Az mennyire igaz, hogy a 40-es években a Brittek a gyarmatok lakosságainak a kizsákmányolásával lettek azok, aki, s tulajdonképpen csak azt kapták a sorstól amit megérdemeltek?

Teszel egy féligaz állítást majd hozzá kötsz egy másik fél igaz állítást.

A britek nem csaka 40-es években zsákmányolták ki a gyarmataikat, hanem évszázadokon keresztül és szerte a világon. Az egész brit birodalom alapja az volt, hogy onnan ide hozták a javakat, termékeket, nyersanyagokat, pénzt, és a brit arisztokráciának ebből volt gazdagsága, hatalma.

Az arisztokráciának.

A brit állampolgárok azonban többségében éppen úgy az arisztokráciának voltak kiszolgáltatva, őket éppen úgy kizsákmányolták.

Az, hogy a 40-es években már a középosztály is részesült az állami bevételeken keresztül a gyarmattartásból, az más dolog. De a jelen brit polgárainak meg már semmi köze hozzájuk. Ahogyan a jelen német polgárai sem felelősek Hitler tetteiért vagy a jelen amerikai állampolgárai sem a rabszolgatartásért, az indiánok kiirtásáért.

Tehát nem is érdemelhetik meg.

Ez egy következménye a történelmüknek, nem büntetése. Ahogyan a miénknek meg a trianoni szétszakítása az országunknak. Azzal sem téged büntetnek, nem "érdemelted meg" csak mert magyar vagy. Következménye annak ami előtte az országban, az ország vezetésében történt.

Végső soron az intézményrendszerüktől.

Kicsit bővebben: adott volt egy helyzetük, és javításához létrehoztak bizonyos intézményeket, ezek tevékenysége hatott a nép gondolkodásmódjára, az újabb intézményeket tett szükségessé, és ha mindezek széleskörű életszínvonal javulást eredményeztek, az fokozta a motivációt, az meg a termelékenységet. Az intézményszerkezet tehát ha megfelelő, akkor áttételesen növeli a megtermelt értéket, azaz a lakosság gazdagodását. Az pedig szemléletet alakít.

Ugyanez fordítva is igaz. Megfelelő intézményrendszer akadályozhatja a cselekvőképességet, az pedig csökkenti a motivációt, ez gyengébb munkamorálhoz, alacsonyabb szintű termeléshez, végül elszegényedéshez vezet.

A gyarmatosítás lényegében nem egyéb, mint az, hogy ilyen módon meggazdagodó országoknak lehetőségük van jobban felszereltebben mozogni (annak idején hajóval), találkoznak náluk gyengébben szervezett népességgel és kihasználják ezt az előnyt. A kihasználás egy módja, hogy átalakítják az intézményrendszerét számukra előnyös formára. Ezzel csökkentik az ellenállóképességet, azzal meg a kizsákmányolás hatékonyságát növelik.

Az azonban nem teljesen igaz, hogy a volt gyarmattartók nem felelősek. Nagyon nem úgy, mint mondjuk a mai németek a nácikkal kapcsolatban.

A felelősség abban van, amit például a II. világháború után (és más esetekben is) jóvátételnek neveznek. Nálunk is történt kompenzáció a kommunizmus elején történt törvénytelen (persze csak az általános emberi jogok szerint az, hiszen volta korabeli törvények erre) államosításra. Az eredeti dolgokat sokszor nem lehetett visszaadni, de kompenzálni lehet.

És ez az adóssága még megvan a gyarmatosítóknak. A gyarmattartás azért szűnt meg, mert a II. világháború kataklizmája és a közben történő fejlődés rádöbbentette a világot az igazságtalanságra, és a fő irány a gyarmattartás megszüntetése lett. Ugyanez történt a amerikai és más rabszolgatartással is, a fő szemlélet ellene szólt. Amikor majd a gyarmattartásból következő anomáliák kellően nagyok lesznek ahhoz, hogy sok ember ébredjen rá, akkor a fő nézőpont a kompenzáció lesz, és be fog következni a gyarmattartás "visszafizetése". Ez olyanféle felzárkóztatási alapokon keresztül fog megvalósulni, mint amit az Unió alkalmaz új tagjaira, és amivel a mai kormány elképesztő módon visszaél. A történelem azonban nem felejt, itt is lesz kompenzáció. Lehet, hogy nem holnap, de lesz. Ez az, ami bizonyos.