A székelyek miért számítanak magyarnak, és miért nem románnak, amikor kulturálisan, mentalitásilag romániaiak, azaz "magyarul beszélő románok? "

"jó lenne, ha számot adnának a táposozásról, a "székely bas.ta a magyart" mondásukról"

Mindkettő teljesen jogos a részükről. És miért ? Egyrészt válasz a lerománozásra, másrészt a mai magyar társadalom mű ember. Legalábbis a többség. Minden sz@rra gyógyszert szednek, műkaját esznek, még a csecsemő is tápszert kap. A kemény fizikai munka, szorgalom is távol áll a legtöbbtől. A másik kifejezéshez pedig tanulni kéne egy kis történelmet, hogy miért igaz.

""Mi ez ha nem három különböző fajta társadalmi és kulturális rendszer, amit ezen három ország minden lakója tapasztalt attól függetlenül, hogy épp magyarul, románul vagy hottentottául beszéltek?"

Amit leírtál az országonkénti különböző életminőség. Vannak magyarok akik beolvadnak pl a románok közé, és ez úgy mutatkozik meg, hogy nem beszélik a nyelvet, hanyagolják a magyar vagy a székely kultúrát, vallást, stb, helyette a románokét élik meg. De talán menj el a székelyek közé, mond el nekik, hogy ők románok, aztán ha emiatt laposra vernek, akkor gondolom rájössz, hogy tévedtél. Egyébként a kérdésedben szereplő magyarországi szlovénok és horvátok nem magyar nemzetiségűek. Magyar állampolgárok, de horvát/szlovén nemzetiséggel.

"De talán menj el a székelyek közé, mond el nekik, hogy ők románok, aztán ha emiatt laposra vernek, akkor gondolom rájössz, hogy tévedtél."

Magyarországon senki sem gondolja, hogy attól igaza lesz, hogy laposra veri a másikat. Ez egy ostoba, bugris, műveletlen és agresszív viselkedésforma, és jól mutatja a kulturális szakadékot, hogy arrafelé még kérkednek is vele ahelyett, hogy szégyenkeznének érte. Ez nem része a magyar kultúrának! Ilyen a legutolsó zsákfaluban sem jellemző itthon, ezt a primitív viselkedést a magyar társadalom túlnyomó többsége elítéli és mélyen megveti.

Ebből áll ez a primitív székely "kultúra". Az összes viccük is arról szól, hogy bunkóskodnak a "táposokkal", a nőkkel, istenítik az agressziót meg az alkoholizmust. Kihagytam valamit? Ennek tükrében különösen röhejes a szuperérzékenységük, amivel terrorizálják a magyar társadalmat.

24.

Elképzelésed nincs a székely nyelvi humorról meg úgy általában a székelyekről.

Persze, egy büszke nép, sok nehézséggel kellett szembenézniük a történelem során és - ha szükséges - tudnak erőszakosan is fellépni, amellett pont, hogy nem egy hőbörgő fajta a székely, ha már kiabál, jobb ha karhossznál távolabb állsz tőle. Sokkal inkább a szűkszavúság jellemző rájuk.

A magyar kultúra elválaszthatatlan a mai határon túli magyar vidékektől, jártál irodalom órára vagy soroljak azokat a magyar írókat, művészeket akik műveinek ismerete a mai alapműveltséghez tartozik? Már akiéhez.

A megállapításaid még a legfinomabb szóhasználattal is felületesek.

Volt - van némi ellenérzés némelyikük részéről az anyaországiakkal szemben, de ez épp az ilyen sügéreknek köszönhető mint te.

"Magyarországon senki sem gondolja, hogy attól igaza lesz, hogy laposra veri a másikat."

Szabad nevetni? :-DDD

"Magyarországon senki sem gondolja, hogy attól igaza lesz, hogy laposra veri a másikat."

A világon mindenhol vannak emberek, ahol így gondolják. Magyarországon is. A világ túlsó felén is.

"hogy arrafelé"

Arrafelé nem igazán szeretik azokat, akik megkérdőjelezik a magyarságukat. Főleg olyanok, akiknek fogalmuk nincs, mivel jár a kisebbségi lét, és mivel jár, ha egy közösség meg akarja őrizni a saját kultúrális, nyelvi, történelmi identitását. Megsúgom, még a románok sem vonják kétségbe a székelyek magyarságát.

"Az összes viccük is arról szól, hogy bunkóskodnak a "táposokkal", a nőkkel, istenítik az agressziót meg az alkoholizmust. Kihagytam valamit?

Kihagytál. A székely viccek a székelyekről szólnak. Alapjuk az önirónia. Tudod, mi az?

"Vegyünk három magyar anyanyelvű középkorú embert, az egyik Magyarországon, a másik Jugoszláviában/Szlovéniában, a harmadik Romániában született és nőtt fel."

Na akkor most vegyünk három, Magyarországon született és felnőtt magyar embert is, az egyik 1920-ban született, a másik 1950-ben, a harmadik 1990-ben.

Az első megtapasztalta Horthy rendszerét, a dzsentri urambátyám-világot, majd a véres háborút, a szovjeteket, az ÁVÓ-s 1950-es éveket.

A második megtapasztalta a szabadságvágyó hatvanas éveket, amikor hosszú hajjal és trapéznadrággal menőztél, és Beatlest hallgattál a házibulikon.

A harmadik az internet és mobiltelefonok, a fapados repjegyek és a világútlevél korában nőtt fel. Nagyszülei még a faluból se igen mozdultak ki, szüleik az országból, neki pedig ott az egész világ.

Mi ez, ha nem három különbözőfajta társadalmi és kulturális rendszer, ami sokkal jobban eltér, mint amiket te vázoltál fel? Mégis mind magyar.