Menyire lepődnétek meg Nyugat-Európában egy transznemű papon?

"Amiket hall az ember"

Tarts egy TV-mentes hónapot.

"ezt gender dysphoriának hívják (magyarul nem tudom), amire jelenleg az egyetlen megoldás az, hogy nemet vált az illető. Amerikában és Kanadában a gender dysphoria mentális betegségnek minősül, Angliában nem (máshol nemtudom). pszichológus állapítja meg, hogy a betegnek egyáltalán van-e gender dypshoriája, és ha van, akkor nemváltást javasol.

"

A BNO szerint a transzneműség nem mentális zavar.

Nyíltan transznemű pap egészen biztos lehetsz benne, hogy nincs, mivel a katolikus vallási elöljárók nem avatnák fel, de még a szemináriumba sem vennék fel. Ha felavatás után próbálna nemet váltani, akkor meg megfosztanák a papi tisztségtől. Nyugat-Európa itt nem oszt, nem szoroz, egyelőre még a Vatikán dönt katolikus vallási kérdésekben.

Ha "pap" alatt nem kifejezetten katolikus, hanem mindenféle vallási vezetőt értesz, közöttük sem valószínű, hogy találsz nyíltan transz embert. Hiába vannak elvétve kisebb vallások, amelyek elfogadják, mivel ez messze nem jelenti azt, hogy a hívek is mind így látják, nem fogja felvállalni. Még Amerikában is óriási ritkaság a nyíltan transz lelkész, max olyan közösség élén, amely kifejezetten LGBTQ többségű vallási közösség.

A másik ok, ami miatt nem nagyon fogsz ilyen embert találni az az, hogy a transzok többsége még véletlenül sem transzszexuálisként, hanem kifejezetten férfiként, vagy nőként szeretne érvényesülni. Ezért csinálják végig az egész nemváltási procedúrát, az egész cécónak az az egy lényege, hogy a végén tökéletesen be tudjon illeszkedni és elvegyülni a társadalomban az "új" nemének megfelelően. Majd hülye lesz világgá kürtölni.

Az viszont, hogy titokban hány transzszexuális pap/lelkész/rabbi/stb... van akár nyugaton akár keleten (akár, ó borzalom, még Magyarországon is), akik egyszerűen nem vállalják fel magukat, és így megkapják a felavatást, és hűségesen szolgálják évtizedeken keresztül a közösségüket, az bizony örök rejtély marad.