Mit szóltok hozzá, hogy csak a bolgár életszínvonal rosszabb az EU-ban a magyarnál?

# 21, 22 Egyrészt, nekem mondhatod, hogy nem emelkedtek a fizetések reálértékben, mert itt élek (igen, olvasok, írok, beszélek románul, ha már kérdezted) és innen kapom a fizetést is. Hogy a bruttó és a nettó közt mindig nagy a különbség, az nem új a nap alatt, de nekem a NETTÓ bérem is megNYOLCSZOROZÓDOTT az elmúlt hét évben, csak az elmúlt háromban 70%-kal emelkedett, amit hazaviszek.

És igen, vásárolni is sokkal többet tudok belőle. Rokonaim, akik áttelepültek Magyarországra (igaz, a szegényebb Kelet-Magyarországra) ugyanezt nem mondhatják el magukról, pedig ugyanúgy közalkalmazottak, állami szektorban, hasonló munkakörben.

Filozofálni bármit lehet, az ember a pénztárcáján ÉRZI a változást és vannak napi tapasztalatai is.

Az általad leírt összevetéseket az EUROSTAT pontosan elvégezte, tudod, ez az európai STATISZTIKAI HIVATAL, az Európai Bizottság legfontosabb főigazgatósága.

Elárulom, nem debilek dolgoznak ott, akiket majd gyk-es önkéntes kiváló mérvadók kell helyreigazítsanak, hanem magasan képzett, profi statisztikusok, akik mindazokat a számításokat elvégezték, amik az életszínvonal megállapításához és összevetéséhez szükségesek.

Mégegyszer mondom, az más kérdés, hogy a román életszínvonal fenntartható-e ezen a szinten (efelől nekem is vannak aggályaim), vagy hogy nem volt-e felelőtlenség ennyire elszabadítani a béremeléseket. Járhatunk úgy mint Magyarország, a Medgyessy-féle osztogatási hullám után, és összeomolhat a rendszer. De a JELEN egyelőre pontosan azt tükrözi, amit az Eurostat is megállapít, ezt tapasztalatból és helyzetismeretből mondhatom.

Hogy Románia évtizedek óta hagyományosan túl keveset költ az egészségügyre (és túl sokat fegyverkezésre, hadseregre), az köztudott tény és én sem értek vele egyet. Azzal sem, hogy emiatt a románok többsége a magánegészségügyet választja, nem bízik az államiban, inkább fizet pluszban.

De ez egy totál más kérdés. Az ÉLETSZÍNVONAL fogalma közgazdaságilag teljesen mást jelent, az én kérdésem erre vonatkozott, nem az egészségügy állapotára. Ha arról akarsz beszélgetni, van jópár topik, ami azt tárgyalja.

# 25-ös, ez nem igaz. Csak én elfogadom az Eurostat mérését, és ennek (mint ténynek) a véleményezésére kértem a topik hozzászólóit. Az érdekelt, mi a véleményetek a helyzetről.

Sajnos eddig a legtöbben - te is - a "Nem is igaz, hazudnak!" szintnél ragadt le. Meg a román-magyar összehasonlításnál (nem mintha az sokkal boldogítóbb lenne, ha 28 tagállam közül a 25. lenne Magyarország, nem pedig a 26. Ez tényleg akkora különbség??? Valamikor a csehekkel, lengyelekkel, szlovákokkal versenyeztetek, ma az a vérre menő kérdés, megelőzitek-e még Romániát ideig-óráig vagy már lehagyott...).

Engem személy szerint bosszant, hogy a tények véleményezése helyett a tények megkérdőjelezése az első reflex sokaknál.

Ugyanez ment az OLAF-jelentés, a Tavares-jelentés, a Sargentini-jelentés, az EU-s auditorok jelentései kapcsán, az Eurobarométer eredményei kapcsán, a legkülönbözőbb civil szervezetek, független szakértők, mindenki észrevételei kapcsán.

Minden kritika hazugság, minden kritikus Soros-bérenc.

Komolyan, nem unalmas ez az "érvelés"?

Egyébként az Eurostat eredményei éppen összecsengenek Orbán tusnádfürdői beszédével, és aki egyetért Orbánnal ebben, akár érvelhetne úgy is, hogy helyes ez az irány.

Az Eurostat kutatásai szerint ugyanis míg a magyar polgárok vásárlóereje és életszínvonala alacsony, a magyar államé nagyon magas, az EU jó középmezőnyét vezeti.

Ez tökéletesen egybecseng azzal, amit Orbán Tusnádfürdőn mondott arról, hogy az egyén az érdekeit rendelje alá a közösségnek. Szerinte le kell számolni az énközpontú liberalizmussal és egy közösség-központú illiberalizmusra van szükség, hiszen minden siker közös siker és együtt kell örülnünk neki. Példának hozta fel azt, ha nyer a csíki hokicsapat, akkor azt mondjuk, "nyertünk", nem pedig azt, hogy nyert az a néhány játékos, aki a pályán volt.

Ebből a hülye is értette, hogy ennek gazdasági analógiája, hogy ha a magyar állam gazdag, akkor "nyertünk", akkor is, ha az egyén szegény. Vagy ha Mészáros Lőrinc nyert, akkor a mi csapatunk nyert, tehát úgy kell örülnünk neki, mintha mi is jobban élnénk, mind, akik magyarok vagyunk.

Ez tiszta beszéd volt, amit az Eurostat mért, pont ezt mutatja: az egyén háttérbeszorulása a "közösséggel" (állammal) szemben. A magyar állam vásárlóereje, vagyona, fizetőképessége a közép-európai államok és a balti államok tekintetében is jelentős, míg az állampolgárai kelet-európai életszínvonalon élnek (valamit valamiért).

Kíváncsi voltam, erről ki hogyan vélekedik. És igen, elfogadtam volna azt az érvelést, természetesen, miszerint Orbánnak igaza van, a közösség kell az egyén fölött legyen. Én nem így látom, de megértem és elfogadom, ha más így gondolkodik.

De véleményezés helyett megint csak azt szajkózták a kormánypárti hozzászólók, hogy "nem is ííígaz!", az Eurostat hazudik (ja, és eszerint Orbán is hazudott Tusnádfürdőn, ahol tudatos stratégiaként mutatta be ugyanezt).