Vajon hogy járt volna Japán, ha 1941-ben az amerikaiak helyett a szovjeteket támadja meg?

[link]

Itt Japan beprobalkozott az oroszok ellen de nem a japan sereg volt gyenge hanem az orosz titkosszolgalat volt jo.Sorge elarulja a japan haditervet a viztarozot megmergezeset igy minden sokkot ki tudtak vedeni.

Igy a Japanok ugy ertekeltek hogy nagy falat nekik ezert a gyengebnek minositett csendes oceani tamaszpontok ellen dolgoztak ki terveket hogy az ottani gyarmatoktol megerosodve ujrakezdjek az oroszok elleni haborut.

Az való igaz, hogy a japánoknak voltak a szovjetekkel szemben követeléseik és egyes katonai csoportok, akiket politikai erők vezettek, meg is támadták őket, de a helyi jellegű atrocitást pl. Khalkin Golnál Zsukov vezetésével felszámolták a szovjetek, aki ekkor kezdett képbe kerülni és mivel a szovjeteknek a térségben nem volt számottevő katonai potenciáljuk, a politikusok elsimították az ügyet.

Sztálin azonban nem felejtett, amikor sorra meglépte Európában amit megléphetett, kelet felé fordította az érdeklődését.

Először megosztozott Hitlerrel Lengyelországon, majd a finnekkel a téli háborúban kenyértörésre vitte a dolgot, de a nemzetközi nyomásra meghátrált és kényszerű békét kötött, aztán a baltikumi államokat igázta le, majd elvette a románoktól Besszarábiát, ami nagyjából a mai Moldáviának felelt meg. Aztán eszébe jutott a japánok agressziója és felsorakoztatta csapatait Mandzsúria körül, ami japán bábállam volt ekkor, lényegében ezért is tudtak a németek könnyű és gyors győzelmeket aratni 41-ben.

A japánok az USA-val kifejezetten jó viszonyban voltak a harmincas évek elején, közepén, a hadiiparukat az amerikaiak látták el fémekkel, nyersanyagokkal és olajjal, ami rendkívül fontos volt a számukra.

Az USA is tüske volt a talpukban, a Fülöp szigeteki jelenlétük dokkoló volt Japán számára, meg Guam és Wake szigeteken a támaszpontjaik, mert azt japán felségvizeknek tekintették, de eleinte jó volt a viszony közöttük.

Csakhogy a kínaiakkal szemben indított háború brutalitása ellenük fordította az amerikaiakat, meg japán közeledése a német tengelyhez, ami akkor érte el csúcspontját, amikor a francia összeomlás után, mivel a Vichy kormány kivonta csapatait francia Indokínából, a japánok bevonultak Vietnam területére.

Ettől kezdve az USA embargót hirdetett, a kapcsolatok katasztrofálisra fordultak.

A Fülöp szigeteken volt olaj, meg Borneón is és az indonéziai, szumátrai, jávai, celebeszi holland és brit takaros ültetvények, bányák úgy vonzották a japánokat, mint a mágnest, ellentétben a szovjet távolkelettel, ahol hiányos volt az infrastruktúra, a későbbi nagy lelőhelyek nem voltak ismertek, gyakorlatilag ott akkor nem volt semmi a területen kívül, így ekkor már szóba sem jött a szovjetekkel a háború, hanem csak és csakis a brit, holland, amerikai területek érdekelték őket és ebben az elhatározásukban az is segítette a japánokat, hogy Hollandia gyakorlatilag a német kapituláció után védtelen volt, a brit csapatok sem voltak abban a helyzetben, hogy hatásosan védekezhettek volna, az USA meg katonailag rendkívül gyenge volt, pár tengerészgyalogossal rendelkeztek csak, normális szárazföldi hadsereggel nem.

Ezzel szemben az oroszok hatalmas haderő csoportosítást hajtottak végre 41 ben ellenük, de a német agresszió hatására a szovjet roham elmaradt, nagyrészt az itt felsorakoztatott egységeket vitték később Moszkva alá, visszaverve a németek rohamát.

A japánok is innen vették a haderőt, amit a nyugati hatalmak ellen bevetették, mert amennyire tudták, próbálták ellensúlyozni a szovjet fenyegetést saját fegyveres erőkkel.

A japán-orosz háború ekkor már egyik félnek sem volt érdeke, bár hajszál híján kitört, ha a németek várnak egy kicsit, akkor az oroszok biztosan rárontanak Japánra, aki ekkor már inkább a nyugati államok gyarmataira volt éhes, mert rendkívüli szüksége volt az iparának az igényei kielégítésére olajra és nyersanyagokra.

#3

Ehhez fanatizmus helyett idealizmus lenne szükséges... a japánok pedig nem erről híresek.