Mi a különbség egy közönséges divatnáci és egy nemzeti érzelmű ember között?

Mondanám,hogy a történelem tudás,de sok "nemzetérzelmű" ember se ismeri a történelmet..

Úgyhogy inkább az időt mondom.Ha valaki divatból náci az előbb vagy utóbb megunja és talál valami mást..

Kezdjük azzal - gondolom magyar vonatkozásban érted - hogy egy náci nemigen lehet nemzeti érzelmű, tekintve, hogy Hitler nem kedvelte a magyarokat, ha nyer, nem sok jóra számíthattunk volna a részéről, ő egyszerűen csak használt minket.

Más értelemben: a "divatnácinak" tetszenek a külsőségek, bakancs, kopaszság, jelvények, szimbólumok, de nagyon sokat nem tud róluk. Agresszivitás vezeti, az öncélú cigányozás, zsidózás.

A nemzeti érzelmű tenni akar a hazájáért, ha kell erősen fogalmaz és fittyet hány a politikai korrektségre, de ez nem öncélú, ha egy zsidó vagy egy cigány valóban a nemzet részévé és a társadalom hasznos tagjává akar válni, ahhoz jóindulattal fordul.

A nemzeti érzelmű szereti és tudja a történelmet, a pártok, a szimbolika, emblémák stb. csupán eszköz, hogy fejlődjön az országunk.

Nekem van olyan 47 éves ismerősöm, aki így nemzeti, úgy hazafi, becsület, tisztesség, hűség, anyámkínja, aztán elment kárpátia koncertre haverokkal, volt velük egy 18 éves kiscsaj és gerincre vágta koncert közben a susnyásban, közben meg otthon várta az asszony a két kislányukkal. :D

Azóta is mindig megdugja, ha koncertre mennek, de a becsület meg a nagy hűség még mindig megy. :D

Sajnos a határok kívülről nézve elmosódnak, de ez csak azért van, mert a valóban nemzeti érzelmű emberek sokszor túlságosan is tolerálják a divatnácikat, a "nagy közös ellenség" legyőzése érdekében.

Gyakori helyzet, hogy egy mérsékelt, nemzeti érzelmű ember ízlését sérti például a fröcsögő antiszemitizmus, a halálos fenyegetésekig gyűlölködő homofóbia, rasszizmus, idegengyűlölet, de lenyeli a békát, szemet húny fölötte, szó nélkül hagyja, mert a balliberális oldaltól még inkább irtózik.

Az igazi nemzeti érzelműséget a bármilyen fajta nácizmustól az különbözteti meg, hogy elsősorban POZITÍV FOGALOM és pozitív fogalmakban gondolkodik, függetlenül a politikai ideológiától (a nemzeti érzelem nem politikai kategória, a jobboldalitól a baloldaliig, a liberálistól a konzervatívig bárki lehet mélyen nemzeti érzelmű).

A nemzeti érzelmű ember szíve a saját nemzetéért dobog, nem pedig valakik ELLEN.

Dsida Jenő ezt gyönyörűen megfogalmazta, amikor azt írta, hogy: "Mindig magunkért, soha mások ellen!"

A nemzeti érzelmű ember nem gyűlöl másokat, nem tekinti kisebbrendűnek a másik nemzetet és nem utálja azt. De saját nemzetét azzal a megkülönböztetett szeretettel szereti, ahogy testvérét szereti az ember.

Aki a testvérét, családtagjait szereti, az nem a többi embertársa ellenében szereti, hanem önmagáért. Az emberszeretet és a családszeretet nem egymást kizáró, hanem egymást erősítő fogalmak. Szeretem embertársaimat, mert filantróp vagyok, de nemzetemet, családomat az embertársaim között is kivételesen szeretem, mert hozzájuk tartozom, egy vagyok velük.

A nemzeti érzelműség fogalmát sajnos súlyosan lejáratták, elsősorban azok a "divatnácik", akik kisajátították, de másodsorban azok az "antifasiszták" is, akik nemcsak hogy hagyták kisajátítani a fogalmat, de még aktívan segítettek is benne, azáltal, hogy minden nemzeti érzelmű embert potenciális náciként tüntettek fel.

Az igazi nemzeti érzelműség egy pozitív, egyesítő erejű érzelem, amely pont hogy meghaladja a politikai szekértáborokat. Jobboldali vagyok, de szeretem baloldali nemzettársamat, mert magyarok vagyunk, vagy konzervatív vagyok, de szeretem liberális nemzettársamat, mert magyarok vagyunk. És fordítva. Az összetartozás érzését kellene jelense ez a fogalom, azt a tudatot, hogy testvériségben élünk, függetlenül a különbözőségeinktől (a testvérek is különbözhetnek, lehet az egyik gyenge, a másik erős, az egyik okos, a másik buta, az egyik gazdag, a másik szegény, de szeretik, az egyik józan életű, a másik züllött, az egyik jobbos, a másik balis, de mégis segítik egymást, mert összetartoznak).

