A kórházaknak Magyarországon a gyógyításon túl elképzelhető, hogy van nevelési illetve kissé elrettentő célzata is?

Én azon röhögtem, hogy a városunk járási hivatalában a nyugdíjbiztosító fel van rakva a 2. emeletre, a sok nyuggernek pedig fel kell mászni a legfelsőbb szintre.

Úgy 2 hónapja, amikor mentem a TB-met intézni, ott sopánkodott nekem az egyik öregasszony, hogy ennek mégis mi értelme van, én pedig mondtam neki, hogy a Fidesz így szelektálja a nyugdíjasokat. Aki képes feljutni a legtetejére, csak annak jár a nyugdíj.

Olyan rémült tekintettel lesett rám, hogy még most is elvigyorodom, ha eszembe jut. :DD

Ha ennél sokkal elitebb helyen, de ugyanezekkel a problémákkal kellene kórházban lenned, az nem okozna neked lelkiekben gondot? Akkor nem lennél beteg, kiszolgáltatott és nem félnél attól, hogy meggyógyulsz-e?

Gondolj bele milyen volt egy kórház 50 éve! Akkor elmebetegként jött onnan ki mindenki vagy lelkileg rokkantan, csak mert közel sem volt olyan színvonalú a kórháza, mint amiben te most vagy? Nem, ugye?

#4

Szerintem mindenki. A kórház akkor is kórház és a betegség, baleset, sérülés akkor is baj és fájdalom, ha hotel kinézete van a kórháznak. Párom nemrég volt műtéten, nagyon jó kórházi körülmények között, 2 ágyas szobák stb. egy újabb kórházban - de amikor lehetett menekült onnan kifelé. Nem azért mert a kórház vagy az orvosok, ápolók ne lettek volna jók - hanem mert kórház és műtét.

Melyik betegséghez vezet a laza életmód?

A vírusos, bakteriális fertőzésekhez?

Abszolút így van, kérdező! A Fidesz egészségügyi reformja tulajdonképpen ebben áll, és ebben rendkívül sikeresek is.

Lassan-lassan, lépésről lépésre a gyógyításról átkerül a hangsúly az elrettentésre.

Rendkívül célravezető program, hiszen tudvalevő, hogy sokkal jobb moziba, színházba, vagy pláne focimeccsre menni mint kórházba, csak ezt sokáig sok beteg nem akarta belátni.

Ha kemoterápia helyett inkább Felcsút-meccsre mennének a betegek, a Kékgolyó utcában is azonnal megszűnnének a sorok.

Ez a hosszútávú stratégia: átterelni az embereket a kórházakból a stadionokba.

# 3, 5. Ha nem volnék keresztény ember, zsigerből azt kívánnám neked, legyen részed mihamarabb s minél gyakrabban a magyar kórházak vendégszeretetében, míg rá nem jössz, hogy mennyit számít a különbség emberhez méltatlan és méltó körülmények, illetve élet és halál között.

De ezt még neked sem kívánom. Csak annyit mondok, nem tudod, mit beszélsz. Ez az egyetlen mentséged.

Most vesztettem el nagyon közeli hozzátartozómat, a gyors leépülésében és halálában a várólistáknak is komoly szerepe volt.

De nem kell rákosnak lenni ahhoz, hogy megszívd, a vakbele bárkinek begyulladhat! A magyarországi műtőszobák több mint HARMADÁBAN nincs légkondi, ami kifejezetten kedvez a felülfertőződéseknek és szívbetegek esetében is rontja a túlélési esélyeket.

Fő, hogy a stadionok már fűtött gyeppálya nélkül meg sem épülhetnek (ötszörös túlárazással)...

Nem kívánom senkinek, amin átmentünk a családommal. Nagyon nem mindegy, nagyon nem lett volna mindegy, HOGYAN.

Ahogy nem mindegy, hogyan élsz (palotában vagy gettóban, képviselői fizetésből vagy rokkantnyugdíjból, lakásban vagy hajléktalanszállón), nos ugyanúgy nem mindegy az sem, hogyan betegeskedsz, vagy akár az sem, hogyan halsz meg.

Van egy kifejezés: ÉLETMINŐSÉG. Ezt csak azok nem értik, akiknek JÓ az életminőségük, mert ez olyan dolog, amit nem értékelsz, ameddig rendben van.

Amikor diagnosztizált végstádiumú rákosként kettő hónapot kell várnod - nem a kezelésre! - egy VIZSGÁLATRA, ami szükséges a kezelés elkezdéséhez, akkor belegondolsz, hogy ez mit jelent. Annak, akiben ez alatt a két hónap alatt a daganat növekszik és szóródik megállíthatatlanul, bármilyen kezelés nélkül, NEM MINDEGY, hogy milyen hosszúak a várólisták, NEM MINDEGY, milyen minőségű ellátást kap.

Csak annak mindegy, aki még nem találkozott a problémával, vagy annyira jó anyagi helyzetben van, hogy egyszerűen átlépheti az állami egészségügyet és magánúton kezeltetheti minden nyavalyáját.

Mindkét kategóriára igaz: örüljön a szerencséjének és fogja be a pofáját!