Lehet arra esély, hogy Székelyföld újra Magyarország egy autonom része lehessen?

#5

Ezt honnan szedted?

Erdély viszonylagos különállása onnan eredeztethető, hogy a honfoglalás idején a magyaroknál még létezett a kettős fejedelemség. A második számú magyar fejedelem (a gyula) kapta meg Erdélyt uralmi területként.

A 10. század közepére az első számú fejedelmek (Árpád dinasztia) hatalma nagyon meggyengült, a magyar törzsi vezetők teljesen önálló hatalom kiépítésébe kezdtek, saját hadsereget tartottak fenn, önálló külpolitikát folytattak, nem érezték magukat az Árpádok alattvalójának, hanem inkább velük egyenrangúnak.

A gyulákra is ez volt jellemző Erdélyben, az Árpád-dinasztiától eltérően a bizánci uralkodótól kértek térítő papokat és a keleti ortodox hitre tértek, szoros kapcsolatot ápoltak Bizánccal.

Géza fejedelem, aki keményen nekilátott a központi hatalom megerősítésének, az erdélyi fejedelmektől kért magának feleséget Sarolt személyében, akihez köthető a veszprémvölgyi ortodox kolostor megalapítása, amely meglehetősen szokatlan volt a Nyugat-Európa és a latin rítusú kereszténység felé orientálódó területeken, amelyek az Árpád-dinasztia uralma alatt álltak. De ez is jól jelzi, hogy ekkor idegen országként tekintettek az erdélyi magyarok országára, hiszen a házasság is dinasztikus okokra vezethető vissza, Géza szerette volna saját országához csatolni ezt a másik országot.

Ez végül Istvánnak sikerült háború árán, de valójában nem idegen népektől hódítva meg Erdélyt, hanem egy másik magyar fejedelem hatalmát letörve, egyesítve a magyar területeket.

De meghagyta Erdély különállását, mert egy vajda került az országrész élére (amely tisztség kialakulása a gyula tisztségre vezethető vissza, a vajda szó is a régi magyar gyula/dzsila szó elferdített szláv változata).

Az erdélyi vajda a királyt helyettesítő széles jogkörrel rendelkezett, szélesebbel mint a nádor, akinek az ő területe felett nem is volt hatásköre. Hadat is gyűjthetett veszély esetén előzetes királyi engedély nélkül, amit területének a központtól való távolsága indokolt. Területén az ispánok neki tartoztak engedelmességgel, nem a királynak.

Tehát egyrészt nem úgy akartak különállóak lenni, hogy egy nem magyar vezetésű államhoz tartoznak, hanem egy rivális magyar fejedelmi dinasztia által vezetett magyar államként. Másrészt ehhez a székelyeknek semmi köze, ők mint nem magyar származású, valószínűleg önként csatlakozott katonai segédnép kerültek a nyugati határszélről Erdélybe határőrnek, illetve eleinte főleg felügyelni a rebellis országrészt, nehogy megpróbáljanak elszakadni.

Ekkor még a területre a magyar többség volt jellemző, keveredve szláv népekkel. A románok először a 13. században érkeztek a területre a tatárjárás után (IV. Béla király hívására), hogy a hegyekre épített várakhoz települjenek mint hegyi pásztornép. A király felismerte hogy a mongolokkal szemben a magaslatokon épített kővárak nyújthatnak védelmet, ezért épült akkoriban országszerte rengeteg hegyi erősség. A várak katonáit kiszolgáló népség részét képezték a románok.

De a tömeges betelepülés a 17. - 18. században történt, egyrészt önként, másrészt a Habsburgok ösztönzésére, a török pusztítás következtében elnéptelenedett területekre (hiszen a Habsburgoknak nagy szükségük volt adófizető emberekre a folytonos háborúskodás miatt).

A török hódoltság alatt fennálló Erdélyi Fejedelemséget pedig ne keverjük ehhez a témához, mivel az ismét a rivalizáló uralkodói dinasztiák miatt jött létre. Habsburg Ferdinánd is legitim magyar uralkodó akart lenni, ahogyan Szapolyai János is. Az Erdélyi Fejedelemség továbbra is magyar uralom alatt áltt,