettek volna minket a csúnyarossz kapitalista táborban látni.

Ha Grúzia csinálta volna ugyanazt, amit mi, a népesség 90 százalékát kiirtották volna, a maradékot meg elcágolták volna a gulágra 25 évre.

4: A Viktátor anno a kommunistáknák tanulta a zsarnokoskodás művészetét, KISZ-titkár is volt. Evidens, hogy szalad az orosz medve valagát nyaldosni.

4. esetben szerintem arról van szó éppen, hogy egyiknek sem akar csontig be... se az US-nak, se RUS-nak. Azt csinálja, mint Teleki, lavírozik a 2 közt.

És ez nem OV-ről szól, nem kell majd nekem esni :)

Azért támogatták a franciák és a britek a magyarok ellenségét, mert mi meg az ő ellenségüket támogattuk. (Habsburgok, németek) Annyira nem bonyolult.

Egyébként elképesztően röhejes, hogy mindig a Nyugatot cs.sztetik magyarellenességgel, miközben a Keletnek 200 év megszállást, két szabadságharcunk leverését, az ország többszörös lerombolasát, és több millió megölt, elrabolt, megkínzott, megerőszakolt magyart köszönhetünk

# 5-ösnek válaszolva (a 2-es vagyok):

1. Abban igazad van, hogy a Monarchia két államalkotó nemzete közül nem mi voltunk az erősebb pozícióban, hanem az osztrákok. De a tucatnyi nemzetiség közötti kiemelt, privilegizált pozíciónk megtartásáért cserében sosem feszültünk nekik semmiben a kiegyezés után.

Akkortájt is csak az érdekelte a magyar vezető réteget, hogy megakadályozza az Osztrák-Magyar-Cseh Monarchia kialakítását, nehogy még egy nemzet odaférjen a húsosfazékhoz (ez az igazság sajnos).

Ferenc Ferdinándot senki sem szerette, volt ott osztrák pezsgőbontás is elég.

De az egyoldalúan és értelmetlenül annektált Bosznia, ahol az incidens történt, KÖZBIRTOK volt és mindenkit érdekelt (az egyetlen osztrák-magyar KÖZÖS területről beszélünk, a többi fel volt osztva vagy az osztrák császári vagy a magyar királyi részhez tartozott).

A magyar vezetés jelentős része is példát akart statuálni és igazi ellenállás nem volt Szerbia lerohanásával szemben magyar oldalon sem.

Szóval csak részben van igazad, annyiban, hogy nem voltunk szuverén ország, a külpolitikánkat és hadügyünket az osztrák fél sokkal-sokkal erősebben tudta befolyásolni mint a magyar. De Nyugatról nem ez látszott, hanem egy dualista monarchia, amelynek mindkét államalkotó nemzete egyetértésben lépett be egy háborúba.

2. Itt egész egyszerűen ferdítesz. Magyarország nem a német megszállás pillanatában lépett be a háborúba, hanem jóval előtte. A német megszállás azért történt, mert Horthy akkor már ki akart táncolni Németország mellől, látva, hogy elvesztik a háborút. A németek erre válaszul vették át a hatalmat a bábkormány által. Olvass utána!

Valójában mi történt? Az, hogy a kezdeti függetlenség után, mintegy azért cserébe is kicsit, a Nyugat az első bécsi döntés eredményeit még ELFOGADTA, mint még a világháború kitörése előtti egyezményt.

Ha Magyarország független marad, a Felvidék és Kárpátalja ma is Magyarországhoz tartozna. Csakhogy Hitler pontosan tudta, hogy elhúzta a mézesmadzagot Horthy orra előtt.

A második bécsi döntésnek már azt az árat szabták, hogy Magyarország szálljon hadba a németek oldalán.

És Horty nem tudott ellenállni a Délvidék és Erdély csábításának, be is ugrottunk, fejest, a rossz táborba, a Délvidékért és Észak-Erdélyért cserében.

Az a durva, hogy ha nem ezt tesszük, ma Magyarország mindenképp nagyobb volna, a Felvidék és Kárpátalja hozzánk tartozna, de még az is lehet, hogy ha startból az Antant oldalára állunk, akkor Erdély és Délvidék magyarlakta területeit is visszaszereztük volna a háború utáni béketárgyalásokban a hűségünkért cserében (a románokat ugyanis elég jól megszívatták így is azért, mert két évre a náci táborba álltak eleinte, minden bolgár és szovjet területi követelést érvényesítettek velük szemben, elveszítve Besszarábiát, Transznyisztriát, Bukovinát, Dél-Dobrudzsát).

Így viszont megszívtuk, és a háború végén még az első bécsi döntés által, békeidőben visszanyert területeinket is elvették tőlünk. Kitáncolni pedig már nem sikerült a rossz táborból, a németek nem engedték.

3. A szocialista tömb esetében igazad van: nem volt választásunk. Épp ezért, mert ők is látták, nem is büntettek meg területileg mint a korábbi két konfliktus esetén. Sőt, bevettek a NATO-ba és az EU-ba, saját szövetségeseikként és békejobbot nyújtottak nekünk.

4. Most azonban VAN választásunk, és látnivalóan a vezetőink megint nem férnek a bőrükben. Szép lassan, csendesen, sodródunk Putyin felé, azaz megint a rossz és szükségképpen vesztes oldalra. Hála Viktorunknak...

Akárcsak a második világháborúban, most is önként kezdünk a Nyugat legnagyobb ellenségével puszipajtáskodni (ráadásul most mégcsak nem is Észak-Erdélyért, hanem valami orosz atomtechnológiáért és pár rubel alamizsnáért tesszük...).

Ha valaha eszkalálódik a konfliktus a Nyugat és Kelet között, annak csak két vége lehet: egy harmadik világháború, amiben a komplett emberiség úgyis elpusztul, tehát nem lesz min osztozkodni - vagy egy második hidegháború, amit megint meg fog nyerni a Nyugat, ahogy eddig is, a széthulló putyini új-szovjetunió romjai füstölgő között pedig majd bánkódhatunk, hogy nem a jó oldalon álltunk ezúttal sem.

Az orbáni "pávatáncot" már eljárták párszor, nem az ő találmánya. Magad írtad Teleki példáját, de maga Horthy is megpróbálkozott ilyesmivel.

Az eredmény MINDIG az lett, hogy területi veszteségekkel, nehezen gyógyuló lelki sebekkel, nemzeti önérzetünk sérülésével és sokszázezer ártatlan áldozattal zártuk a nyugattal szembeni idétlenkedéseinket.

Néha állok és nem tudom felfogni sehogyan sem, hogy nem voltunk képesek tanulni ezekből... :-(

"Az orbáni "pávatáncot" már eljárták párszor, nem az ő találmánya. Magad írtad Teleki példáját, de maga Horthy is megpróbálkozott ilyesmivel."

Tehát a megoldás az, hogy totálisan lefekszünk az egyik félnek? És ki dönti el, melyiknek lenne jobb? Az, hogy az elmúlt 100 évben a Nyugatnak állt a zászló, nem biztosíték semmire.

"Az, hogy az elmúlt 100 évben a Nyugatnak állt a zászló, nem biztosíték semmire."

Ezt épp 100 éve mondogatják a magadfajták. És épp 100 éve vesztünk el folyamatosan csatákat, háborúkat, területeket, állampolgárokat emiatt a mentalitás miatt...