Miért van az, hogy Svájc gazdag ország és még is boldog?

Az anyagi biztonság boldogság.

Ha tudod,hogy van pénzed,akkor boldog vagy,mert nem kell stresszelned.

Ez nem pénzéhség.

Ha nem tudod befizetni a számlákat,akkor állandóan nyugtalan vagy,mert tudod,hogy jön a végrehajtó egy idő után.

Minden más mese.A világ össze boldogsába(gondtalan élet) a pénzből fakad.

Ettől még lehet boldogtalan valaki,ha van pénze,de nem azért boldogtalan,mert van pénze,más okból.

De aki sosem élt anyagi biztonságban,az sosem lesz igazán boldog.

"Svájc egy agyonszabályozott rendőrállam."

Nem hiszem hogy ugyanezt mondanád Hakapeszi, ha jártál volna - valódi rendőrállamban.

"Hakapeszi, ha jártál volna - valódi rendőrállamban"

Jártam. Belaruszban meg a nagy szomszédnál, Putyinnál is.

Az anyagi biztonság feltétele a boldogságnak, de nem kizárólagos feltétele.

Pénz nélkül nem lehetsz boldog, de pénzesen lehetsz boldogtalan.

Ha már van annyi félretett pénzed, amiből akár 1 évig is megélsz munkahely nélkül, akkor sokkal nyugodtabban alszol el esténként, lazább vagy a munkahelyen, nem stresszelsz a főnök hülyeségén...

Történelmi döntést hozott a svájci szövetségi bíróság: az alpesi ország legfelső jogi testülete, elutasította a Neuchatel kantonban bevezetendő minimális órabér elleni utolsó beadványt is, így a régióban, Svájc történetében először, életbe lép a minimálbér.

2001-ben népszavazáson döntöttek Neuchatel választói a kantonális minimál órabér mellett. De a kanton munkaadóit tömörítő szervezetek több fórumon is megtámadták a döntést. A jogi procedúra a legfelső szövetségi bíróságig jutott, sokáig tartott, de most végleges döntéssel zárult.

Neuchatel kantonban minimum 20 frankos (5300 forintos) órabért kell fizetni a hivatalos munkaviszonyban lévő alkalmazottnak.

Az egyetlen kivétel a szezonális munkaerőt foglalkoztató mezőgazdaság, ahol kisebb bérért is lehet hivatalosan dolgozni, persze ez csak egy rövid időszakra érvényes. A húszfrankos órabérből 3480 svájci frankos havi fizetés jön ki, de a svájci normák szerint ez a bér nem elég a normális életvitelhez, aki csak ennyit keres, szociális segélyre szorul és kap is támogatást.

A svájci statisztikai hivatal nemrég riadót fújt, mert konstatálta, hogy a lakosság több mint hat százaléka a 2239 frankos szegénységi küszöb alatt él, és ezt aggasztónak tartotta.

Persze a szegénységi küszöb egészen mást jelent Svájcban, mint Nyugat-Európa más tájain, hogy a közép- és kelet-európai régiókról ne is beszéljünk. Svájcban már az is szegény aki, havonta nem tud legalább egyszer étterembe, színházba és koncertre menni. Tehát Svájcban a havi létminimum 633 ezer forint körül van.

az anyagi biztonság egyszerűen nem képes boldogtalanná tenni. max az a "gazdag" ember boldogtalan, aki előtte világ életében szegény volt, hirtelen rászakadt a bank és rájön, hogy a pénztől nem lesz boldogabb, mert addig a pontig nem a "boldogság keresése" volt a célja, hanem a "pénz megszerzése" és hirtelen cél nélkül marad.

ha a nyers statisztikát nézzük, akkor én pl beleillenék az osztályfőnököd elméletébe: anyagilag jócskán a svájci létminimumon tengetem a napjaimat magyarországon, tehát rám lehet mondani, hogy "gazdag vagyok", ugyanakkor boldogtalan, mert:

- boldogtalan a környezetem, többségében negatív dolgokkal találkozok (én vagyok a kivétel a családban, a baráti társaságban is van, aki pénz miatt mondana le közös programot, kéregetőkkel találkozok rendszeresen, meg olvasom ki milyen gonját baját osztja meg a közösségi portálokon)

- nincs tervezhető jövőkép az országban, mert bármit bármikor betilthatnak/módosíthatnak visszamenőlegesen. ez svájcra nem igaz.

- rossz példa (én sem szerettem, ha ezt hozzák fel, de valahol igaz): csak hallgasd meg a himnuszainkat és értelmezd a szövegeit: a magyar ember/nép sokkal jobban szeret panaszkodni, merengeni a múltbéli sérelmeken, mint előre tekinteni vagy morgolódás helyett felemelni a seggét és változtatni a saját életén. és nem genetikailag vagyunk kódolva a "búvalb*szottságra", hanem a környezet tesz ilyenné. ha kiskorunktól folyamatosan ilyen ingerek érnek, akkor szinte lehetetlen (fiatal) felnőttként megerőszakolni az agyadat és elhitetni magaddal, hogy amiben egészen idáig éltél az nincs kőbe vésve. na svájcban nem (sem) azt sulykolja a "légkör" a gyerekekbe, hogy minden sz*r valami megfoghatatlan dolog miatt, hanem azt, hogy "bármit megtehetsz" (ha betartod a törvényeket, mert más is betartja és egészségesebb a verseny). van esélyed nyerni.

(18/18-as vagyok):

a rövidebb verzió: svájcba járnak a legszebb lányaink "takarítani". naná, hogy boldogok, hisz nekik ezzel már nem kell foglalkozniuk és még a varázspálcájuk is fényesre lesz polírozva nap végére :D