A "divatnáci" (pontosabban a bármilyen náci) többet foglalkozik azokkal, akik nem a testvére, mint a saját testvéreivel. Nem a testvére segítésébe fekteti az energiáit, hanem azok gyengítésébe, akik nem a testvérei. Ráadásul a saját testvérét is megtagadja, ha az nem ért vele egyet, nem fúj egy követ vele...

A "divatnáci" kirekeszt, megosztja a "családot", megpróbál kitagadni a családból egyeseket, másokat pedig kizárólagosan a családjának tekinteni. A családon kívülieket üldözi, miközben sokszor a család tagjait elfelejti valóban segíteni, oly sok energiáját veszi el az állandó háborúskodás és testvérharc.

A nemzeti érzelmű ember nem ilyen. Tudja, hogy családtagjait nem válogathatja meg, és úgy kell szeretnie őket, amilyenek. Nem tagad ki senkit a családból, nem bonyolódik testvérharcokba, nem tekinti ellenségnek a vele egyet nem értő családtagokat, de még a más családokhoz tartozókat sem. Az életét nem a viszálykodás, hanem a szeretet tölti ki, nem mások ellenében magyar, hanem magyar testvéreiért. Nem a külső és belső ellenség keresése köti le az energiáit, hanem a testvérei felkutatása és segítése.

Ebben az értelemben mondom, hogy az, amit te "divatnácizmusnak" nevezel, a sokszor öngyűlölő, kirekesztő magyarkodás, a sovinizmus, a xenofóbia a nemzeti érzelemtől legmélyebb lényegét tekintve különbözik: az egyik negatív érzelem, a másik pozitív, az egyik destruktív, a másik konstruktív, az egyik kirekesztő, a másik integráló, az egyik deffenzív, a másik offenzív, az egyik önmagába záródó, a másik nyitott. És tegyük hozzá: az egyik meddő és hiábavaló, a másik pedig termékeny és gyümölcsöző.

A mélymagyarkodó ember ahhoz a gyerekhez hasonló, aki szeretné, hogy az ő homokvára legyen a legmagasabb a tengerparton, de ezt úgy akarja elérni, hogy mindenki más homokvárát le akarja rombolni. Ezért aztán reggeltől estig homokvárakat rombol, miközben a sajátját elfelejti építgetni. Miközben a többi száz és ezer másik gyermek homokvárát próbálja kétségbeesetten és reménytelenül lerombolni, a sajátját építeni már nincs ideje, így végül reménytelen küzdelme ellenére az övé lesz a legkisebb, legjelentéktelenebb homokbucka az egész parton.

A másik gyerek nem a többiek ellen építkezik, hanem önmagáért. Ezért aztán kellő szorgalommal esélye van a legszebb, legnagyobb homokvárat építeni, főleg ha nem marja el maga mellől, a legkülönbözőbb indokokkal a testvéreit is, akik a segítségére lehetnének...

Mi értelme a "nemzeti érzelemnek"?

Elakarod hitetni magaddal,hogy te valamiféle egységhez tartozol,holott ez nem igaz.

A veled egy országban élők semmivel nem jobban a barátaid,mint mások.

Ugyanúgy vannak köztük mindenfélék,mint a világban bárhol.

Sosem értettem,hogy mi értelme van ennek.

Az emberek olyan közösségbe akar tartozni,ahol hozzá hasonló emberek vannak.

A nemzetek pedig nem egységesek,hanem tele vannak tőlünk teljesen eltérő emberekkel.

Egy közös vonás van,a közös nyelv.De ez a mai világban lényegtelen.Ugyanis bármikor megtanulhatsz idegen nyelven.

"Egy közös vonás van,a közös nyelv.De ez a mai világban lényegtelen.Ugyanis bármikor megtanulhatsz idegen nyelven."

És te csak hipp - hopp megtanulsz egy tetszőleges nyelvet anyanyelvi szinten bármikor? Jó neked.

Úgy értem,hogy az alapvető kommunikációt eltudod sajátítani.

Sok ember képes rá.

A lényeg,hogy dolgozni tudj,a többi mellékes.

Az,hogy anyanyelven beszélsz,de rohad körülötted minden,mert nyomor van,azzal nem vagy előrébb.

A szerepek már le vannak osztva.

Ez az ország,és a többi csóró ország is versenghet egymással,sosem lesz jobb hely,max évszázadok alatt változik számmottevően bármi is.

Addigra én meg már nem élek.De még az ükunokáim sem..

9.

Akkor meg is válaszoltad. Amely ország nyelvét csak az alap kommunikáció szintjén beszéled, az minden, csak nem a hazád.