Szerintetek mi fog változni a román politikában, akár bevándorlási politikában ha Muzulmán női elnöke lesz?

Semmi. Sevil Shhaideh nem azért kerül hatalomra (ha kerül), mert hogy ezzel most egy annyira toleráns és progresszív politikát akarnak képviselni, hanem mert Liviu Dragnea szocdem pártfőnök bábja. Mivel minden szempontból kisebbségi, ezért a saját pártján belül kis eséllyel fog önállósodni és "megpuccsolni" Dragneát (akinek a jelölését az elnök valószínűleg nem támogatná, ezért nem jelöli önmagát).

Egyébként nem elnök, hanem miniszterelnök lehet Shhaideh.

Nem vagyok otthon a román politikában.

Így azt remélem, hogy annyira azért nem báb, mint ahogy bemutatják. Illetve mivel ő is minden szempontból kisebbségi, hátha szolidárisabb lesz az ottani magyarsággal.

De minden bizonnyal túl naiv vagyok.

A fenti válaszokhoz kapcsolódóan:

1. Valóban nem elnök, hanem miniszterelnök lesz. Egyébként nem bevándorlók leszármazottja, hanem dobrudzsai tatár a hölgy (Dobrudzsában a török ajkú lakosság - törökök és tatárok együtt - többséget képezett a terület Romániához való csatolása előtt, nagy számú görög, lipovánorosz, román, német, zsidó, arab és roma népesség mellett). Ősei már akkor a mai Románia területén éltek, amikor Románia nevű állam nem is volt még a bolygón. Ezt fontos megjegyezni!

2. A tény, hogy egy őshonos kisebbség tagja lesz a miniszterelnök, önmagában mindenképpen örvendetes, főleg, hogy az államelnök is egy őshonos kisebbség képviselője (Klaus Johannis erdélyi szász). Ez a kisebbségpolitikát nem határozza meg ugyan, de a társadalmi nyomást csökkenti a kisebbségeken, növeli a toleranciát, az elfogadást, egészében véve a kirekesztő, idegengyűlölő, kisebbségellenes reflexek ellen hat, ami pozitív minden kisebbségi egyénre nézve, az erdélyi magyarokra nézve is.

3. A magyar közösség érdekérvényesítését egy kisebbségi miniszterelnök személye ugyanúgy nem segíti automatikusan, mint ahogy a kisebbségi elnök személye sem segítette. Sőt, más kisebbségek, még a sajátjaik számára sem jelent több nemzetiségi jogot. Ezért írtam, hogy az egyéneknek jó elsősorban, de a közösségeknek nem feltétlenül, sőt, még árthat is.

A következő okokból:

- Románia alkotmánya és törvénykezése tisztességes jogokat biztosít a kisebbségekhez tartozó EGYÉNEKNEK, még nemzetiségi hovatartozásuk megélése szempontjából is többé-kevésbé. DE: nem ismer el a kisebbségekre nézve KOLLEKTÍV JOGOKAT. A kisebbségeket a román (politikai) nemzet részének tekinti, de ezt olyan radikálisan értelmezve, hogy közösségi jogoknak nem is biztosít helyet. Mindig a kisebbségi EGYÉNEK jogaiból indul ki, de az egyének HALMAZÁT nem tekinti összefüggő KÖZÖSSÉGNEK. Ezért a kisebbségi EGYÉNEK jogaival nincs igazán nagy gond (papíron legalábbis), viszont területi vagy akár kulturális autonómiáról, önrendelkezésról KÖZÖSSÉGI szinten nem lehet szó jelenleg az alkotmány és a joggyakorlat szerint.

- Romániában a magyarságnak az összes többi kisebbséghez képest (elég sok kisebbség van) nagyon sajátos a helyzete és ezért az igényei és követelései is. Minden más kisebbség sokkal asszimiláltabb nyelvileg és kulturálisan mint a magyar. Ilyen vagy olyan irányba, de a beolvadás magasabb fokán állnak: egyébként olyan kisebbségek is vannak, mint az erdélyi partiumi romák egy része, az erdélyi zsidók, svábok és cipszerek, amelyek történelmi vagy vallási okokból nem a románság, hanem éppen a magyarság irányába asszimilálódnak (a szászok pedig mindkét irányba).

