Miért érvelnek úgy a balliberálisok, hogy mennyire ellentmondásos az, hogy miközben Orbán Brüsszel ellen harcol, hány milliárd EUR EU-s pénzt kapunk évente?

Mert a gazdi érdekeit próbálják védeni. Későbbi jutalom fejében persze.

Jellemző logika: meg lettél fizetve - meg lettél vásárolva -, csináld amit mondunk, és kussolj!

A kérdező tulajdonképpen megválaszolta a saját kérdését. Akik nem nézik jó szemmel az EU-pénzek lenyúlása mellett történő EU-bomlasztást, azok jórészt EU-párti emberek, akik az EU-t szeretnék életképes és fejlődőképes szövetségnek látni.

Történelmi tény, hogy csak azok az államszövetségek tudtak fennmaradni, világhatalommá válni, amelyekben a tagállamok lemondtak a szuverenitásuk egy részéről, és alávetették magukat a közös döntéseknek. Lásd: Németország, Oroszország, Amerikai Egyesült Államok, Kína stb. (de történelmileg a Római Birodalom is ilyen volt).

Azok az önálló államocskák, amelyek nem szövetkeztek, erős államszövetségeket létrehozva, a nagyok prédái lettek, betagozódtak valamelyik nagyhatalom érdekszférájába.

Ez így volt mindig és így lesz a jövőben is. Lásd Magyarország történelmét, amely Mohács óta szinte folyamatosan valamelyik nagyhatalom csatolmánya volt, úgy adták-vették, mint egy zsák krumplit. Egyszer török pasaság, másszor osztrák tartomány (még a dualizmusban is önálló hadügy, pénzügy és külügy nélküli alárendelt terület volt) volt, aztán német csatlósállam (különösen a megszállást követően), majd a szovjet érdekszféra kiszolgálója.

Ezekben a nagyhatalmakban, amelyek sorra rátették a mancsukat Magyarországra csak egy közös volt: hogy egyik sem kérdezte meg soha a magyarokat az őket érintő ügyekben a fejük fölött meghozott döntésekről.

Akik az EU-t pártolják, azért teszik, mert ez az első demokratikusan szerveződő, potenciálisan nagyhatalmi képződmény, amely akár világpolitikai tényezővé is válhat, ha akar, és amelybe mindenki önként lép be- vagy ki, és mindenki arányosan RÉSZT VESZ A DÖNTÉSHOZATALBAN.

Az ellentmondás az, ha egy államszövetséget a saját tagállamai tesznek tönkre, felszámolva a saját közösségüket, védelmüket, kiszolgáltatva magukat olyan más nagyhatalmaknak, amelyek kevésbé demokratikusan szerveződnek, és gyarmatként tekintenek a "szövetségeseikre" (értsd: leigázottjaikra).

A történelem örök törvénye, hogy ahol egy nagyhatalom kivonul, meggyengül vagy összeomlik, a helyére egy másik nagyhatalom nyomul be azonnal, és a saját érdekszférájához csatolja a régiót.

Így vonult az összeomló középkori királyságok helyére az Oszmán Birodalom (a százötvenéves török hódoltság biztos ismerős fogalom), a meggyengült Oszmán Birodalom érdekszféráját így vette át gyakorlatilag minden átmenet nélkül a Habsburg Birodalom és a cári Oroszország, a szétesett Osztrák-Magyar Monarchia területeit így uralta le a német harmadik birodalom, a vereséget szenvedő németek elvesztett területeinek jórészét pedig a Szovjetunió.

Mindenki, aki nem teljesen hülye (vagy elhülyített, hiszékeny ember) pontosan tudja, hogy az EU-ellenes szabadságharcukat vívó, Brüsszelnek (ergo saját maguknak is) üzengető közép-keleteurópai kisállamok saját maguk alatt vágják a fát, mert egy összeomló vagy meggyengülő EU Putyin Oroszországának azonnali megerősödését okozza, az EU-ról lehulló kis országok pedig mind Putyin kitátott szájába hullanak, saját magukat kárhoztatják gyarmati sorsra, egy visszaépülő poszt-szovjet érdekszférába szorulva (aminek már neve is van: Eurázsiai Unió).

Ez azért végtelenül visszatetsző és ellentmondásos, mert ezek az országok - köztük Magyarország - a saját jövőjük ellen dolgoznak, saját maguk ellen.

Amikor "Brüsszeltől" vonnak el jogokat, valójában nem Brüsszeltől vonják el (hiszen Brüsszel egy város, az EU-nak nem székel ott saját kormánya, államfője, Brüsszelnek nincsenek saját jögkörei, onnan nem diktálnak semmit, hanem csak egy HELYSZÍN, ahol KÖZÖSEN döntéseket hoznak az EU tagállamai egy testületben, arányos képviselet mellett).

Ezzel szemben mindenki tudja, hogy az Eurázsiai Uniónak Moszkva valóban diktál, akár az orosz gázzal is (értsd: a téli tömeges fagyhalál lehetőségével) sakkban tartva a saját "szövetségeseit" (értsd: leigázottjait).

Az EU, vagy "Brüsszel" ellen hadakozó kisállamok gyakorlatilag önmaguk ellen is harcolnak, azaz egy olyan intézményrendszer ellen küzdenek, amely nemcsak keményen pénzeli őket, de amelynek SAJÁT MAGUK IS DÖNTÉSHOZÓ RÉSZEI, arányos képviselet mellett. Ezzel párhuzamosan egy olyan nagyhatalom és hatalmi tömörülés kezére játsszák magukat, amelyben nem lesz döntéshozó szerepük (pláne nem vétójoguk, mint az EU-ban!), hanem valódi gyarmattá válnak a putyini Oroszország igája alatt.

Ez igenis ellentmondásos dolog, és nemcsak baloldali emberek vagy a liberálisok számára, hanem az EU-párti konzervatívok és mérsékelt jobboldaliak számára is.