Szerintetek lehetséges, hogy létrejöjjön az itt vázolt "Új-Európa"?

A székelyeknek annyi esélyük van kiszakadni romániából mint nekünk hogy megszerezzük kárpátalját, Vojvodinát, és Horvátországot?

Horvátország ugyan miért olvadna bele MO-ba mikor 200 éven át függetlenséget akartak leginkább?

Albánia mint hóditó?

Abszurd egy elképzelés az biztos.

Jobbikos vagyok, és nem bánnám, ha újra nagy lenne Magyarország, de ez az elkövetkezendő 200 évben szerintem lehetetlen.

- Szerintem Oroszország is megelégszik Krím megszerzésével, és más területeket nem csatol magához Ukrajnából és Moldovából sem.

- A székelyek nem fogják kiharcolni a függetlenségüket, de az autonómiát lehet, hogy elérik. Az, hogy Székely föld Magyarország exklávéjává váljon az szerintem lehetetlen, de a független Székelyország kb. ugyanilyen lehetetlen.

- Vajdaság sem fog függetlenedni.

- Koszovó sem fog egyesülni Albániával.

- Macedónia sem fog eltűnni a térképről, max. a nevét változtatja meg, hogy a görögök ne bojkottálják az EU-hoz való csatlakozásukat.

- A Boszniai-Szerb köztársaság valószínűleg elszakad, de szerintem nem fog egyesülni Szerbiával.

- Belgium szétszakadását is lehetetlennek tartom. Nemzeti konfliktusok mér megalapítása óta vannak Belgiumban, és az már elég rég történt kb. 200 éve.

- Egyben fog maradni szerintem Olaszország is, még akkor is, ha a Velenceiek a függetlenségre voksolnak. Olaszország nem biztos, hogy elismerné az egyik tartománya elszakadását.

- Spanyolország sem fog kettészakadni, pedig a katalánok nagyon szeretnék, és az októberi választáson valószínűleg a többség az elszakadásra szavaz, de nem valószínű, hogy Spanyolország elismeri.

- Skócia népessége inkább Nagy Britanniában akar maradni, csak 30% szavazna a függetlenségre.

Ha nem is ilyen mértékben, de van némi valóságalapja. Minden jel efelé mutat.

Skócia és Katalónia is népszavazást fog tartani a függetlenségről hamarosan. Az ETA sem szüntette be a tevékenységét, noha hivatalosan "fegyverletételre szólítottak fel". Észak-Írországban nem is oly rég voltak véres utcai összecsapások, a protestáns angolok, és a katolikus írek között, mely valójában nem felekezeti, hanem etnikai alapú volt. Koszóvó pedig már ki is vált néhány éve. A Krím-félsziget elszakadása éppen jelenleg zajlik, és nincs még garancia arra sem, hogy a keleti ukrán területek nem fogják követni.

(Sok szakértő sokfélét mondott, mint például hogy a Krím csak erőfitogtatás, de a döntő pillanatban Moszkva meghátrál, később már azt hallottam, hogy Putyin _nem teheti meg_, hogy most visszatáncoljon, mert népszerűsége csúcsán van. Pont úgy sötétben tapogatóznak, mint az átlag ember. A Hitlerrel aláírt szerződést is egy "emberöltőnyi béke garanciának" tekintette Chamberlain.)

A Székelyföld autonómiáját követelő tüntetések és felvonulások egyre nagyobb időbeni sűrűséget, méretet, és térbeni kiterjedést érnek el. Már világszerte is tartottak felvonulást. Egyre kevésbé lehet figyelmen kívül hagyni.

Olaszországban a "Padánia" gondolata létező fogalom. Egy Magyarországgal kapcsolatos EU-s vitában is kérdőre vontak egy olasz képviselőt, aki magát Padánia képviselőjének nevezte. Más, ettől teljesen független esetekben is hallottam már az észak-olaszok és dél-olaszok egymással való ellenségeskedésére. Láttam, ahogyan Jamie Oliver is beszélt róla olaszországi körútja során egy műsorában. És a nyelvük sem homogén nyelvtanilag. Például a velencei nyelv esetében, amelyre vonatkozólag nem tisztázott, hogy nyelvjárás-e, vagy önálló középkori nyelv.

De itt nincs kellő ismeretem ahhoz, hogy találgatásokba bocsátkozzak, így nem is teszem.

A flamand-vallon ellentét is a világgazdasági válságban erősödött fel, pedzegették, hogy különválhat két állammá.

A Horvátországgal való egyesülést viszont nehezen elképzelhetőnek tartom, inkább egy kívánalomként merülhet fel a blogkészítő részéről, mintsem reális elképzelésként.

A masszív többségű Vajdaság átcsatolásában sem bízok, hiszen már hosszú ideje autonóm. Ellenben az írásban elvetett felvidéki magyar tömb átkerülését sokkal megalapozottabbnak vélem, a második legjelentősebb magyar népesség, és homogén összetételben, egységesen a jelenlegi határ túlfelén.

Hasonlóképp légbőlkapottnak tartom Macedónia beolvadását Bulgáriába, mert bár a nyelvük valóban szinte azonos, és nagyfokú a kölcsönös érthetőség közöttük, de még csak szóba sem került ilyen törekvés egyik fél részéről sem (legalább is én nem kerültem szembe ilyennel), ezért semmi nem indokolja. Ilyen alapon Luxemburg is felszívódhatna Németországban, ha pusztán a "mi lenne etnikailag logikus" elvét követnénk, nem pedig a tényszerűen meglévő törekvéseket a világban.

Fehéroroszország sem fog csatlakozni Oroszországba, mert az ottani posztszovjet rendszer még mindig valahol a '-60-as, '70-es, '80-as években él, és éppen abban látja ennek további fenntartását, ha különállóan létezik az "elveket elhagyó" Oroszországból. Egyesülés esetén az ország vezetőinek le kellene mondaniuk az általuk őrzött "utolsó szovjet bástya" szerepéről, ezért maradnak meg kis szigetként.

Azokkal pedig, akik itt már-már gúnyolódva jegyzik meg, hogy "Fogadjuk el, és tudatosítsuk magunkban, mi 'szellemi csökevények', hogy Székelyföld sosem fog kiválni, nincs itt semmiféle nemzetieskedés, a revízió ócska, meghaladott eszme, ébredjünk fel és éljünk a modern Európában!", nem kell foglalkozni, ezt pusztán a jobboldallal szembeni megvetésük és ellenszenvük mondatja velük. A változások más irányba éppen mutatnak.

Egyébként a nemzetközi jogra való hivatkozás, mint valami áthághatatlan, szent törvény, mindig megmosolyogtatott. _Nincs_ állandó állapot, és minden csak addig tart, amíg azt a résztvevő felek betartják.

Gondoljon már bele az összes itteni felhasználó, hogy a "kőbe vésett" 1947-es rendezések óta már különszakadt Csehszlovákia, részeire bomlott Jugoszlávia, majd lett Szerbia és Montenegró, azután kivált belőle Montenegró is, néhány éve pedig Koszovó, noha ez utóbbi is "a nemzetközi jog szerint elképzelhetetlen lett volna", mégis minden nemzet elfogadta, azzal a kompromisszummal, hogy nem csatlakoznak Albániához. Belgrád pedig hiába nem volt hajlandó elfogadni, pont annyit tehetett, mint most Kijev.

Ugyanaz a helyzet, és megint ugyanarra a meghaladott érvelésre hivatkoznak itt egyesek, hogy "úgysem ismeri el Kijev", és "a nemzetközi jog nem ad erre lehetőséget".