Érthető módon ezek a közösségek, bár igénylik az anyanyelvhasználatra, anyanyelvi oktatásra, kultúrára vonatkozó alapvető kisebbségi jogokat, de már egy kulturális autonómiában kevésbé érdekeltek.

- még kevésbé érdekeltek egy területi autonómiában. Bár alkotnak itt-ott, elszórtan olyan nyelvszigeteket, amelyekben ők a többségi társadalom, de ezek néhány falu, legfennebb néhány község területére terjednek ki.

A különbségek érzékeltetésére elég annyit elmondani, hogy Romániában az összes nemzetiségi többségű község közül 192 magyar többségű (és ebbe nincs beleszámítva 22 csángó többségű moldvai község, amelynek lakossága, magyar anyanyelve ellenére románnak vallja magát), miközben az összes többi kisebbség együtt csak 34 községben alkot többséget (ebből 10 cigány, 9 ukrán, 3 orosz (lipován), 3 szerb, 2 horvát, 1 török, 1 szlovák és 1 bolgár).

Hasonló az arány akkor is, ha a húsz százalék fölötti nemzetiségi arányt nézzük (efölött az arány fölött érvényesek a nyelvi jogok a közigazgatásban). Tegyük hozzá, hogy még a nemzetiségi többségű községek sem mindig szomszédosak, nem alkotnak összefüggő nyelvterületet. Ennek tükrében érthető, hogy a területi autonómia az összes többi kisebbség számára fikció Romániában. Tehát nem találkoznak az érdekeik a magyar kisebbségéivel. Ezért sem mindig szavaz egy irányba az RMDSZ (a magyarok szervezete) és a kisebbségi frakció (melyben a kisebbségeknek hivatalból járó képviselők ülnek, akiknek anyaszervezetei nem jutnak be önerőből a parlamentbe). Sőt, nagyon gyakori a nézetkülönbség.

- az elnök és miniszterelnök kisebbségi volta a magyar érdekel számára, közösségi szinten bizonyos helyzetekben - paradox módon - még hátrányos is lehet. Olyan kirakatot, látszatot teremthet, hogy lám, Romániában a kisebbségi probléma egy nemlétező látszatkérdés, hiszen minden mennyire rendben van, kisebbségi emberek vezetik az országot! A hülye magyarok vergődnek egyedül, az összes többi kisebbség bezzeg milyen jól megvan! (Csak azt nem teszik hozzá, hogy az ÖSSZES többi kisebbség, a fél milliós cigányságot is beleértve, MÉG A FELÉT SEM teszi ki a magyarság számának Romániában!).

Hogy ez mennyire hazug dolog tud lenni, azt láthattuk az Egyesült Államok példájából, ahol egy fekete elnök alatt buktak ki a legdurvább jogsértések a fekete közösség ellen, éleződtek ki a legdurvább konfliktusok feketék és fehérek közt és erősödött meg a Klu-Klux Klán és a fehér és fekete rasszizmus egyaránt! Aminek következtében egy szalonrasszista, kisebbségellenes, idegengyűlölő ember lett az elnök.

A feketékkel kapcsolatos problémákat, lám, nem lehetett szőnyeg alá söpörni azzal, hogy egy eleve dúsgazdag, Yale-en diplomázott (és kétdiplomás) fekete úrifiút választottak meg elnöknek. A fekete gettók és déli falvak nyomorgó fekete lakosságát ezzel nem fizették ki, és a fehéreket sem változtatták meg hosszú távon elég hatékonyan. Egy fecske nem csinál nyarat, és egy pozitív példa nem old meg mélyről fakadó össztársadalmi problémákat.

A fentiek tekintetében elmondható, hogy a kisebbségi elnök és miniszterelnök személye nem automatikusan változtatja meg a kisebbségek helyzetét és a politika stílusát, irányát sem.

