A 21. században már megkérdőjelezhetőek az országok, a nemzetek, a nyelvek és a vallások?

Megpróbálok egy szemléletesebb példát mondani.

A nemzetek olyanok, mint egy-egy betontömb, amiben az embereket összeköti a nemzethez való tartozásuk tudata, érzése, mint a betonban a cement az apró kavicsokat. Ha sok ilyen betondarabot egymásra raksz, akkor lesznek surlódások, lemorzsolódások, de ezekből fel tud épülni a világ, lehet egyre magasabbra építkezni.

Azonban ha kiveszed közülük a kötőanyagot és csak az apró kövek maradnak, akkor azokkal hiába próbálsz bármit is felépíteni, az egész szétfolyik, ami végre magasabbra jutott az azonnal lecsúszik és bármilyen hatás éri, elmozdul, surlódik, aprózódik.

A végén csak homok lesz belőle és nem egy nagyszerű, magas építmény.

Kedves Kérdező!

Mindegyik hozzászólásodhoz kedvem lett volna egyenként magyarázatokat írni, miben téves nézőpontod, de a negyediknél már kezdtem reménytelennek érezni az egészet.

Összességében majd ha abba a korba jutsz (ha csak nem vagy troll), íratkozz be valamelyik egyetem bölcsész-társadalomtudományi karára ha ezek a kérdések érdekelnek. Ott adnak majd olvasnivalót, amiből megláthatod, hogy a vezetés, a jólét, a szükséglet, a nyelv, a társadalmi szerkezetek és alakulásuk, a kultúra, a fejlődés, a fejlettség stb... enyhén szólva összetettebb kéréskörök annál mint, ahogy pillanatnyilag képzeled.

Lehet, hogy azért tetted fel kérdésedet, és hangoztatod állításaidat, hogy valaki elmagyarázza miképp vannak ezek valójában. A rossz hírem az, hogy a szóban forgó fogalmak mindegyikéről legalább egy-egy kötetnyi könyvet kellene feldolgozni(a könyvtárnyi választékból), vagy némileg nyitott szemmel még tíz évet értelmes életet élni a valóságban, ha látni szeretnéd a dolgok működését.

Ne várd, hogy itt valaki mindent elmagyaráz.

Itt van pl. az eredeti kérdésed: A ma uralkodó (azaz hatalmi fölényben lévő) gondolkodásmód épp az teszi. Megkérdőjelez, és mindenkit arra ösztönöz tegye azt. Csöndben implicit módon beadja már a kész válaszokat is. (a hogy neked is megvannak a "sajátjaid")

pl. a hatalomról: ahogy Douglas Adams is írta a Galaxis Útikalauz stopposoknak c. könvében. kb: Az elnök dolga, hogy elterelje a figyelmet a hatalmat valóban gyakorlókról.

A hatalmat az fogja megszerezni, aki a hatalomra vágyik, nem az aki az emberiség szolgálatára. Akinél efféle hatalom van, annak nem érdeke, hogy ismert legyen mibe milyen betekintése és beleszólása van, mivel ez az információ (ahogy általában is az információ) hatalmi helyzetének egyik kulcsa.

Ezeket az alapvető viszonyokat továbbgondolva egyébként beláthatóak egyéb utópisztikus elképzeléseid alapvető tévedési..

Ha megfigyeled kérdező, pont az zajlik jelenleg, hogy az emberek többsége az önálló nemzetállamokban látja a jövőt, amik laza szövetségben állnak egymással.

Lásd: Katalónia, Skócia, Baszkföld, Abházia, és még kismillió példa.

A világállamodra pedig mondok egy nagyon jó példát: Afrika országai.

Vegyünk egy példát: Elefántcsontpart. (De mondhatnám példának Afrika összes országát 1-2 kivétellel.)

Rengeteg törzs, különböző nyelvekkel, kultúrákkal beletömörítve egy mesterséges országba, mesterséges határokkal, rájuk erőltetve a gyarmatosítók nyelvét, Elefántcsontpart esetében a franciát. Pont mint a te világállamod. Működik? Egyáltalán nem. Hatalmas politikai instabilitás, mindegyik törzs a saját érdekeit nézi, senki sem akar hátrányos helyzetbe kerülni vagy eltűnni, emiatt a gazdaság folyamatosan hanyatlik vagy stagnál, túlnépesedés van, és folyamatosak a belső viszályok.

