Az USA beavatkozása nélkül igazságosabb békékkel ért volna véget az I. világháború?

'Az első világháború után még Wilson volt az USA elnöke, nem Roosewelt.'

De a válaszomban nem is az 1. v.h.-ról volt szó, hanem a másodikról, amire a kérdező tért ki egy kommentben. Pusztán arra reagáltam.

Bocsánat, igazad van.

Roosevelt nem volt naiv, csak politikus és odadobta közép Európát Sztálinnak, bár nagyon jól tudta, hogy sosem lesz demokrata.

Fizetség volt és a további béke megőrzésére szolgáló ütközőzóna.

#12

Csak a szépséghibája, hogy ezt a békemegőrzést fél Európa bő 40 évig megsz0pta :P

"Tudtommal a harckocsik akkor még nem voltak olyan nagy számban, olyan műszaki állapotban és olyan jól irányítva, hogy eldöntsék a háború végkimenetelét. "

A háború végére több, mint 6500 tankot gyártott az antant. Ezen felül ott van a Plan 1919, amelyben 30 ezer tankot terveztek bevetni és új harci stratégiával.

A tankok átütő ereje már látszódott, csak a tábornokok nem igazán ismerték fel, hasonlóan a Bruszilov-offenzívánál.

" II. VH után Kelet-Európát odadobták Sztálinéknak abban a hiszemben, hogy ott majd szabad és tiszta választások lesznek és a szovjetek nem maradnak ott."

Azért ennél jóval komplikáltabb a helyzet, nem csak úgy odadobták. Igazából nem igazán volt más alternatíva.

#14

Ez tény és való -gondolom, itt elsősorban Cambrai-ra gondolsz-, de később, 1918-ra már össze tudták hangolni a fő fegyvernemek közötti együttműködést annyira, hogy végül egy mindent eldöntő általános támadást indíthattak, amit a védekező német fél már nem volt képes elhárítani.

'Igazából nem igazán volt más alternatíva.'

Igazából beletörődtek -a későbbi harcias szólamok ellenére-, Európa keleti felén a szovjetek lesznek az urak. Patton tábornok volt, aki szíve szerint a nácitlanított Wehrmacht közreműködésével nekiment volna a szovjeteknek, hogy kirugdalja őket Európából.

# 17

Elmélet szép, csak ne felejtsük el, hogy addigra a szovjet hadiipart is komoly fegyverzettel állt elő, semmilyen téren nem voltak lemaradva az USA-tól. Talán csak a flotta tekintetében.

#18

Az amerikaiak számításai szerint a szovjetek elég brutál szárazföldi haderőt állítottak ki 1945-re, amely nem kevés veteránból állt. Ennek jelentős része épp a meghódított európai részen állomásozott. Akkori viszonyok között szuicid hajlamot feltételezhettek arról, aki egy ilyen erőnek képes lenne nekirontani.

Harckocsikat már 1915 ben bevetettek és valóban sokáig szétszórtam alkalmazták gyalogság támogatására, kisebb helyi sikereket elérve.

Azonban 1917 től már nagyobb csoportokban, önálló harci feladatokra is alkalmazták a britek, először a cambrai-i csatában. A britek több mint 1000 löveg és számos repülőgép támogatásával, tüzérségi előkészítés nélkül indították meg a támadást, amelyben 476 (ebből 378 harci cselekményre alkalmas) harckocsit küldtek a német állások ellen. Hat óra alatt 12 km szélességben és 6–8 km mélységben törték át az ellenséges védelmet; az állásháború körülményeit figyelembe véve ez jelentősebb sikernek számított. Az ütközet során az angolok 140 tankot vesztettek, nagy részüket azonban nem az ellenség iktatta ki, hanem műszaki hibák áldozataivá váltak, illetve elakadtak a terepen.

A németek még nem ismerték fel a harckocsik fejlesztésének és alkalmazásának fontosságát. Sturmpanzerwagen A7V[6] nevű konstrukciójukból 1918 őszéig csupán 22 db készült el.

A franciák a Renault FT17 típusból 3000 db-t gyártottak és több ízben vetették be a britekkel egyetemben csoportosan is a tankokat, a legvégén az amiensi áttörésnél, ahol a siker jelentősen köszönhető volt a harckocsik tömeges alkalmazásának, bár erre a kortársak mégsem figyeltek fel.

A németeknél egyedül Ludendorf ismerte fel a harckocsik jelentőségét, majd később Guderian, aki pontosan az első világháború tapasztalataira támaszkodva írta meg híres könyvét: Achtung Panzer! címen.

Az első világháború után ugyanis a harckocsik által szerzett tapasztalatok elfelejtődtek, köszönhetően a páncélelhárítás fejlődésének és csak a németek ismerték fel igazán az önálló páncéloshadtestek felállításának a lehetőségét, illetve ehhez kapcsolódva a villámháborús stratégiát.

Azt nem állítottam, hogy csak a harckocsik alkalmazása volt az antant győzelmének az oka, csupán hozzájárult ahhoz, de viszonylag jelentős mértékben. Ludendorf a páncélosok hiányának tulajdonította a német vereséget, illetve annak, hogy az antant alkalmazta azokat.