Van pozitív hozadéka, legalábbis átmenetileg mindenképp: csökkenti az előítéleteket és a társadalmi nyomást a kisebbségi egyéneken, ami elsősorban azoknak lesz nagy segítség, akik valóban kisebbségi sorban élnek, román többség mellett (azaz nem alkotnak nemzetiségi és politikai többséget a saját közigazgatási egységeikben).

A közösségek számára ez nem hoz változást, sőt, akár visszalépések takargatására, elfedésére is alkalmas lehet.

És akkor még arról nem is beszéltünk, hogy milyen feszültségek szabadulhatnak el a románokban, ha például balul sül el a kormányzásuk.

A románok egy része nagyon nehezen emésztette meg, hogy Iohannis lett az elnök. Nemcsak azért, mert szász (ezt feloldotta azzal, hogy kettős identitása van, románnak is tartja magát meg szásznak is - ami igaz is), hanem elsősorban azért, mert NEM ORTODOX!

A román történelemben volt még példa más nemzetiségű államfőkre, Iohannist azért is nyelték le valamennyire, mert a Nagy-Románia álmot szimbolizáló román királyi család is német volt (Hohhenzollern-Sigmaringen).

Csakhogy: ŐK ORTODOX HITRE TÉRTEK! Pontosabban az első király még nem tért át, katolikus maradt, de aláírta, hogy utódai már román ortodox vallásúak lesznek, és be is tartotta.

Nagyon sok ortodoxnál kiverte a biztosítékot, hogy az elnök nem ortodox, de még a katolikusnál is rosszabb: PROTESTÁNS! Egy szász evangélikus elnök már önmagában kiverte sokak biztosítékát.

Persze jól érezte ő ezt, és mióta elnök, nem nagyon látni szász evangélikus templomban, német prédikációt hallgatni. Karácsonykor is a feleségével megy el templomba Szebenben, egy olyan római-katolikus templomba, ahol van román nyelvű mise is (és természetesen erre kísérte el a katolikus vallású, de már románná asszimilálódott feleségét). Még véletlenül sem kapod el ősei egyházában, anyanyelvén hallgatni lutheránus istentiszteletet. Ez azonban a hithű ortodoxok szemében nem sokat segít rajta, hiszen ettől még protestáns német, ha nem is vallásgyakorló, ráadásul a katolikusok is csak egy fokkal jobbak az ortodoxok szemében a protestánsoknál.

Na mármost, ha egy nem ortodox elnök személye így kiverte a biztosítékot, félő, hogy olyan miniszterelnök személye, aki még csak nem is keresztény, olajat önt a tűzre.

Utóbbi esetben pedig bekövetkezhet az Obama-Trump-effektus, azaz átesnek a ló túlsó oldalára, és a következő választásokon egy mellveregető nagyortodox vadromán jöhet, aki deklaráltan kisebbségellenes, iszlamofób és idegengyűlölő.

Persze sokmindentől függ, hogy így lesz-e, például a kormányzás minőségétől, a gazdasági helyzet alakulásától, az életszínvonal emelkedésétől vagy csökkenésétől, kül- és belpolitikai kontextustól. Remélem, nem ez következik be, de ilyen forgatókönyvet is el tudok képzelni, sajnos, és akkor még az a jótékony hatása is elillan a dolognak, ami a kisebbségi EGYÉNEK szempontjából és a szórványban élő kisebbségiek tekintetében tényleg üdvös volt: a csökkenő többségi nyomás hirtelen átcsaphat rohamosan növekvőbe...

(Végül pedig a második válaszolónak: Sevil Shhaideh pillanatnyilag lehet Dragnea bábja, de a román politikában nagyon gyakori, hogy a báb elszabadul és bábos lesz belőle. A közjogi hatalom az ő kezében lesz, ő "eteti" a minisztereket, államtitkárokat, államtitkárhelyetteseket, diplomatákat stb. Olyan "hadsereget" kap, amivel egy perc alatt Dragnea fölé kerekedhet. Egy pártelnök hatalma egy miniszterelnök fölött inkább szimbolikus, és a két kakas egy szemétdombon elve alapján nem sokáig szoktak megférni egymás mellett. A román politikatörténetben pedig eddig mindig a miniszterelnök / államelnök győzött a pártelnök fölött, ha szembe kerültek egymással, és hipp-hopp átvette a párt vezetését is, ha arról volt szó.)