Nagyon szép perspektíva.

Mellesleg az eszperantó szar példa. Egy mesterségesen kreált mű nyelv, mely leginkább egy lebutított spanyolra hajaz, némi angol és német beütéssel, ráadásul az eszperantóval nem tudsz mindent olyan jól kifejezni, mint egy természetes nyelvvel.

Az eszperantó nem világnyelvnek készült. A kitalálója, Ludwig Zamenhof, Lengyelországban született. Akkoriban Varsóban leginkább nyelven beszéltek az emberek (lengyel, orosz, jiddis, német, litván), és emiatt folytonosak voltak az összetűzések. Emiatt alkotta meg Zamenhof az eszperantó nyelvet, hogy az embereket lenyugtassa.

Az eszperantót egyik nagyhatalom sem támogatta, sem akkoriban, sem manapság. Volt olyan felvetés, hogy legyen az EU egyetlen hivatalos nyelve az eszperantó, de szó szerint mindenki leszavazta az ötletet. Senki sem fogja egy világállamért feladni a nyelvét és kultúráját.

Ha bevezetnéd mindenhol az eszperantót, mint hivatalos nyelvet, akkor pár év múlva lenne angol-eszperantó, kínai-eszperantó, spanyol-eszperantó, orosz-eszperantó és így tovább, majd évtizedek múlva külön nyelvekké fejlődnének ezek a változatok.

De nehogy azt hidd, hogy ez csak az embereknél van így. A tehenek régiótól függően más-más "tájszólással" bőgnek, az európai varjúk az amerikai varjúkat meg sem értik.

Az én véleményem szerint a különböző szintű államszervezetek, vallások, nyelvek sohasem fognak elavulni. Mindegyik egy természetes dolog, "a létezésük adja magát", következetes hogy legyenek.

Úgy értem:

1. Az embereknek egy közös, viszonylag kisebb szervezetet kell alkotniuk a sikeresség, életben maradás, fejlődés érdekében. Ezeket a szervezeteket a közös dolgok tartják össze, így az emberek jobban meg tudnak egyezni, könnyebben haladnak előre.

2. Egy (közös) eszmét kell követniük amiben hihetnek, ami szerint élhetnek, nem véletlenül alakult ki annyi vallás. (Én viszont ateista vagyok)

3. És egy nyelvet kell beszélniük annak érdekében, hogy kommunikálhassanak, ami az alapja egy társadalomnak. Ha ki is alakulna egy egységes nyelv, hamar fejlődésnek indulna, kialakulnának a dialektusok, a szleng.

A különbözőség tesz színessé és jóvá, nem a globális egység. Az ember túl bonyolult ahhoz, hogy egyet értsen rengeteg másik emberrel rengeteg mindenben, rengeteg közös célért. Például, ezért élnek a farkasok falkákban, ezért létezik rengeteg alfaja a farkas nevű fajnak

Ha mégis sikerülne egybeglobalizálni a Földet, nem adnék hosszú életet neki. Még két ember is nehezen egyezik meg, ért egyet bizonyos dolgokban, nem hogy egy bolygószintű társadalom. Még néhány most létező állam is aprózódik.

Különböző embercsoportoknak különböző érdekeik és céljaik vannak. Az embereknél létezik olyan dolog, amit úgy nevezünk, hogy kultúra és mentalitás. Na most ez országonként vagy kicsit, vagy nagyon, vagy totál eltérő.

Elég csak megnézni, miket művelnek egyes bevándorlók a nyugat-európai országokban, de mondok neked példákat:

A csecsenek többsége agresszív, indulatos, és brutális, ez náluk otthon (Csecsenföldön) teljesen természetes és megszokott, míg egy kulturáltabb országban ez mélyen elítélendő, és büntetendő.

Az arabok rohadt hangosan beszélnek, szinte kiabálva, sokuknak normális, hogy a nőnek nulla a beleszólása valamibe, ez náluk szintén teljesen normális (persze országa válogatja), míg Európában ez szintén idegen és elítélt.