A bevándorláspolitika pedig nem fog változni. A romániai őshonos török és tatár muzulmánok kb. annyi közösséget éreznek a szíriai arab muzulmánokkal (pláne az iszlamistákkal és plánesőt a terroristákkal), mint amennyit én érzek református magyarként a szíriai kál és kopt keresztények iránt (vagy pláne a közép-ázsiai keresztény terroristák iránt, akiknek a rituális kannibalizmusa épp a közelmúltban rázta meg a világot).

Ugyanazon nagy világvallás követői, de más felekezethez és nagyon más egyházhoz tartoznak.

Egyébként Romániában a terrorizmus veszélyeinek egyik legnagyobb vészmadara épp a muzulmán egyházat vezető mufti, akinek az engedélye nélkül nem épülhet mecset az országban, és egyetlen imám sem léphet hivatalba (ezt a törvény garantálja), egyetlen kivétellel, amit az iszlám jog megenged: ha magánszemély saját telkén saját maga épít mecsetet, amiben ő maga lesz az imám (de erre egyetlen példa van Romániában: egy muszlim hitre tért román férfi, aki egy moldvai kisfaluban a kertje végében épített mecsetet, amit kb. ő is látogat).

A mufti nagyon sokszor jelezte az állami szervek felé, hogy "kulturális központ" címen valójában mecseteket működtetnek egyes arabok Bukarestben, amihez nincs joguk, az állam mégis szemet huny fölötte, ha megspékelik pár arab nyelvórával, kézműveskörrel, zenetanítással, és akkor az már nem mecset, hanem arab kulturális központ.

Óriási botrány volt az is, amikor a mufti nem iktatott hivatalba öt tatár imámot, akik egy nagy multú arab egyetemen végeztek, arra hivatkozva, hogy ott radikális tanokat is tanulhattak. A tatár fiatalok szerint a mufti csak a török egyeduralmat akarja fenntartani a muzulmán egyházban, és ezért nem fogad el semmilyen más diplomát, mint az ankarait és isztambulit (illetve mostmár saját teológia szakot is indítottak egy román egyetemen), és hogy a törököknek kedvez a tatárokkal szemben (akik amúgy szintén török nyelvűek).

Nehéz megítélni kívülről, mi az igaz, de az biztos, hogy Iusuf mufti keménykezű ember, aki nem szívleli az arabokat és tűzzel-vassal irtja a szélsőséges nézetek csíráit is. Persze ha igaz a pletyka, a szélsőséges bélyeget is könnyen osztja, bárkinek, aki nem hajlik meg az ő egyházi fennhatósága előtt.

Szóval iszlám radikalizálódástól nem kell tartani, ha lenne is ilyen szándék, ahhoz az őshonos muszlimok nem csatlakoznának (és ötvenezres létszámukkal még mindig ők alkotják a romániai iszlám kilencven százalékát).

A bevándorlás kérdéséhez pedig normálisan állnak hozzá a románok (a magyarokhoz képest mindenesetre mindenképp). A szavazásokon mindig a minimális kvótákat támogatják, de azt viszont teljesítik.

Ez szerintem így is normális, egy ekkora országban az a pár ezer szír ember nem oszt, nem szoroz, nem százezrekről van szó.

Még egy nagyobb falut se töltenének meg, nemhogy muzulmán negyedek, városrészek, No-Go-Zónák alakulnának ki miattuk.

A háború elöl menekülő üldözötteknek pedig emberi és keresztényi kötelesség segíteni. Nem erőn felül persze, de egy néhány ezres kvóta egy húsz milliós országban simán belefér.