Az európaiaknál megszokott a 6-8 órás munkanap, a szünet, az, hogy nem mindig adunk 100%-ot, és így tovább. Kelet-Ázsiában (Japán, Szingapúr, Dél-Korea) azt mondják, hogy mi európaiak rohadt lusták vagyunk, és nem dolgozunk sokat. Japánban az a normális, ha valakinek 2-3 munkahelye is van, és még aludni sem alszik, náluk külön szó létezik a munkahely által okozott kialvatlanság miatti halálnak. Dél-Koreában ha valaki nem teljesít mindig 200%-on, egyszerűen öngyilkos lesz egy idő után, a világon Dél-Koreában az egyik legmagasabb az öngyilkossági ráta.

Más kultúra, más felfogás. És akkor a világállamban melyik kultúra legyen a domináns? Ha egyesülnek az országok egy nagy világállammá, közben meg az országok megmaradnak tartományoknak ugyanígy ahogy most, az olyan, mint a sz@rnak adott pofon. Semmi sem változna. Ugyanúgy a jólét fogalma is más. Afrikában a jólétet az jelenti, hogy nincs gond az élelem beszerzésével, sok fegyvered és alattvalód van, te vagy a törzsfőnök, és így tovább. Japánban a jólét azt jelenti, ha valaki non-stop megbecsült a munkahelyén. Európában a jólét azt jelenti, hogy sok mindent megengedhetsz magadnak a fizetésedből. Az ember természetéből fakadóan soha nem fog megvalósulni egy világállam. A hangyák is nagyobb csoportokba tömörülnek, és nem tűrnek meg maguk mellett egy másik csoportot.

A nyelveknél ugyanez. A nyelvek élnek úgymond. Mindig változnak, mindig fejlődnek. Az indoeurópai ősnyelvből is mennyi nyelv fejlődött ki.

Ugyanígy ahogy már leírták, de kifejtem jobban:

Az eszperantó egy mesterséges műnyelv. Azaz senkinek sem ez az anyanyelve. Ha bevezetnéd világnyelvként, akkor egy idő után az eszperantó szókincse és kiejtése országonként nagyon eltérővé fejlődne, kialakulnának a külön variánsok. Mivel ekkora területet egységesíteni képtelenség, a nyelv élő mivoltának köszönhetően évtizedek múlva annyira eltávolodnának egymástól ezek a változatok (angol-eszperantó, német-eszperantó, stb.), hogy a beszélők már csak nehezen, vagy egyáltalán nem értenék meg egymást.

Ott van példának a Római Birodalom. Hivatalos nyelv a latin volt, a szépirodalmi latin. Azonban a lakosság a vulgáris (köznapi) latint beszélte, és nem a szépirodalmit. A meghódított területeken is átvette a lakosság a latin nyelvet, és a saját képére formálta. Emiatt van az, hogy a változatok külön nyelvekké fejlődtek. A vulgáris latinból fejlődött ki a francia, a spanyol, az olasz, a román, a rétoromán és így tovább. Pedig a Római Birodalom az egész Föld (szárazföld) területének a 10%-át sem tette ki.

Szép elképzelés egy világállam közös nyelvvel, de ez egy megvalósíthatatlan utópia.

Nem szép elképzelés. Madáchtól kezdve az irodalom és a filmvilág számos műben feldolgozta. A sok különböző indíttatású, felfogású és nézetrendszert valló ember mégis azonos gondolatra jutott. Ezt az állapotot lehet nevezni unalomnak, falanszternek, robottársadalomnak és sok másnak. További közös jellemzője, hogy kivitelezhetetlen. Az emberek nemcsak neveltetésük, kultúrájuk folytán különbözők. Hiszen azonos kultúrák sem egyformák. De ha valami varázslattal minden ember egy akaratú, gondolatú lenne egy adott pillanatban, a későbbiekben elkezdene különböző lenni pusztán azért, mert gondolkodik. Ha pedig ezt kiöljük, akkor nem lehet emberiségről beszélni.

Ilyen elképzelések még utópiának is gyengék.